Qui? : Ted Hugghes Hűség

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37156 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
Nyári László: aranyszajha
Albert Zsolt: HARAG
Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (XVl) (jav.)
FRISS FÓRUMOK

Bara Anna 9 órája
Tóth Gabriella 9 órája
Gyors & Gyilkos 9 órája
Szakállas Zsolt 20 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Magyar Éva 1 napja
Petz György 2 napja
Farkas György 2 napja
Csiki Melinda/ Melly 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Albert Zsolt 3 napja
Kosztolányi Mária 6 napja
Bártfai Attila Márk 6 napja
Nyári László 7 napja
DOKK_FAQ 8 napja
Kiss Anna Mária 9 napja
Nagyító 9 napja
FRISS NAPLÓK

 EXTITXU-UXTITXE 7 órája
nélküled 8 órája
Sin 9 órája
Baltazar 9 órája
az utolsó alma 11 órája
Ötvös Németh Edit naplója 12 órája
Juli 12 órája
Hetedíziglen 14 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 14 órája
történések 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
fejlakók... 1 napja
PIMP 1 napja
Sorrento 1 napja
törmelék 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2020-05-27 07:16 Összes olvasás: 18356

Korábbi hozzászólások:  
106. [tulajdonos]: Ted Hugghes Hűség2019-11-06 00:46
Valahol lakni kellett. Csellengtem

A világban, udvaroltam neked,

Lebegve a reggeli áradaton, huszonötödik

Évemtől kótyagosan. A kirámolt,

A la mode kiglancolt Alexandra Házból

Népkonyha lett. Akkortájt még

Nem köszöntött be a presszók avantgárdja.

A kantincsörömpölésű Brit étteremben

- Ez volt az egyik közhasznú háborús maradvány -

A reggelivel helyre lehetett ütni az éjszakát.

Csakhogy az Alexandra Házba be kellett, hogy vigyék

Az embert. A kisegítő lányok az étterem fölött

Laktak, seregnyi bohémmel, éjjeli bagolyságtól

Kipurcant hétalvóval együtt. Valahogy szereztem

Egy matracot, odafönn, az egyik padlásszobában,

Amelynek ablaka a Petty Curyre nézett. Csupasz

Matrac, csupasz padló, üres szoba. Semmim

Se volt, csak a füzetem meg az a matrac.

Bimbónyálas, nyíló gesztenyefák alatt, jól

Benne a júniusban, abbahagytam a munkát,

Te lettél a foglalkozásom, rád költöttem minden

Filléremet. A szemeszternek vége, belefészkelődtem

Az egyetemi polgár kiváltságaiba. Éjjelente

Azon a matracon aludtam, egy szál takaró alatt,

Egy kedves lánnyal, aki nemrég hagyta ott

A férjét, s inkább a népkonyhai munka

Határveszélyét választotta. Miféle

Lovagi becsület kerített hatalmába? Úgy

Jön elém, mint valami nem múló idő, amelyet

Sosem használtam el, tehát most is megvan.

A lány meg én egymás karjában aludtunk,

Meztelenül, komótosan, éjjel, egy kerek hónapig,

De egyszer sem szeretkeztünk. Szent törvény

Támadt föl bennem, valahonnét. És ő is

Szolgálta a törvényt, akár egy papnő, alázattal,

Jóságosan, anyaszült meztelenül, ott mellettem.

Végigtapintotta a friss vörös csíkokat, amelyeket te

Karcoltál a hátamba, valósággal mellészegődött

A rögeszmémnek, annak, hogy minden idegszálammal

Szűzen megőrizzek egy korábbi szenvedélyt.

Sosem provokált, sosem vitt kísértésbe.

És én sosem mentem túl egy ujjmozdulattal sem

A testvéri cirógatáson. Mintha a nővére volnék.

Nem volt itt semmi természetellenes. Gyújtópontomban

Te égtél, úgy beléd voltam zárva, olyan fényerővel,

Hogy minden más kívüled csak vakfolt maradt.

Ma is tűnődöm ezen, persze, most már nem tudom,

Irigyeljem-e magamat vagy sajnáljam. A lány

Barátnője, aki nagyobb szobában lakott, jobban

Nekivadult. Odaköltöztünk. Abból a tágas szobából

Hálóterem lett és főhadiszállás, ugyanúgy, mint

A Szent Botolph-templomból. Az a kövérkés,

Helyre kis barátnő, a szégyentelen, ritka fogú

Nevetésével, mindent elkövetett, hogy magára

Húzzon. S te majd sosem tudod meg, milyen csatát

Vívtam magammal, meg ne szegjem a szavaimat,

Amelyekkel körülvakoltuk a világunkat, te meg én.

Féltem, ha alulmaradok ebben a harcban,

Valami talán elvész az életünkből. Fölemeltem

Egyenként azt a két meztelen lányt, és ahogy rám

Mosolyogtak, húsz-huszonkét évesen, odaraktam őket

Valószínűtlen jövőnk küszöbe alá,

Mint azok, akik új otthonuk védelmében

Az új küszöb alá temettek egykor

Egy bűntelen gyereket.

Gergely Ágnes


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-05-26 23:49   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-05-26 22:45   Napló: nélküled
2020-05-26 22:27   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2020-05-26 22:17   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2020-05-26 21:59   Napló: Sin
2020-05-26 21:52   Napló: Baltazar
2020-05-26 21:49   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-05-26 21:38   Napló: Sin
2020-05-26 19:46   Napló: Sin
2020-05-26 19:35   Napló: az utolsó alma