Qui? : Ted Hugghes Hűség

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36738 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dunajcsik Mátyás
  Plein air
Új maradandokkok

Misinszki Hanna: ferenc és a fenevad
Busznyák Imre: apukályha
Vajdics Anikó: A mainstreamtől a szubkultúráig (tűnődés huszonöt sorban)
Ötvös Németh Edit: Elástuk
Nyári lászló: Joker
Vajdics Anikó: Kétéltű
Petz György: Sic itur
Szakállas Zsolt: FELHŐS CSUSZA
Szilasi Katalin: Őszutó
Vezsenyi Ildikó: 7/4
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 1 órája
Vezsenyi Ildikó 2 órája
Bánfai Zsolt 3 órája
Gyors & Gyilkos 5 órája
M. Szabó Mihály 8 órája
Szilasi Katalin 8 órája
Misinszki Hanna 10 órája
Busznyák Imre 12 órája
Tóth Gabriella 14 órája
Wesztl Miklós 15 órája
Farkas György 15 órája
Filip Tamás 1 napja
Aranyi Gábor 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Petz György 1 napja
Nyári lászló 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Bara Anna 1 napja
Pataki Lili 1 napja
Józsi Gyöngyi 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Qui? 27 perce
Vezsenyi Ildikó Naplója 3 órája
Bara 5 órája
Hetedíziglen 5 órája
történések 6 órája
Baltazar 6 órája
Minimal Planet 6 órája
az utolsó alma 7 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 13 órája
leállósáv 16 órája
Vendég 1 napja
Kicsi Ólomkatona 1 napja
nélküled 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
Annuska versei (Hetedíziglen) 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2019-11-19 03:35 Összes olvasás: 3513

Korábbi hozzászólások:  
106. [tulajdonos]: Ted Hugghes Hűség2019-11-06 00:46
Valahol lakni kellett. Csellengtem

A világban, udvaroltam neked,

Lebegve a reggeli áradaton, huszonötödik

Évemtől kótyagosan. A kirámolt,

A la mode kiglancolt Alexandra Házból

Népkonyha lett. Akkortájt még

Nem köszöntött be a presszók avantgárdja.

A kantincsörömpölésű Brit étteremben

- Ez volt az egyik közhasznú háborús maradvány -

A reggelivel helyre lehetett ütni az éjszakát.

Csakhogy az Alexandra Házba be kellett, hogy vigyék

Az embert. A kisegítő lányok az étterem fölött

Laktak, seregnyi bohémmel, éjjeli bagolyságtól

Kipurcant hétalvóval együtt. Valahogy szereztem

Egy matracot, odafönn, az egyik padlásszobában,

Amelynek ablaka a Petty Curyre nézett. Csupasz

Matrac, csupasz padló, üres szoba. Semmim

Se volt, csak a füzetem meg az a matrac.

Bimbónyálas, nyíló gesztenyefák alatt, jól

Benne a júniusban, abbahagytam a munkát,

Te lettél a foglalkozásom, rád költöttem minden

Filléremet. A szemeszternek vége, belefészkelődtem

Az egyetemi polgár kiváltságaiba. Éjjelente

Azon a matracon aludtam, egy szál takaró alatt,

Egy kedves lánnyal, aki nemrég hagyta ott

A férjét, s inkább a népkonyhai munka

Határveszélyét választotta. Miféle

Lovagi becsület kerített hatalmába? Úgy

Jön elém, mint valami nem múló idő, amelyet

Sosem használtam el, tehát most is megvan.

A lány meg én egymás karjában aludtunk,

Meztelenül, komótosan, éjjel, egy kerek hónapig,

De egyszer sem szeretkeztünk. Szent törvény

Támadt föl bennem, valahonnét. És ő is

Szolgálta a törvényt, akár egy papnő, alázattal,

Jóságosan, anyaszült meztelenül, ott mellettem.

Végigtapintotta a friss vörös csíkokat, amelyeket te

Karcoltál a hátamba, valósággal mellészegődött

A rögeszmémnek, annak, hogy minden idegszálammal

Szűzen megőrizzek egy korábbi szenvedélyt.

Sosem provokált, sosem vitt kísértésbe.

És én sosem mentem túl egy ujjmozdulattal sem

A testvéri cirógatáson. Mintha a nővére volnék.

Nem volt itt semmi természetellenes. Gyújtópontomban

Te égtél, úgy beléd voltam zárva, olyan fényerővel,

Hogy minden más kívüled csak vakfolt maradt.

Ma is tűnődöm ezen, persze, most már nem tudom,

Irigyeljem-e magamat vagy sajnáljam. A lány

Barátnője, aki nagyobb szobában lakott, jobban

Nekivadult. Odaköltöztünk. Abból a tágas szobából

Hálóterem lett és főhadiszállás, ugyanúgy, mint

A Szent Botolph-templomból. Az a kövérkés,

Helyre kis barátnő, a szégyentelen, ritka fogú

Nevetésével, mindent elkövetett, hogy magára

Húzzon. S te majd sosem tudod meg, milyen csatát

Vívtam magammal, meg ne szegjem a szavaimat,

Amelyekkel körülvakoltuk a világunkat, te meg én.

Féltem, ha alulmaradok ebben a harcban,

Valami talán elvész az életünkből. Fölemeltem

Egyenként azt a két meztelen lányt, és ahogy rám

Mosolyogtak, húsz-huszonkét évesen, odaraktam őket

Valószínűtlen jövőnk küszöbe alá,

Mint azok, akik új otthonuk védelmében

Az új küszöb alá temettek egykor

Egy bűntelen gyereket.

Gergely Ágnes


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-11-19 03:18   Napló: Qui?
2019-11-19 02:49   Napló: Qui?
2019-11-19 01:53   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-11-19 01:50   Új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2019-11-19 01:39   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-11-19 01:37   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-11-18 23:58   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2019-11-18 23:50   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2019-11-18 23:45   Új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2019-11-18 23:02   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt