NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2026-06-30 02:17 Összes olvasás: 109229| 933. | [tulajdonos]: saját | 2023-02-12 19:16 |
2023. 02. 12.
Álmomban valami láthatatlan, felső erőtől azt kívánom, hadd láthassak be felülről egy börtöncellába. A kívánságom azonnal teljesül: megjelenik egy ajtók nélküli, ablaktalan, tágas helyiség; a falai fehérek, a plafon helyén rácsozat, azon keresztül nézhetek alá egy összegömbölyödött, moccanatlan emberalakra. És ahogy nézem, már nem embernek, hanem kőnek látom. Zavartalan, békés, már-már szelíd kőtömegnek. A mérete még mindig egy összegömbölyödött emberé. De már nincs benne élet. Nem kell megmenteni. És ez megnyugtat.
2023. 02. 11.
Egy ismerősöm, miután bebarangolta Mexikót, ezt írja a Facebook-oldalán egy fénykép fölött: „Végre a saját agyamban alhatok.”
Virginia Woolf jut eszembe. Ha nincs is saját szobád, saját agyad attól még lehet.
2023. 02. 10.
„Van: valamit várni?” (Kukorelly Endre: A Petőfi Sándor effektív haszna)
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
