NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-07-02 00:10 Összes olvasás: 88511| 912. | [tulajdonos]: mű-hely | 2022-12-12 00:53 | 2022. 12. 11.
„People say I couldn’t sing, but they can’t say I didn’t sing.” (Florence Foster Jenkins)
– Miért? – kérdezi a New York Post kritikusa Florence koncertje után.
– Mert imádja a zenét – hangzik a válasz.
– Ha imádja a zenét, miért teszi ezt?
Nem hagy nyugodni ez a párbeszéd. A Florence-jelenség. A szégyen. Az a bizonyos szekunder. És a primer sem, mert tudom (a lelkem mélyén pontosan tudom), hogy a Florence-szindróma engem is üldöz. Ha a zene helyére behelyettesítem a költészetet, felmerül a kérdés, miért teszem ezt vele? Hogy hagyom, hogy oda kerüljön a nevem mellé: „költő”. És mutogatom a tökéletlen írásaimat. Miért? Hogy a hozzáértők elmondhassák, hogy nem tudok írni, de azt ne mondhassák, hogy soha egy sort le nem írtam?
Nem tökéletes a Florence – A tökéletlen hang című film, mégis minden DOKK-drukkernek melegen ajánlom.
2022. 12. 11.
A DOKK-estet követően beleléptem egy tócsába, és elázott a cipőm. Ennek ellenére nem rögtön hazaindultam, hanem még beugrottam a Nyitott Műhelybe, hátha meg tudom győzni Finta Lacit, hogy szükségünk van egy helyre, az RS9 színház Fehér terménél barátságosabb, rendezettebb közegre. Laci ötölt-hatolt, ahogyan szokott. Ő most nem tud ezen gondolkodni, azt sem tudja, hol áll a feje, menjek haza, írjak neki egy e-mailt. Legutóbb a budakeszi Önkormányzati Hivatalból küldött haza hasonló válasszal a kisebbik fiam volt ovis társának az anyukája, aki ott ügyintézőként dolgozik. Érti a panaszomat, de nem tudja felvenni sem szóban, sem írásban, hiába vártam rá másfél órát, csak elektronikus úton nyújthatok be kérvényt az ügyfélkapumon keresztül egy otthon letöltendő nyomtatványon. Lacitól, ha már ott vagyok, rendeltem egy csésze Rooibos-teát, amíg az hűlt, elindultam körbenézni a könyvespolcokkal körbevett előhelyiségben (a tulajdonképpeni műhelyben, melynek mennyezetéről méteres színes bőrök lógnak). A legelső könyv, ami kezembe akadt Filip Tamás Kő, papír, olló című verseskötete volt. Úgy léptem oda a könyvhalomhoz, amelynek a tetején állt, mintha egyenesen oda tartottam volna. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
