NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 07:01 Összes olvasás: 88717| 38. | [tulajdonos]: leszokni | 2018-07-01 21:47 | Ott voltam. Kétszer csengettem. A második csengetés után ötvenháromig számoltam. Ha száz éves leszek, majd százig számolok, akkor talán ki tudom várni, amíg beengednek. Most nem bírtam. Azt hittem, nyugodt vagyok, így alakult, semmi baj, hazajövök, sétálok egy jót az erdőben. Úgyis ez a jövő. Minden helyett, bármi helyett az erdő.
Valami fényesre vágyhattam, mert a buszon percekig csak az előttem ülő nő ezüst nyakláncát bámultam, mint Rain Man Las Vegasban, amikor a mini-videólejátszót szorongatva megismerkedik egy csinos nővel. Már az ötödik megállónál tarthattunk, amikor észrevettem, hogy rossz buszra szálltam, a 123-as helyett a 35-ösre. Így kötöttem ki a Határ út helyett Csepelen. Már Soroksárra menet is majdnem eltévedtem, elképesztő, mennyire nem tudok a térben tájékozódni. Ez állítólag női tulajdonság. Élcelődnek is a fiaim, jaj, Anya, ennyire nő nem lehetsz. Ennyire az vagyok. Máskor meg nem. Úgy írok-e vajon, hogy az olvasó azonnal tudja, ezt csak egy nő írhatta.
Majd le kell szoknom erről is. Hogy mindenből azonnal szöveg legyen.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 36. | [tulajdonos]: felettes-én, ösztön-én | 2018-07-01 13:06 | Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy jól nevelt vénasszony létemre AZON jár az eszem: a Kaland és A Rend pörpatvarán töprengek itt éppen, „anélkül hogy feldúlna ma ez a közöttünk/ S értünk zajló harc barátaim”. Idézetek következnek másoktól, aztán félig tőlem.
„Az ember [...] sötét pince, amelyben egy jól nevelt vénkisasszony [super-ego] és egy szexőrült majom [id] vívja véget nem érő, halálos küzdelmét egy meglehetősen idegesnek látszó banktisztviselő [ego] játékvezetése mellett", írja D. Bannister (idézi David Peck és David Whitlow).
Továbbá. A kétségbe vonható hitelességű anekdota szerint Freud egyik egyetemi előadásán éppen a fallikus szimbólumokról beszélt, miközben szórakozottan előhúzott egy szivart, és rágyújtott. Amikor a közönség ezen kuncogni kezdett, Freud állítólag így reagált: „Uraim, ne feledjék, egy szivar néha csak egy szivar”.
„Saját hálójába gabalyodik, aki fix, változhatatlan szimbólumokban gondolkodik” – ez Young.
If she [super-ego] could see it [id] through my eyes – ez meg már Én [ego] vagyok.
| |
| 35. | [tulajdonos]: üdvözlöm a technika ördögét | [tulajdonos]: köszi, Gyurcsi | 2018-06-30 11:41 | | A Quiet placeben (tegnap este láttuk) lábujjhegyen járnak, néma jelekkel kommunikálnak, egy asszony összeszorított szájjal szül, vagy az öklét harapja, ha már nem bírja a fájdalmat. A szörnyeknek (itt: emberfaló élieneknek) nincs szeme és nincs szaglása, csak a zajokra ugranak. Meg lehet szokni a csendben maradást. A gyereket is biztosan csendben csinálta az asszony a férjével, azt, sajnos, nem látjuk, csak az előjátékot, füldugóval hallgatják a zenét, amire táncolnak („Come a little bit closer…” -- Harvest Moon, Neil Young). Szép jelenet. Meg lehet szokni a hallgatást. De hogyan lehet rábírni egy újszülött csecsemőt, hogy ne adjon életjeleket? A filmben elintézik valahogyan, én nem lennék rá képes. Ott halnánk mind a ketten. Lépjünk tovább. Hogyan lehet rávenni az újszülött érzéseket, hogy ne adjanak életjeleket? Keresni kell egy véletlen vízesést, mint a filmben az anya? Annak robajába hagyni beleveszni mindent? Lehet-e addig bírni összeszorított szájjal? Már az öklömet harapom. Most ide kellene írni, hogy vigyázat, csalok. Nem írom le, mégis leírom, ez is mekkora csalás. Miközben nem az. Fényévekkel errébb ízes szavakkal hizlalom magam, olyanokkal, mint az „árvíztűrő tükörfúrógép”. | |
| 34. | [tulajdonos]: köszi, Gyurcsi | 2018-06-30 11:39 | | A Quiet placeben (tegnap este láttuk) lábujjhegyen járnak, néma jelekkel kommunikálnak, egy asszony összeszorított szájjal szül, vagy az öklét harapja, ha már nem bírja a fájdalmat. A szörnyeknek (itt: emberfaló élieneknek) nincs szeme és nincs szaglása, csak a zajokra ugranak. Meg lehet szokni a csendben maradást. A gyereket is biztosan csendben csinálta az asszony a férjével, azt, sajnos, nem látjuk, csak az előjátékot, füldugóval hallgatják a zenét, amire táncolnak („Come a little bit closer…” -- Harvest Moon, Neil Young). Szép jelenet. Meg lehet szokni a hallgatást. De hogyan lehet rábírni egy újszülött csecsemőt, hogy ne adjon életjeleket? A filmben elintézik valahogyan, én nem lennék rá képes. Ott halnánk mind a ketten. Lépjünk tovább. Hogyan lehet rávenni az újszülött érzéseket, hogy ne adjanak életjeleket? Keresni kell egy véletlen vízesést, mint a filmben az anya? Annak robajába hagyni beleveszni mindent? Lehet-e addig bírni összeszorított szájjal? Én már az öklömet harapom. Most ide kellene írni, hogy vigyázat, csalok. Nem írom le, mégis leírom, ez is mekkora csalás. Miközben nem az. Fényévekkel errébb ízes szavakkal hizlalom magam, olyanokkal, mint az „árvíztűrő tükörfúrógép”. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 33. | Gyurcsi: Silent place | 2018-06-30 11:28 | Szia!
Rákerestem a torrenten, felcsigáztál, de sajnos még magyarul nem találtam meg, az én angol tudásom kevés, hogy élvezni tudjam. Viszont A Quiet Place címen leltem rá.
Ezt nem kell kitenned, ha úgy gondolod! | |
| 32. | [tulajdonos]: árvíztűrő | 2018-06-30 11:09 | | A Silent placeben (tegnap este láttuk) lábujjhegyen járnak, néma jelekkel kommunikálnak, egy asszony összeszorított szájjal szül, vagy az öklét harapja, ha már nem bírja a fájdalmat. A szörnyeknek (itt: emberfaló élieneknek) nincs szeme és nincs szaglása, csak a zajokra ugranak. Meg lehet szokni a csendben maradást. A gyereket is biztosan csendben csinálta az asszony a férjével, azt, sajnos, nem látjuk, csak az előjátékot, füldugóval hallgatják a zenét, amire táncolnak („Come a little bit closer…” -- Harvest Moon, Neil Young). Szép jelenet. Meg lehet szokni a hallgatást. De hogyan lehet rábírni egy újszülött csecsemőt, hogy ne adjon életjeleket? A filmben elintézik valahogyan, én nem lennék rá képes. Ott halnánk mind a ketten. Lépjünk tovább. Hogyan lehet rávenni az újszülött érzéseket, hogy ne adjanak életjeleket? Keresni kell egy véletlen vízesést, mint a filmben az anya? Annak robajába hagyni beleveszni mindent? Lehet-e addig bírni összeszorított szájjal? Én már az öklömet harapom. Most ide kellene írni, hogy vigyázat, csalok. Nem írom le, mégis leírom, ez is mekkora csalás. Miközben nem az. Fényévekkel errébb ízes szavakkal hizlalom magam, olyanokkal, mint az „árvíztűrő tükörfúrógép”. | |
| 31. | [tulajdonos]: legkisebb közös többszörös | 2018-06-29 16:30 | Ámde. Az nem valószínű, hogy egy többszörösen hasadt személyiség hasonló játékos megoldással („comiculus”) meg tudna szabadulni a szörnyeitől. Egyetlen esélye lehet: elég okos ahhoz, hogy felfogja, „társai” nem fejlődnek, nem öregszenek és nem tanulnak a kudarcaikból, így nem lehetnek valódi, hús-vér emberek, csak a saját kivetülései.
Mint a játékelmélet atyja, a Nobel-díjas Nash (a munkássága vizsgatétel volt a Közgázon), aki nem hajlandó interakcióba lépni az őt kísérő személyiségeivel, így azok némaságra és cselekvésképtelenségre kárhoztatva békén hagyják őt is és az környezetét is.
Vagy, mint a krónikus szeretethiányban szenvedő Münchausen báró, aki saját hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból, felfogván, hogy a mocsár más, mint az általa kitalált betegségek, abba bele is lehet halni.
| |
| 30. | [tulajdonos]: comiculus | 2018-06-29 12:56 | Ha a gyereknek, aki szörnyeket lát a sötétben, azt mondjuk, ne féljen, nincs ott semmi, csak annyit érünk el, hogy a gyerek legközelebb nem meri elmondani, mit lát ott, ahol más (az okos és tapasztalt felnőtt, például), nem lát semmit. Titokban fél tovább. Abban a világban, amelynek létezését az okos és tapasztalt felnőtt nem fogadja el.
Ha a gyerek szörnyet lát a sötétben, akkor az a szörny létezik, és egyetlen dolgot tehetünk: segítünk neki megküzdeni vele. A szörnyekkel való küzdelemnek pedig igen hatásos módja, ha nevetségessé tesszük őket. Az óriáspók lábára, mint Ron a Harry Potter-ben, görkorit képzelünk, a rettegett férfitanárt a nagymamánk ruhájába bújtatjuk és piros ridikült gondolunk a kezébe, a halál elől szurokba és tollba hempergőzünk, hogy amikor megjelenik, hanyatt-homlok meneküljön előlünk ijedtében.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 29. | Duma György: Javító intézet | Vajdics Anikó: javíthatatlan | 2018-06-29 11:25 | | Tudja, kedves Anikó, én is csak olyanokat próbálok megjavítani, ha ugyan ez a legjobb szó rá, akiket érdemes. (És, talán nem ingem, de láttam én a héttornyot, kívülről, belülről. SZőke volt és másfél mázsa :-) )) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
