NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-01-12 02:49 Összes olvasás: 66714| 485. | [tulajdonos]: Hazánk Bari Károly verse | 2022-08-20 19:39 | Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin
Bari Károly
Hazánk
Ráncokkal szíjjazta arcunkat
e földhöz az idő, e csontokkal-kártyázó
temetőhöz ráncokkal kötött, nem jön
tavasz, nem jön tél sem, hogy eloldozzon,
szívünket éjszakánként álom-ekékkel szántja körbe
a sötétség, ideszülettünk virággyökerek étkéül;
megsirattatni magunkat a szélben hófehér esővé ijedt
almafákkal, mert még szeretőnk sincs, ki könnyet ejtsen
értünk, elszöktek, elfutottak csalódva, hajnali füvek tornyain
harmat harangokat kondított halálba a léptük, ez hát
a hazánk, ez a káromkodásainkra-feszített
szegénység, dobravert életünkért a nyomorúsággal-alkudó
kalmár, nem rejtőzhetünk mezők vállaira taszított
homály mögé innen; zúzmara-szőrű ágak mögé nem
rejtőzhetünk, törvények, szerelmek vigyázzák
szökésünk, éjszakák fekete csontjaiért marakodó
kutyák, lobogni, zúgolódni itt tanított
a tűz, suttogta nekünk villámmá dühödve:
csillaggá feketedsz hajlongó sors!*
*
Bari Károly -1952. október 1. Bükkaranyos-
Kossuth-díjas költő, műfordító, a magyarországi cigány irodalom jelentős képviselője, néprajzos, grafikus.
A Miskolc közeli bükkaranyosi cigánysoron született, apja bádogosként, majd éjjeliőrként kereste a család kenyerét. Nyolc testvér közül a negyedik volt. Gyerekként sokat olvasott, rajzolt, hallgatta az idősebbeket, a költészetet először a népdalok hozták el számára.
Tizenhárom éves korában írta első versét, egy regény ihletésére készült elbeszélő költeményt egy cigánykaraván életéről. 1969 tavaszán tűnt fel a sárospataki diáknapokon saját költeményeivel és szavalatával. Másodikos gimnazista és 17 éves volt, amikor napvilágot látott első verseskötete, a Holtak arca fölé 31 költeménnyel (1970).
Behívták a televízióba, és egyik napról a másikra népszerű lett, ami majdnem összeroppantotta. 1972-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára, de egy év múlva otthagyta az intézményt. Ezután fordított, cigány népköltészetet gyűjtött, 1975-1977 között a debreceni egyetem néprajzi tanszékének hallgatója volt.
Bár úgy tűnt, hogy "felkarolta" a szocialista kultúrpolitika, ő nem vált a rendszer elkötelezettjévé. Sőt kijelentette: a szocialista társadalom alapja a félelem, csak áldemokratizmus van, és nincs szabad véleménynyilvánítás. Felháborítónak tartotta, hogy nem volt lehetőség március 15-e méltó megünneplésére. E nyilatkozataiért és politikai tartalmú verseiért a hetvenes években meghurcolták, a társadalom perifériájára szorult. Később azt mondta: ha volt politikai hangütése is a verseinek, az csak abból származott, hogy működött az erkölcsi érzéke, és ez írásban is kifejezésre jutott.
Bari 1977 óta szabadfoglalkozásúként gyűjtött népmeséket, balladákat, fordított népköltészetet és mai francia költőket, tanulmányokat írt, autentikus színes grafikákat készített köteteihez, ezekből kiállításokat is rendezett itthon és külföldön, lemezt adott ki. Gödöllőn 1982-ben ő rendezte az első cigány néprajzi kiállítást. Folklorista tevékenységét kiegészítette nyelvészeti, irodalmi és történeti kutatásokkal, a cigányság teljes szellemi örökségében gondolkodott.
Személyes sorsa is rendeződött, családot alapított és Budapestre költözött.
Nemcsak a hazai, hanem a hagyományokat jobban őrző, erősen archaikus erdélyi és romániai cigánytörzseket is fölkereste, a Görgényi Havasokban éppúgy járt, mint a Duna-deltában. A kiváló néprajzos Bari a "cigány" elnevezést megfelelőbbnek tartja a románál. "Az Európa-szerte elismert-elkönyvelt cigány kifejezést nem érzem sértőnek, rosszízűnek, sőt nagyon is értékes nyelvi örökségnek" - mondta. Szerinte a roma szó néprajzi szempontból is körülhatárolt fogalom, csak egy a cigány csoportok közül.
Már a Holtak arca fölé is óriási lökést adott a magyarországi cigány irodalomnak. A fiatal költő sikere más cigány származású szerzőket is inspirált, felébresztve bennük az önkifejezés vágyát. További verseskönyvei közül (Elfelejtett tüzek - 1974, A némaság könyve - 1983, A varázsló sétálni indul - 1985, 21 vers - 1992, Díszletek egy szinonimához - képversek - 1995, Poemes - 1997) nem egyet idegen nyelvekre is átültettek.
Kötete ritkán lát napvilágot, mert nem könnyen "szüli" a verseit, egynek-egynek az elkészültéhez sok belső érlelődésre van szüksége.
A grafikával is foglalkozó Bari Károly visszahúzódó alkat: szerzői esteket, felolvasásokat nagyon ritkán vállal. Igyekszik távol tartani magát a politikától, a "cigánypolitikától" is. Ugyanakkor a cigányfolklórral foglalkozva érzékeli, hogy nagyon mély előítéleteket kell megszüntetni a befogadó nemzet tagjaiban. Úgy gondolja, azzal közelíti egymáshoz a cigányságot és a többségi nemzetet, ha ezt a kultúrát mások számára is befogadhatóvá tudja tenni. A magát magyar költőként meghatározó alkotó soha nem adott verset cigány antológiába, mondván: a "származás nem esztétikai kategória".
A 2001-ben adományozott Kossuth-díj Bari Károly számára mintegy a betetőzése volt egy folyamatnak, amely az 1984-es József Attila-díjjal kezdődött, és több kitüntetésen - így a Kodály Zoltán-díjon, Bezerédj-díjon és Hazám-díjon - át vezetett a korántsem lezárt életmű méltó elismeréséhez.**
*
Forrás: *Litera / **MTI, 2012.
*
( Szerk.: Urbancsek Márta )
Fotó : Olvass bele archívum / Bari Károly mesét gyűjt a harsányi cigánysoron
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
