NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 15:39 Összes olvasás: 57668| 259. | [tulajdonos]: Rémálmok és ... | 2020-05-09 21:14 | Elhagyott helyek rémálmaimból
I.
Egy hatalmas medve járkált
a régi, szülői házam körül.
Éppen a kisfiamat bújtattam
lefekvéshez a kezeslábas pizsamájába.
Elrejtettem volna, de tudtam,
a ház, út felőli frontján, a medve
az ablakokat még nem fedezte fel,
úgyhogy nem fogja megtalálni.
II.
Álmomban ugyanott, a kisszobában
voltam. Különválogattam a kétféle
ING-is /most NN/ évfordulós leveleket.
A szortírozás végén, elkérte őket
az igazgató, és elkezdte tőlem
kikérdezni a szabályzat egyes pontjait.
Én meg, egyre se tudtam a választ,
de szemtelenül felháborodtam azon,
hogy miért kell nekem tudnom, hogy
hol vannak a börtönbe zárt bűnözők
nyilvántartott tőkéi, vagyonai, amik
a biztosító portfoliói.
Szájalásomnak
nem lett semmi következménye. Pedig
be voltam indulva. Nem féltem,
gondoltam, legfeljebb elbocsájtanak.
III.
A föld alól gyerekek kerültek elő,
élve, de kitört köztük valami
nyavalya, fertőzés, mert a széklet
higiénia nem volt ott megoldott.
IV.
Idősek otthonában dolgoztam.
A lakók, egy-két kivétellel, mind,
be voltak pelenkázva,
s még így is "szörnyű balesetek" történtek.
Etettük, itattuk a testeket.
A nővérek tisztába tették és fürdették,
a hajdan volt elvtársakat,
elvtársnőket, kartársakat és kartársnőket,
majd ismét, hölgyeket és urakat,
végül, néniket és bácsikat.
Nem tudtam eldönteni, az öregség,
a gyógyszerek, vagy a tisztelet
és csodálat hiánya tette-e őket inkább
ilyenné, amilyenek lettek.
Értelmük kihunyt, vagy kihunyófélben,
emlékezetük átradírozott,
összemaszatolt üres lap,
ülnek csak a megváltás kapuja előtti kispadon,
szunyókálva, ételre, italra,
de leginkább a semmire várva.
Évente - néhányszor -, ha eljön
egyik-másikért az a „titokzatos valami”,
az éppen sorosért,
olyankor, anélkül hogy felállna,
mindenki előre lép egyet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
