Mvdtgk
Marshalls Vontatós Darus Tehergépkocsi. A legizgalmasabb séta volt. Január 12-én. 2021-et írunk. Egy hatalmas, darus, pótkocsis vontató, a szűk kis kanyargó utcában, a Larkinson Avenue-n, lerakodott. A - ben, a garázs előtti placcot kövezik éppen. Egy kis markolóval dolgoztak rajta. Mindig a Világok harca (2005), s az ember távirányított léte* jut eszembe, ha hasonló nagy gépet látok. A vezetőfülkéből leszállt, az oldalán kis kalauztáskával, egy pöttöm férfi, a feje tetején kopaszság, majd a munkához bukósisakot vesz, utána a vontató lábat növesztett, s rácuppant a járdára.
És a daru, a beépített daruja, életre kelt, megragadott, felemelt, elfordult, behúzta magát, kinyújtózott, leereszkedett, letett, egy mozdíthatatlannak látszó terhet, aztán még kettőt, s azzal vége is lett a feladatnak. Összecsukta magát, egyetlen kéz, egyetlen ujjával vezérelve. Lehet, Luci(fer)ből ez az élmény munkagépkezelőt, vezetőt, vagy mérnököt csinál egyszerre. Inprinting alapon. Annyira figyelte. Kihajlott, hogy lássa, ha eléje hajoltam, nézi-e? Végül is, az apja is építőmérnök. Luci(fer) látszólag bármi lehet még. Akár Arkangyal is. Szereti az avokádót, a kökényt, az olajbogyót, meg az alkoholmentes sört. Az arcát kéne látnod, miközben issza. Az egerek jutnak róla eszembe, akik a borsot sírva ették egy viccben.
|
