NAPLÓK: Qui? Legutóbbi olvasó: 2026-10-24 02:38 Összes olvasás: 32600| 425. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-05 09:43 | Göcsörtös ujjaiddal simogattál,
s dagasztottad az élet alapanyagát.
Látod, akkor jó a tészta, amikor elválik az edény
falától, s nevettél egy nagyot.
Esténként a kézkrémet meglepően kecses
mozdulatokkal vitted fel, ahogy ezt cselédkorodban a
a zongoraművésznőtől ellested.
De aztán a mindenszentekre készített koszorú
drótja megvágta a kezed. Később tüske szúrt meg, s
a hidegtől megpirosodva, kiserkent a véred.
Eljött az a kedd is, amikortól többé nem gyúrtál.
Még kapáltál valamennyit, verted a földet.
A másik kezed bütykei kifehéredtek,
ahogy a botra támaszkodtál.
Hagyjatok kiáltottad, ha leteszem a kapát
meghalok, és egyre erőtlenebb lettél.
Könyvből olvastál fel, nekem. Gyermeknek hittél.
Meséltél, s a lapok ölembe hullottak.
De a kezed nem kapott utánuk.
Elaludtál. Én pedig megsimogattam
azokat a deformált dolgos ujjaidat.
A másik:
Eres kezekkel simogattál, izületes
ujjaid eldeformálódtak a munkától.
Kézzel dagasztottál, látod, akkor
jó a tészta,amikor elválik az edény
falától, nevettél nagyot.
A kézkrémet kecses mozdulattal
vitted fel, így mondtad, amikor cseléd voltál
és a zongoraművésznőtől ellested.
a mindenszentek előtt készített koszorú
drótja megvágta a kezed, tüske szúrta,
a hidegtől piros lett, kiserkent a vér.
Kúton kötötted a koszorút, dédipapára.
a temető felé néztél, égtek a mécsesek.
Kedd volt, mikor nem gyúrtál tovább,
botra támaszkodva kapáltál, verted a földet
a másik kezed bütykei kifehéredtek,
ahogy a botra támaszkodtál.
Hagyjatok kiáltottad, ha leteszem a kapát
meghalok, és egyre erőtenebb lettél
Könyvből olvastál fel,gyermeknek hittél,
nekem meséltél, a lapok ölembe hullottak,
kezed nem mozdult.
Elaludtál, és akkor simogattam
meg ujjaid, amivel novellát írtál.
Életed novelláját, egyetlen éjszaka alatt.
Nagyi
Eres kezekkel simogattál, izületes
ujjaid eldeformálódtak a munkától.
Amikor elválik az edény falától,
akkor jó a tészta, mondtad és nevettél.
A kézkrémet kecses mozdulattal
vitted fel, mert cseléd -korodban
a zongoraművésznő is így csinálta.
De a mindenszentekre készített koszorú
drótja megvágta a kezed.
Később tüske szúrt meg, s a hidegtől
kipirosodva kiserkent a véred.
Emlékszem kedd volt, amikor
az utolsó tésztát gyúrtad.
Kezeden kifehéredett bütykök,
szemedben mécsesek:
és elváltál az edény falától.
Mama, ezt összehúzatják a szrkik a Dokkon. De ez vagy te.. Melyik legyen? Ezt összehúzattatják .. Látom már. Most írtam este. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
