NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója
Legutóbbi olvasó: 2025-11-25 13:02 Összes olvasás: 64326| 396. | [tulajdonos]: eszembejutottmennyitmutatottaz | 2021-06-06 12:40 |
óra
déli 12 lett volna pár perc múlva.
Sietett, készültünk valahová.
Vezsenyi Ildikó 2 napja (nem jelentkezett)
Mint leláncolt Prométheusz teste,
úgy vonaglik vérző szíve,
s könnyek árja hull arcára." (1961-2.)
Fél évszázad, ha eltelt,
s elszabadult onnan,
ahova láncai kötözték.
A tehetetlenség láncai.
Vezsenyi Ildikó
soha nem gyűlölt még
akkor sem, mikor az anyja halálát kívánta.
Akkor sem, mikor ellenállt a rúgásoknak.
Azt nem mondja el, kinek a lába.
"Ha még egyszer belém rúgsz, eltöröm a lábad!"
"Ha még egyszer ellent mondasz megöllek!"
"Bocsásd meg, bocsásd meg nekem, hogy gyenge vagy a hazugságra!"
Kiderült legalább, mit tud
kiváltani. Milyen a harag,
milyen a test? 83 évig élt.
Nekem dolgom volt vele.
Ki kellett szabadítanom a palackjából.
Egyszer megtörtént,
többé soha nem kellett megtörténnie.
Kibukott az igazság,
amivel szembesültünk,
előbb, mint a szeretettel.
Máskor, mással, a szeretet bukott ki, mint szemből a könny.
Mondd, Te mennyire lettél szerethető, hogy túlélted a gyermekkorod?
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
