NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója
Legutóbbi olvasó: 2025-10-31 04:13 Összes olvasás: 61815| 508. | [tulajdonos]: Katarzis | 2023-09-23 07:19 |
Katarzis
Szeretnek engem az emberek. Irányítgatni.
Ha jól "tördelem". :-)
Lányom, férjem, alkotótársam eMCsé, barátnőm JéBéE.
Férjemnek van a lehosszabb póráza.
Láthatatlan, amit rám akaszt.
Ő megengedő,
csak néha mozgat ide-oda.
Legutóbb megfigyeltem.
Ne ide, ne oda, azt oda, ezt ide tegyem, vigyem, hozzam, gravírozzam.
Ül és cigizik közben.
S én boldogan...mert ilyenkor érzem, hogy jó vagyok, hogy nő vagyok. Keresztény értelemben.
*
Jószerivel ma, egésznap feküdtem az ágyban.
Hizlaltam a májam.
Egy vers segített rajtam.
KáTéeR verse.
A metaforája eltalált, megmozdított.
Mint egy biliárdgolyót, BéeR-éhez koccantott.
Hogy na, most válaszoljak neki.
Mert hozzám szólt.
Mintha csak nekem írta volna, hogy ne csináljam én se.
Ne locsoljam a méregből nőtt fát.
Aprítsam a tűzre.
https://dokk.hu/versek/olvas.php?i⁰d=47936
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
