Qui? : Ted Hugghes Hűség


 
2841 szerző 39165 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludy György
  Óda a magyar nyelvhez
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Tavasz
Köves István: VIRÁGÉNEK
Mórotz Krisztina: Méhsejt
Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
FRISS FÓRUMOK

Kosztolányi Mária 31 perce
Szilasi Katalin 34 perce
Tóth Gabriella 38 perce
Ocsovai Ferenc 3 órája
Tímea Lantos 3 órája
Bara Anna 4 órája
Horváth Tivadar 4 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Tamási József 5 órája
DOKK_FAQ 5 órája
Ilies Renáta 8 órája
Francesco de Orellana 12 órája
Vadas Tibor 13 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Pálóczi Antal 1 napja
Nagyító 1 napja
Valyon László 2 napja
Mórotz Krisztina 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Gyurcsi 1 órája
az univerzum szélén 3 órája
Paricska. Életmű 6 órája
nélküled 8 órája
különc 9 órája
Baltazar 14 órája
Bátai Tibor 1 napja
Sin 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Janus naplója 2 napja
Zúzmara 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
csega 3 napja
Hetedíziglen 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2025-07-14 23:42 Összes olvasás: 27539

Korábbi hozzászólások:  
106. [tulajdonos]: Ted Hugghes Hűség2019-11-06 00:46
Valahol lakni kellett. Csellengtem

A világban, udvaroltam neked,

Lebegve a reggeli áradaton, huszonötödik

Évemtől kótyagosan. A kirámolt,

A la mode kiglancolt Alexandra Házból

Népkonyha lett. Akkortájt még

Nem köszöntött be a presszók avantgárdja.

A kantincsörömpölésű Brit étteremben

- Ez volt az egyik közhasznú háborús maradvány -

A reggelivel helyre lehetett ütni az éjszakát.

Csakhogy az Alexandra Házba be kellett, hogy vigyék

Az embert. A kisegítő lányok az étterem fölött

Laktak, seregnyi bohémmel, éjjeli bagolyságtól

Kipurcant hétalvóval együtt. Valahogy szereztem

Egy matracot, odafönn, az egyik padlásszobában,

Amelynek ablaka a Petty Curyre nézett. Csupasz

Matrac, csupasz padló, üres szoba. Semmim

Se volt, csak a füzetem meg az a matrac.

Bimbónyálas, nyíló gesztenyefák alatt, jól

Benne a júniusban, abbahagytam a munkát,

Te lettél a foglalkozásom, rád költöttem minden

Filléremet. A szemeszternek vége, belefészkelődtem

Az egyetemi polgár kiváltságaiba. Éjjelente

Azon a matracon aludtam, egy szál takaró alatt,

Egy kedves lánnyal, aki nemrég hagyta ott

A férjét, s inkább a népkonyhai munka

Határveszélyét választotta. Miféle

Lovagi becsület kerített hatalmába? Úgy

Jön elém, mint valami nem múló idő, amelyet

Sosem használtam el, tehát most is megvan.

A lány meg én egymás karjában aludtunk,

Meztelenül, komótosan, éjjel, egy kerek hónapig,

De egyszer sem szeretkeztünk. Szent törvény

Támadt föl bennem, valahonnét. És ő is

Szolgálta a törvényt, akár egy papnő, alázattal,

Jóságosan, anyaszült meztelenül, ott mellettem.

Végigtapintotta a friss vörös csíkokat, amelyeket te

Karcoltál a hátamba, valósággal mellészegődött

A rögeszmémnek, annak, hogy minden idegszálammal

Szűzen megőrizzek egy korábbi szenvedélyt.

Sosem provokált, sosem vitt kísértésbe.

És én sosem mentem túl egy ujjmozdulattal sem

A testvéri cirógatáson. Mintha a nővére volnék.

Nem volt itt semmi természetellenes. Gyújtópontomban

Te égtél, úgy beléd voltam zárva, olyan fényerővel,

Hogy minden más kívüled csak vakfolt maradt.

Ma is tűnődöm ezen, persze, most már nem tudom,

Irigyeljem-e magamat vagy sajnáljam. A lány

Barátnője, aki nagyobb szobában lakott, jobban

Nekivadult. Odaköltöztünk. Abból a tágas szobából

Hálóterem lett és főhadiszállás, ugyanúgy, mint

A Szent Botolph-templomból. Az a kövérkés,

Helyre kis barátnő, a szégyentelen, ritka fogú

Nevetésével, mindent elkövetett, hogy magára

Húzzon. S te majd sosem tudod meg, milyen csatát

Vívtam magammal, meg ne szegjem a szavaimat,

Amelyekkel körülvakoltuk a világunkat, te meg én.

Féltem, ha alulmaradok ebben a harcban,

Valami talán elvész az életünkből. Fölemeltem

Egyenként azt a két meztelen lányt, és ahogy rám

Mosolyogtak, húsz-huszonkét évesen, odaraktam őket

Valószínűtlen jövőnk küszöbe alá,

Mint azok, akik új otthonuk védelmében

Az új küszöb alá temettek egykor

Egy bűntelen gyereket.

Gergely Ágnes


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-15 22:22   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-15 22:19   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-15 22:14   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-15 20:56   Napló: Gyurcsi
2025-07-15 20:37   Napló: Gyurcsi
2025-07-15 20:32   Napló: Gyurcsi
2025-07-15 20:24   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-15 19:52   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2025-07-15 19:49   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-15 19:41   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella