Qui? : Ted Hugghes Hűség

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37306 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: A terítő csíkjai
Bara Anna: a tetszhalott
Szilasi Katalin: Én nem látom...
Bara Anna: kárörvendő abszurd elmenőben
Petz György: Céliára mondott nóta
Nyári László: lacrimal punctum
Nyári László: retrográd
Petz György Károly: Hanggal hallgató
M. Szabó Mihály: Finita
Petz György: R. M. R.
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 5 perce
Csiki Melinda 7 perce
Kiss-Teleki Rita 16 perce
DOKK_FAQ 39 perce
Szokolay Zoltán 48 perce
Tóth Gabriella 22 órája
Albert Zsolt 23 órája
Konta Ildikó 23 órája
Ötvös Németh Edit 1 napja
Pataki Lili 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Böröczki Mihály 2 napja
Bara Anna 3 napja
Boris Anita 4 napja
Berényi Klára 5 napja
Dezső Márton 5 napja
Bertók László 5 napja
Virág Tamás 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Szőnyeg 1 órája
Hetedíziglen 1 órája
Játék backstage 2 órája
Ötvös Németh Edit naplója 5 órája
leállósáv 11 órája
Szerdánként, kávé helyett 14 órája
Etzel Mark Bartfelder 15 órája
az utolsó alma 16 órája
EXTITXU-UXTITXE 20 órája
Minimal Planet 22 órája
nélküled 1 napja
mix 1 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 1 napja
Zúzmara 1 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2020-09-21 06:58 Összes olvasás: 19072

Korábbi hozzászólások:  
106. [tulajdonos]: Ted Hugghes Hűség2019-11-06 00:46
Valahol lakni kellett. Csellengtem

A világban, udvaroltam neked,

Lebegve a reggeli áradaton, huszonötödik

Évemtől kótyagosan. A kirámolt,

A la mode kiglancolt Alexandra Házból

Népkonyha lett. Akkortájt még

Nem köszöntött be a presszók avantgárdja.

A kantincsörömpölésű Brit étteremben

- Ez volt az egyik közhasznú háborús maradvány -

A reggelivel helyre lehetett ütni az éjszakát.

Csakhogy az Alexandra Házba be kellett, hogy vigyék

Az embert. A kisegítő lányok az étterem fölött

Laktak, seregnyi bohémmel, éjjeli bagolyságtól

Kipurcant hétalvóval együtt. Valahogy szereztem

Egy matracot, odafönn, az egyik padlásszobában,

Amelynek ablaka a Petty Curyre nézett. Csupasz

Matrac, csupasz padló, üres szoba. Semmim

Se volt, csak a füzetem meg az a matrac.

Bimbónyálas, nyíló gesztenyefák alatt, jól

Benne a júniusban, abbahagytam a munkát,

Te lettél a foglalkozásom, rád költöttem minden

Filléremet. A szemeszternek vége, belefészkelődtem

Az egyetemi polgár kiváltságaiba. Éjjelente

Azon a matracon aludtam, egy szál takaró alatt,

Egy kedves lánnyal, aki nemrég hagyta ott

A férjét, s inkább a népkonyhai munka

Határveszélyét választotta. Miféle

Lovagi becsület kerített hatalmába? Úgy

Jön elém, mint valami nem múló idő, amelyet

Sosem használtam el, tehát most is megvan.

A lány meg én egymás karjában aludtunk,

Meztelenül, komótosan, éjjel, egy kerek hónapig,

De egyszer sem szeretkeztünk. Szent törvény

Támadt föl bennem, valahonnét. És ő is

Szolgálta a törvényt, akár egy papnő, alázattal,

Jóságosan, anyaszült meztelenül, ott mellettem.

Végigtapintotta a friss vörös csíkokat, amelyeket te

Karcoltál a hátamba, valósággal mellészegődött

A rögeszmémnek, annak, hogy minden idegszálammal

Szűzen megőrizzek egy korábbi szenvedélyt.

Sosem provokált, sosem vitt kísértésbe.

És én sosem mentem túl egy ujjmozdulattal sem

A testvéri cirógatáson. Mintha a nővére volnék.

Nem volt itt semmi természetellenes. Gyújtópontomban

Te égtél, úgy beléd voltam zárva, olyan fényerővel,

Hogy minden más kívüled csak vakfolt maradt.

Ma is tűnődöm ezen, persze, most már nem tudom,

Irigyeljem-e magamat vagy sajnáljam. A lány

Barátnője, aki nagyobb szobában lakott, jobban

Nekivadult. Odaköltöztünk. Abból a tágas szobából

Hálóterem lett és főhadiszállás, ugyanúgy, mint

A Szent Botolph-templomból. Az a kövérkés,

Helyre kis barátnő, a szégyentelen, ritka fogú

Nevetésével, mindent elkövetett, hogy magára

Húzzon. S te majd sosem tudod meg, milyen csatát

Vívtam magammal, meg ne szegjem a szavaimat,

Amelyekkel körülvakoltuk a világunkat, te meg én.

Féltem, ha alulmaradok ebben a harcban,

Valami talán elvész az életünkből. Fölemeltem

Egyenként azt a két meztelen lányt, és ahogy rám

Mosolyogtak, húsz-huszonkét évesen, odaraktam őket

Valószínűtlen jövőnk küszöbe alá,

Mint azok, akik új otthonuk védelmében

Az új küszöb alá temettek egykor

Egy bűntelen gyereket.

Gergely Ágnes


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-21 10:55   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2020-09-21 10:53   új fórumbejegyzés: Csiki Melinda
2020-09-21 10:44   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2020-09-21 10:25   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2020-09-21 10:23   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2020-09-21 10:12   új fórumbejegyzés: Szokolay Zoltán
2020-09-21 10:11   új fórumbejegyzés: Szokolay Zoltán
2020-09-21 09:55   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-09-21 09:52   új fórumbejegyzés: Szokolay Zoltán
2020-09-21 09:52   új fórumbejegyzés: Szokolay Zoltán