NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-05-08 12:02 Összes olvasás: 50158| 377. | [tulajdonos]: Jó reggelt! | 2018-07-03 09:06 | | Neked is! | |
| 376. | [tulajdonos]: "fejlődöm" | 2018-07-03 08:56 | Olvastam igazán jó verseket. A hatásuk alatt vagyok. Senki és semmi vagyok! Mégis fölemelő érzés. Talán, pont ezért. Könnyű senkinek és semminek lenni. Olyan, mintha a csillagos égre néznél. Esélytelen.
Nem árulom el ki írta őket, keressétek meg magatok!
Ennyit segítek: költő és adós.
Biztosan van egy pár belőlük.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 374. | [tulajdonos]: reflexió B. naplóbejegyzésére | 2018-06-30 18:10 | Kimegy a biztosíték
A művészetek sorsa
a dramatizáló gyermeké,
aki valami nagy disznóság
szemtanúja volt,
s aki ezért, a szép, színes,
felfogható, kerek világot
ábrázoló képek helyett
érthetetlen idomokat,
művivé rendezett halmazokat,
krikszkrakszokat, kavargó színeket,
ábrákat kezdett egymásra dobálni.
Megalkotta az érdekes érthetetlent,
s elnevezte Avantgárdnak.
Ez, a poszt-traumás tünetcsoport.
Az I. és II. Világháború, olyan benyomás
volt az emberiség számára,
mint katonának a lövészárokban
a repesztalálat és a légnyomás.
Csoda-e, ha megszülettet
a művészetek „torzszülött” gyermekei,
Ha értenénk az embert, értenénk műveit.
Ez már nem élvezet, hanem, halva-zat.
Most ott tartok, hogy semmi nem tetszik
amit írok, és azon gondolkodom,
vajon Széll Csilla és Tóth Zsófi,
örül-e majd, ennek?
Nem örül szerintem.
Legyünk pozitívak!
***
írni jó írni jó írni volna jó
volna jó volna jó esne már a hó
már a hó már a hó hordja már a szél
kába szél már a szél hallgasd mit mesél
(A József Attila Emlékházban, Petőcz András, író által, Kassák Lajosról tartott előadás inspirálta, gondolatok)
Amikor felolvastam ennek a versnek az eredetijét az órán, a tanár úr megtörten rám nézett, s halkan mondta:
- Ildikó! Én, szeretem az impresszionizmust.
Ezért is, s mert tévedés volt benne, átírtam pontosítva.
A halva-zat, és a végén az a négy sor tetszett neki.
A nevek használata is. Persze, jó, ha nem valós személyek nevei, tette hozzá,
miután megmondtam, kicsodák.
| |
| 373. | [tulajdonos]: Jé! | 2018-06-30 11:41 | Eszembe nem jutott volna, hogy a verseimet vasúti sinekbe véssem.
Meddig "él" egy vasúti sín, ha előbb fel nem szedik? | |
| 372. | [tulajdonos]: kisördög | 2018-06-30 10:45 | Exhumáltam egy mumifikálódott verset a katalogizált tömegsír legaljáról.
L.E. mondta egyszer az ülés alatt. Ne emelgessem a buditetőt, mert büdösben fogunk ülni. :-)) | |
| 371. | [tulajdonos]: kvázi | 2018-06-29 08:59 |
(Új) Foszlányok
Vedlek
Levetem régi bőrruhám
*
Szól a zene
Egy régi sláger megy a Torony Rádióban
Nagyon szerettem valamikor
Évtizedek teltek el és nem hallottam őket
Sem a címüket, sem az előadójukat nem tudom már
És tudod mit csináltam?
Táncoltam rá jókedvemben
Szerelmes vagyok
*
Valamiért, valahogy
Úgy vagyok kitalálva
Leárnyékolt a vászon
Nincsenek képek, belsők
Mindent kivetítek
*
El tudsz képzelni rávetítéseket?
Egymásra vetített filmeket?
Mi látható?
Zűrzavar?
Vagy egy új történet elevenedik meg?
*
Előbb cselekszem, aztán gondolkodom
Nem olyan nagy baj az!
Hisz tudjuk
Minek mi a halála
Nyári-konyha, 2016.11.09.
Modernizáltam kicsit:
Számozott gondolatok
1.
Vedlek
Levetem régi bőrruhám
2.
Szól a zene
Egy régi sláger megy a rádióban
Nagyon szerettem valamikor
Évtizedek teltek el
Sem a címét, sem az előadóját nem tudom már
Táncolok rá jókedvemben
Mint aki szerelmes
3.
Valamiért valahogy
Úgy vagyok kitalálva
Leárnyékolt a vászon
Nincsenek képek, belsők
Mindent kivetítek
4.
El tudsz képzelni rávetítéseket?
Egymásra vetített filmeket?
Mi látható?
Zűrzavar?
Vagy egy új történet elevenedik meg?
5.
Előbb cselekszem aztán gondolkodom
Nem olyan nagy baj
Hisz tudjuk
Minek mi a halála
Nyári-konyha, 2016.11.09.
Antal Veronika 17 éves, ő is járt a Líra tanfolyamra, s három verse belekerült a Spanyolnáthába, ami azt jelenti, elismert színvonalat képvisel. megjegyzés: a tanulótársak elkezdték használni a kvázi szót a verseikben, miután megírtam a "kvázi kibaszott" soros versemet.
A versek számokkal való besorolása is tőlem ered.
Nem vettem senkitől, a versek számozott napokkal való címadását, mert, nem olvastam korábban verseket, csak anno az iskolákban. Ott pedig nem emlékszem, hogy találkoztam volna ilyennel.
Persze, azóta már máshol is láttam. Az enyémnél később íródott versnél.
Igaza van Ta-Lánynak.
Egy filmben hallotta.
Egy költő szájába adva.
MINDEN KÖLTŐ SZARKA!
De, a tudatalatti is működhet úgy, mint a mesebeli kiskakas.
Szívd fel begyem a sok ötletet!
Csakhogy, már nem divat, nem illik ösztönösen írni.
Felelősséget kell vállalni minden betűőrt, szóért, mondatért, minden írásjelért, vagy hiányáért, stb.
A mondanivalóról, az üzenetről, kevés szó esik, vagy egyáltalán nem esik szó.
Az, magával hozott.
Mindenki azt hozza, amilye van, vagy amit lopott.
A forma, és a csomagolás, ami leginkább számít.
Nagyobb hangsúllyal esik latba.
Vagy, még inkább: mintha, CSAK AZ számítana!
Meg, a MODERNSÉG!
Az összhatás, az összkép.
Nincs ezzel semmi baj!
| |
| 370. | [tulajdonos]: Figyelemre méltó | 2018-06-28 16:11 | Petőcz András
Szépírás, mesterség, jelenlét
Minden változatlan, folytatódnak a hagyományok, ahogy a harcok is folytatódnak, vagy éppen háborúk, itt is, amott is, irodalomban is, meg a világban is. Az egyik szerkesztő barátom, ismert lap szerkesztője, azt mondta, hogy az irodalomba való belépés egyfajta szocializációs folyamat, fontos az, ki kivel van jóban, ki kivel van háborúban, és ez a művek kiválasztásánál — nála — szempont. Nos, ez az utóbbi félmondat nem túlzottan szerencsés, meggyőződésem. Különösen nem szerencsés, ha egy szerkesztő ilyen alapon válogat, nem kellene, hogy így legyen, a szerkesztő olvasson, és döntsön, lehetőleg a kézirat alapján, és lehetőleg objektíven. Ez lenne az ideális. De a világ, világunk messze van az ideálistól.
Kétségtelen, hogy a szépírás mesterségének tanításában ez e legnehezebb rész. Megértetni, elfogadtatni a hallgatókkal, hogy valóban darázsfészekbe nyúlnak, sőt lépnek, ha az irodalmi életbe akarnak integrűlódni. Sokszor előfordul az, hogy valaki az ő számukra fontos, mester is akár, de mások számára valaki olyan, akit inkább temetni „illik”, nem dícsérni. Nehéz megérteni, hogy vannak olyanok, akik bizonyos lapokat, műhelyeket elutasítanak, megtagadnak, gyaláznak akár. Ilyenkor a fiatal, vagy kevésbé fiatal, de kezdő szerző zavartan áll, és nem tudja, mit is „helyes” lépni.
A „kibocsátás” folyamata tehát, talán ez a legnehezebb. Jönnek a hallgatók, tanulnak és megtanulnak írni, elfogadható szinten, aztán azon kell gondolkozniuk, hova is csatlakozzanak, melyik irodalmi szervezetbe lépjenek be, hol publikáljanak, milyen kiadóhoz forduljanak. Ez igen, ez nehéz. És azzal, hogy fordulnak valamelyik kiadóhoz, laphoz, szervezethez, azzal leteszik-e a voksot irányzatosság, vagy netán politikai szempontból.
Magam csodálkozom azon a szerzőn, aki kvázi „elutasítja” valamelyik évet összegző irodalmi antológia szerkesztőjének a megkeresését. Nem tudom, ennek van-e értelme. Azt tanítom a tanítványaimnak, hogy elsősorban a saját írásunkért vállaljunk felelősséget. Persze, feladatunk az is, hogy a saját írásunk elfogadható módon napvilágra kerüljön.
A Kodolányi János Főiskolán a szépírói kurzus csak a minőséggel akar foglalkozni. Hogy egy mű izgalmas és jól megírt legyen. Politikai, vagy irodalompolitikai ügyeket nem érintünk.
A mostani összeállításban mindhárom szépírói kurzus képviseletet kapott. Három költő, Antal Veronika, Baráth Adél és Germán Ágnes mint a Líra kurzus hallgatója jelenik meg, Kiss Attila mint a Dráma kurzus képviselője van jelen, Aradi Gizella, Erényi Gábor és Haykováts pedig a Próza kurzusra járt ebben a félévben. Munkáik válogatásában, szerkesztésében az Irodalomismeret című lap munkatársa, Nagy Lea volt a segítségemre.
Zárásképpen csak azt kívánom, hogy legyen végre fegyverszünet a nagyvilágban éppúgy, mint hazai irodalmi életünkben.
http://www.spanyolnatha.hu/uj-lapszam/jelenlet-szepiroi-kor/szepiras-mesterseg-jelenlet/4701/ | |
| 369. | [tulajdonos]: köszönöm | M. Karácsonyi Bea: . | 2018-06-28 11:09 | Köszönöm Beám a hozzám-szólásodat! Mindig nagyon jól esnek a szavaid!
Szeretettel: Ildikó | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 368. | M. Karácsonyi Bea: . | 2018-06-27 09:14 | Ildim, a tanítás, a tanulás folyamata mindig alakít az egyénen. Ezt szem előtt kell tartanunk, ha már tudatosan tanulunk.
Ezt teszi az eltelt idő is, mivel mind több tapasztalatunk lesz.Ez akkor pozitív, ha az ember ezekből a tapasztalatokból leszűri azt, ami neki hasznos, és azzal gazdagodik tovább.
Egyéniségét, nem feladva.
Ezt kell tennünk a hírekkel, befolyásoló tényezőkkel, ámítással, és minden mással, a szűrőnk az, ami eldönti, maradhat valami, minket többé, rétegesebbé téve, vagy ahogy befogadjuk, úszhat is tovább.
Meg lesz az a hang! Nyugi.
(Egyébként azt gondolom, hogy a rossz tapasztalatok, amiket megéltem és élek, többé tesznek, mert tudom milyen az, senki el nem veheti. Tudok belőle építkezni, hogyha kell. Olyan ez, mint a gyümölcsérés, nemcsak a napfény, de a szél, eső, levegő, páratartalom, a föld milyensége is fontos.)
A gyümölcs nem tud gondolkodni, mi viszont igen.
Csak ez így eszembe jutott, de rohannom kell. Puszi.
Szeretem az írásaid.
Engedd nyugodtan ki. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
