NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis Legutóbbi olvasó: 2025-11-19 16:44 Összes olvasás: 11839| 9. | [tulajdonos]: 03. 23. | 2020-03-23 22:10 | Nos,
szép kecsesen elejtettem ismét a fonalat, ahogyan az persze várható volt, össze is gubancolódott az rendesen, s nyilván, senki nem bogozza majd ki, hacsak én nem. Így tehát, mi mást is tehetnék, ím, visszatértem, teljes, hitelesített változatban, én, Sehonnia hercegnője, ki néhány hónapja, megengedtem a gőgös és setét gondolatot, miszerint a világ túllendült önmagán, érezvén a döccenést, azt is mondtam (ha jól emlékszem, kimondva hangosan, nem pont ezekkel a szavakkal, ámde ) uccu neki, légyen hát apokalipszis, nincs, mi ideláncoljon, magamfajta senki-lányának nincs mit veszteni, s most itt ülök, mint fák tövén a bolondgomba, macskátlan. Kisemmizetlen. Még érzek.
És rendelkezem. Ezzel a perccel, a következővel és az azután következővel, hadonászva szavakkal, kacajjal könnyembe, nyálamba öblögetem, habosítom, amit találok, semmi konstruktív dolog, csak emlékezem, nem gondolkodok. Hagyjuk ezt most. Hagyjunk most mindent.
Érdekes, hogy T bár valójában maga sem tudta mekkora jelentőséggel és csak számomra érzékelhető nyomatékkal mintegy mellékesen feltette a kérdést, egynéhány héttel az események előtt, mit gondolok az eutanáziáról? Először csak az ápolóra tudtam gondolni, hogy micsoda áldozat az övé, azután, hogy mettől kezdve szólunk mi valójában bele, ezt a mai napig nem tudnám megmondani. Hovatovább csak sajnálni tudom, ha valaki azt gondolná magáról, ő igen. Hogy mérgezték-e? Nem számít. Hogy hibás-e az első orvos, amiért fel sem ajánlotta, hogy hibáztam-e, hogy nem jutott eszembe nekem magamtól a vérvizsgálat, hogy aki nekem őt átadta, s noha nem volt laikus és bizonnyal gyanította, hogy eleve beteges volt szegénykém, hibázott-e, hogy nem szólt, susogó hangok, már halkulóban, mindez lényegtelen.
A Hold másik oldalára gondolok, amit még sohasem láttam. A választásaimra, a hanyatló életekre, amellyel tudtomon kívül, talán magam vigasztalom. Meg kell ismernem ezt a jelenséget, mert irányítja az életem, a választásaim rendszeres befolyásolásán keresztül. Azt hiszem, Stanislav Grofot kellene olvasnom. Persze, most erre is van időm. De jól tudom, mindez illúzió. Semmire sincs, és mindenre van.
Fogalmam sincs, mit kezdek magammal, ha bedől a vendéglátás. Pár hónapig ugyan elvagyok, és azután?
Az lehetnék végre, aki vagyok. Kiengedhetném a démonaim. Teljes ellátás.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
