NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-12-12 05:32 Összes olvasás: 65507| 438. | [tulajdonos]: Nem jájkokért, dicséretekért.. | 2021-12-04 03:14 | Nem szeretem a talányokat.
Nem szeretem az elmém pazarolni.
Mi lett volna, ha isten találós kérdésben adja fel,
vagy költői képekben alkotja meg az embert,
s nem megteremti, elkülöníti magából.
Akkor, isten, költője lenne csak, egy költött világnak?
2018.02.03.
*
Most találtam.
Nem rég, július elején írtam.
Abszolút szembe megy benne a "tartalom és a forma" az iskola aktuális tanításival, aminek a tanulója vagyok.
De, mint csináljak, ha még mindig szeretek így írni?
S lehet, ilyen is maradok.
Mert nem szeretem a talányokat,
sem a titkokat,
mert a tévedések és a hazugságok melegágyai.
Nem szeretem a (ta)lányokat.
(A fiúkat szeretem.)
Nem szeretem az elmém pazarolni.
Mi lett volna, ha isten találós kérdésben adja fel,
vagy zárójelbe teszi,
netán széttördeli, elemeire bontja
vagy álomszerű költői képekbe sűríti, vagy bontja
az embert,
s nem leválasztja, elkülöníti magából,
mint egységnyi egészet.
Akkor, isten költője lenne csak, egy költött világnak.
De ő delegálta a teremtés aktusait, minden csodáját, s kreativitással áldotta meg
(engem pedig jól értesültséggel a teremtés legmagasabb szellemlényit illetően)
a formaszellemeket.
Amikor megölnek egy embert, benne istent ölik meg.
Amikor megölnek egy állatot, akkor megölik egy istenség egy darabkáját.
2019. november 7.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
