NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 05:35 Összes olvasás: 44997259. | [tulajdonos]: Rémálmok és ... | 2020-05-09 21:14 | Elhagyott helyek rémálmaimból
I.
Egy hatalmas medve járkált a régi, szülői házam körül. Éppen a kisfiamat bújtattam lefekvéshez a kezeslábas pizsamájába. Elrejtettem volna, de tudtam, a ház, út felőli frontján, a medve az ablakokat még nem fedezte fel, úgyhogy nem fogja megtalálni.
II.
Álmomban ugyanott, a kisszobában voltam. Különválogattam a kétféle ING-is /most NN/ évfordulós leveleket.
A szortírozás végén, elkérte őket az igazgató, és elkezdte tőlem kikérdezni a szabályzat egyes pontjait.
Én meg, egyre se tudtam a választ, de szemtelenül felháborodtam azon, hogy miért kell nekem tudnom, hogy hol vannak a börtönbe zárt bűnözők nyilvántartott tőkéi, vagyonai, amik a biztosító portfoliói.
Szájalásomnak nem lett semmi következménye. Pedig be voltam indulva. Nem féltem, gondoltam, legfeljebb elbocsájtanak.
III.
A föld alól gyerekek kerültek elő, élve, de kitört köztük valami nyavalya, fertőzés, mert a széklet higiénia nem volt ott megoldott.
IV.
Idősek otthonában dolgoztam. A lakók, egy-két kivétellel, mind, be voltak pelenkázva, s még így is "szörnyű balesetek" történtek.
Etettük, itattuk a testeket. A nővérek tisztába tették és fürdették, a hajdan volt elvtársakat, elvtársnőket, kartársakat és kartársnőket, majd ismét, hölgyeket és urakat, végül, néniket és bácsikat.
Nem tudtam eldönteni, az öregség, a gyógyszerek, vagy a tisztelet és csodálat hiánya tette-e őket inkább ilyenné, amilyenek lettek.
Értelmük kihunyt, vagy kihunyófélben, emlékezetük átradírozott, összemaszatolt üres lap, ülnek csak a megváltás kapuja előtti kispadon, szunyókálva, ételre, italra, de leginkább a semmire várva.
Évente - néhányszor -, ha eljön egyik-másikért az a „titokzatos valami”, az éppen sorosért, olyankor, anélkül hogy felállna, mindenki előre lép egyet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|