NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2026-09-04 11:05 Összes olvasás: 32169| 422. | [tulajdonos]: tűnődve | 2020-03-05 09:23 |
Ehhez vesszők és pontok kellenek! Megtennéd? Kérlek, hogy tedd meg!
Beérkező levelek
x
Kriszta Mórotz
2016. szept. 2., P 15:24
címzett: László
Tűnődve
Lassú felhők vonulnak álmosan
halk hegedűszó suhan keringve
a szél lábujjhegyen oson
egy-két ház ablakszeme pislog
félig szemhéjzártan
inkább csak tűnődve.
Már a kocsma is bezárt
pihen a pénztárgép
megkönnyebbülve szuszog a kocsmáros
fájós lába lavórban ázik
Kutyák ugatnak unottan
inkább csak megszokásból
tisztára söpörten hallgat az udvar
csak lepkék szédült románca száll
egy Strauss keringő dallamára.
Papucs csoszog égi vánkosok
jókedvűen dagadnak
tiszta pehelyillat száll
nagyanyám már a felhőket porolja.
Rezzen a komód halk reccsenéssel
fiók nyikorog szemérmesen
vasalt ruhák suhognak
talán ükszülém bálba készül
csörren a gyöngysor
homályosul a tükör
párás szemekkel kacsint.
Nehéz csizmás léptek a verandán
harákoló szörcsögés
rezzen a gyufa lángja
mint félénk kisgyerek
nagyapám pipára gyújt
emlékfüst felhők bodorodnak.
Táncol az idő
évek fehér gyérülő haja libben
esküvők harsány rikoltozása száll
borissza nóták keringnek
eladó a menyasszony
csilingel a nászkassza
jajgató sivár éjszaka
fájdalom és vér
a `mindig így lesz` keserve.
Komor arató arcok
jégverte vetések köszönnek
kifosztott búzatáblák
éhezés vak kísértete
tűző napok kaszaélvillanása
fotografált ünnep dalol
vízhordó lányok énekelnek
löttyen a víz késszemű tarló
napbarnította sebes lábak
kazlak fojtó szerelmeskedése
fájdalmas szomorú
őszök előszele suhan.
De most éjszaka van hallgatag
köd gomolyog a temető felett
Őseim üzennek korhadt fejfák alól,
néma sóhajvirágok lányosan
lesütött szemmelpirulnak.
Gyerek vagyokmegint,
pirosló pipacserdőn gázolok gyöngyöző patak-kacagással. Víz csobog, nyikorog a malom. Megőrölnek az emlékek.Ijedten fülel a csend, óramutatók szúpercegése kattog agyamban.Rohanok éveim után, perceim vonatát üldözöm.Egy csöndes sarokban kisírok magamból minden eltékozolt évet, pazarló napot. Üszkös fák az erdőn, vékony füstcsík, mint turistaút az ismeretlenbe. Alszik a falu, álmodnak a házak. Horkolva úszik az éjszaka, és valahol keleten a tenger világ szélén már piroslik a hajnal.
Kérlek, fel akarom tenni a Dokkra! Kérlek!
László Seres
2016. szept. 2., P 21:44
címzett: én
---------- Továbbított levél ----------
Feladó: Kriszta Mórotz
Dátum: 2016. szeptember 2. 15:24
Tárgy: Slaci, figyelj, ehhez vesszők és pontok kellenek! Megtennéd? Kérlek, hogy tedd meg!
Címzett: László Seres
Szia Kriszti!
Ilyen lett! Sok a rövid tőmondat benne. Ez szaggatottá teszi szerintem, s kevés az érzelmi töltet, a líra, a költészet. Szia! |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
