NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2026-04-06 02:26 Összes olvasás: 64467| 331. | [tulajdonos]: EZ AZ IGAZSÁG | 2023-05-19 11:29 | Gyurcsi csak úgy ontja magából a tévedéseket!
DE MIÉRT HAZUDIK?
Hogy lehet azt állítani rólam, hogy egy volt pártlapnál vészeltem át a kommunizmust (amelynek az ő apja állítólag (verséből tudom) a "szereplője" volt, ellentétben az enyémmel, (aki "tönkrement" benne)? S amely rendszerben engem páros lábbal rúgtak ki 1982-ben a Magyar Újságíró Szövetség iskolájának felvételijérőlí? (Mert beleszőttem a dolgozatomba, hogy "Éljen Kádár János - három ezer forintból)!"
Fájdalom, a közelébe sem kerültem a rendszerváltásig - vagyis a kommunizmus éveiben - a "nagy lapoknak".
Hiszen a bejutás előfeltétele az újságíró iskola elvégzése volt, ahová nem vettek föl.
Ezért kellett
- HELYETTE -
az ELTE magyar-történelem szakára jelentkeznem.
Oda fölvettek.
Én ezt követően 8 - azaz nyolc évig - különféle gyárak ócska üzemi lapjainál tengődtem, ahogy egyébként több kortárs költő (Rózsa Endre, Pardi Anna is) éhbérért. Miközben egyetemre jártam, megnősültem, majd házat kezdtem építeni "a semmiből".
Magamat fehér nigger rabszolgának befogva, éjjelente.
Ez nem túlzás: tessék megnézni a fotót, idén 33 éve, májusban készült. Az első fiam pont akkora volt, mint most az ő gyereke, az első unokám.
Ezt a rímes angol verset már angolul kezdtem írni.
A vége rímek muzikalitását angolul hallottam meg először.
Who is this man on the night of May? What is he doing alone?
A young husband builds their house alone.
Did his wife leave him? Can't she stand anymore?
In sublet waits him, and breastfeeds their newborn.
Ki ez a férfi május éjszakáján? Mit csinál egyedül?
Egy fiatal férj építi a házukat egyedül.
Elhagyta a felsége? Nem bírta tovább?
Egy albérletben várja őt, mert szoptat egy babát.
https://twitter.com/PalocziAntal/status/1352895810674024449
Ez a másik twitter poéma meg arról szól, hogy valójában lett volna nekem örökségem (mert a kommunizmus ugyan kirabolta anyámék polgári családját, de azért egy Andrássy úti három szobás lakásnak a várományosa voltam.
Csakhogy Mami nem azt, hanem a hosszú élet génjét "szánta" főörökségnek.
Ezért 86 évesen inkább kigyógyult a rákból és csak 96 éves korában, végelgyengülésben volt hajlandó elhunyni.
Addigra fölépült többszintes házunk a Tétényi fennsík szélén.
A semmiből. Minden erőmet, minden szabadidőmet, minden fillérünket beleadva. A legkegyetlenebb önkizsákmányolással több mint 10 évig. (De még ma is az egyik pinceajtót csinálom, mert még mindig nincsen kész.)
Asszonyvér helyett a sajátomat adván a malterba.
Úgyhogy az építkezés rabszolgamunkáját annyira "megszívtam", hogy ez most bőséges támpontot ad a küzdés életfilozófiájához meg a vitalitás költészethez. Olyan, mintha Gulag túlélő lennék.
Persze, hogy más is épített házat!
Sokan - majdnem mindenki.
Csak így nem.
Ennyire magányosan.
Illetve csak az alaszkai túlélők.
A dokumentum filmekben.
https://twitter.com/PalocziAntal/status/1357901950415753216
A Csepel Újságtól kerültem végül. És CSAK!!! a rendszerváltásnak köszönhetően, 1989-ben kerülhettem be a Magyar Távirati Iroda ipari gazdasági rovatához.
Mert a "kisujjamban" volt a gyáripar, üzemi lapos odüsszeiámnak köszönhetően.
A mezőgazdaság is, főiskolai végzettségem és nagytétényi sertéshízlaldai működésem miatt (hiszen állattenyésztést tanultam a magyar szak előtt). Ezért lehettem 2000-2002-ben a TV-nél az Agrárvilág szerkesztője majd felelős szerkesztője.
Amíg a szocik győzelme után 2002-ben onnan is ki nem rúgtak.
Valamelyik itteni ostobázatban azt írta valaki, hogy én "mindenhez" értek.
Nem, én csak ezekhez értek, mert ilyen szakterületeken dolgoztam életem során.
Az más kérdés, hogy ez egy komplex népi-urbánus tudás - EGYÜTT.
Ezt most nem részletezem.
Üzemi lapoktól tehát az MTI-be, onnan, 1990-ben, egy svéd alapítású gazdasági laphoz kerültem. Üzlet napról napra- ez volt a címe.
Ennek volt a szerkesztősége egy Markó utca közeli volt sajtószékház 3. emeletén, rálátással arra az iskola udvarra, ahová Karinthy járt.
Itt bámészkodtam el az időt, amikor lekéstem a perünket Gyurcsi, amit a lerasszistázásom miatt indítottam ellened. (Talán véletlenül - talán szándékosan késtem... De ez nem azt jelenti, hogy eltűröm a pofátlanságodat! Hamarosan újabb "jelenésem" lesz ott. Más keresettel, de ha véletlenül (remélem nem kerül rá sor) törvényt sértenél, esetleg "meghivatlak" majd téged is!
SUMMA SUMMÉRUM: én a svéd lap becsődölése után, 1993-ban TEHÁT MÁR JÓVAL A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN ÉS NEM A KOMMUNIZMUSBAN dolgoztam fél évig a Népszabadságnál.
Sajnos nem volt eléggé "rendszerváltás utáni" - de ezt titkolta magáról.
Amikor rájöttem, átmentem az az akkor még "nagyon" kommunista ellenes SZDSZ lapjához, a Magyar Hírlaphoz.
Ott írtam először Pálóci névvel alá cikket, mégpedig egy Eörsi István politikai tökfogdosásra válaszul írt publicisztikát, Hobbi lovon Európába címmel.
Volt benne lovasíjászat is.
S a Pálóci névvel (egyik dédanyámat hívták így) akkoriban csak azt akartam érzékeltetni, hogy akár kun is lehetnék. (Pálóci=polovec="mező lakó"=a szláv népek hívták így a kunokat=kun).
Vagyis, hogy a lovasíjászat nálam nem MAGYARKODÁS.
Hiszen én is egy asszimilálódott kisebbséghez tartozom.
Mint a zsidók.
A CZ-t később akasztották rám a lapszerkesztők.
Ennek a cikknek ott nem is lett volna szabad ott megjelennie, de a szerkesztő demokratikus volt és Voltaire szellemében helyet adott neki. (Majd ha megtalálom a jpeg fotóját, fölteszem ide.)
Éppen elkezdődött a népi-urbánus vita...
Végül persze, "népiként" idegen lettem a cowboyok között és "menekülnöm" kellett.
S többet voltál munka nélkül, mint állásban.
De nem adtuk meg magunkat a sorsnak - s a képen látható "bombatölcsérünkből" (mert először csak egy gödör volt a ház helyén) meg bontott téglákból és bontott gerendákból végül (mint egy visszafelé vetített bontási filmen) "felromboltuk" ezt a családi házat.
upload host
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
