NAPLÓK: Répatűzben lángolva Legutóbbi olvasó: 2026-03-30 03:39 Összes olvasás: 12010| 2. | [tulajdonos]: népöntudat | 2003-05-12 13:08 | Tegnapelőtt Budapestre utaztam. Éreztem, hogy bizsereg körülöttem a levegő, a nagyvárosi nap egész másképp perzselt, a kirakatokról élesen vágott vissza a fény. Szinte megvakultam az óriási forgatagban, éreztem, ahogy megtelik a tüdőm levegővel. A Keleti pályaudvaron szálltam le, a téren madarak keresgéltek a szemétben morzsák után, hajléktalanok ődöngtek mindenfelé. Csak akkor látok ennyi hajléktalant együtt, amikor Pestre utazom. Elfoglaltam a szállásomat, próbáltam kocsmába is menni, valahogy feloldódni a város forgatagában. Nem éreztem egyik helyen sem igazán otthon magam, mindig nyomomban volt a helykeresés kísértete, úgyhogy a harmadik hely után hazamentem. Remélem nem kell sokat fizetnem a hűtőben felszolgált italokért, de megint nagyon szomjas voltam. Tej nem volt, csak sör. Fürdés előtt levágtam a körmömet. Nagyon szórakozott voltam, mert mindig utána szoktam levágni. Viszonylag sokat fizettem a szállásért, s azt hiszem, joggal voltam mérges, amikor nem találtam sehol fülpiszkálót. Kapcsolgattam egy darabig a tévét, unottan, mereven. Néha az orromat is turkáltam. Holnap valamit tennem kéne - gondoltam lefekvés előtt magamban.
Úgy is történt. Tegnap elmentem egy tüntetésre. Éreztem az ereimben, hogy magyar vagyok, és hogy ezt nem szabad véka alatt rejtegetnem. Következetes újságolvasó is vagyok ezenfelül, úgyhogy tisztában voltam azzal, hogy ez így nem mehet tovább. Valamin változtatni kellene. Lassan felbuzdult bennem a népöntudat, és amikor felébredtem, a napnál is világosabb volt számomra, hogy egy tüntetésen a helyem. Fogat mostam, megborotválkoztam és előkerestem a kedvenc gatyámat. Megreggeliztem, kiflit ettem porciózott lekvárral. Ugyan lejárt a lekvár, de hozzászoktam az ilyenekhez. Lementem az utcára, megvettem az újságot. Gondolkoztam, kerestem a hibákat, érvelési rendszereket állítottam föl, csikorogtattam egyszóval a fogaskerekeket; józan eszemmel ellenőriztem az újságban írottakat, megvizsgáltam a vezércikket érveléstechnikai szempontból. Hát zseniális volt. Minden okom megvolt mindenre. Irány a tüntetés.
Amikor megérkeztem a tüntetés helyszínére, egy pillanatra... háát...egy pillanatra... iszonyú mély kétségbeesés fogott el. A pillanat egyre hosszabb lett, a kétely egyre mélyebb. Ott álltam teljesen összezavarodva: ma nincs is tüntetés. Nem tudtam mit szólni. Fölös energiámat így egy fagyizóban vezettem le, hat gombóc csokit kértem. Így mondtam a kislánynak: Kérek egy csoki-csoki-csoki-csoki-csoki-csokit. Nem volt tüntetés, és én tüntetni akartam. Majd ' megütött a guta. Hát - gondoltam magamban - ha már lúd, legyen kövér! S elindultam a hat gombóc fagyival a kezemben a Szent István körúton a Margit híd, majd a Margit körút irányába. Nincs ma tüntetés. Amikor Pestre utaztam, azt gondoltam, hogy itt mindig van valami, annyira mozgalmasnak látszott az újság hasábjairól. És csak mentem, mentem a hídon, dühösen, nyújtott léptekkel. Talán ha hosszabb ideig laknék itt, akkor jobban kiismerném magam a városban, jobban ismerném a tüntetések időpontját, megkockáztatom: célját is. Az újságot eleresztettem, néztem, ahogy fújja a szél, fújja, fújja, röpül a Duna fölött, szárnyakat kapnak a hírek, a zseniálisan megírt vezércikk, röpül a keresztrejtvény, az apróhirdetés, röpülnek a politikusok, röpül a gazdasági helyzet, "szárnyal a tőzsde", képzelhetik, milyen öröm volt a sistergő, susogó lap röptét látni, ahogy lassacskán eltűnt a híd alatt, ahogy hozzáért a víz felszínéhez s ahogy a hullámok egymás tarajába csimpaszkodva húzták egyre lejjebb az újságot. Rendkívüli megkönnyebbülés volt.
Másnap hazautaztam. Máramennyire haza lehet itt utazni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
