NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója
Legutóbbi olvasó: 2026-01-12 04:29 Összes olvasás: 66719| 601. | [tulajdonos]: Hogy el ne vesszen | 2026-01-01 20:24 |
Nem búcsúztál el, és ez fáj.
Itt hagytál.
Hogy írással gyógyítsam magam.
Megnyitottam, nyitva hagytam lelkem kapuját.
S ez most régi-új munkát ad nekem.
Túl odaadó, túl készséges, túl rugalmas voltam-vagyok.
Nem kellene ennyire aláfeküdnöm dolgoknak.
Amik aztán önhibájukon kívül, átgurulnak rajtam.
Nincsenek határaim.
Elmegyek a külső falakig.
Koppanok.
S nem tanulok belőle.
Persze kishitű is vagyok.
Mert máris visszajöttél.
*
Földszintes ház a cifra palotához.
Úgy viszonylik egymáshoz, nem mondom meg mi.
Alig kaparásztunk egy kicsit, máris feltört a talajvíz.
Vegyük ezt a szigetelés próbájának.
Vagy erősítsük meg, vagy kaparásszunk máshol.
Az emberek sokszor összetévesztik a jámborságot, szelídséget, a jóságot a gyengeséggel.
Észrevették, nem véd senki.
Kockázat nélkül bánthatnak.
Nem tudnak maguknak parancsolni. Elmennek a külső határokig.
Nem rajzolják meg belső határaikat.
Most várhatok, a csillagok újra együtt állasáig.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
