NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-11-19 15:58 Összes olvasás: 97001| 905. | [tulajdonos]: sin-miedo | 2022-11-23 23:31 | -- Maradjál már! Mondom, hogy nem kérem.
A nő egyik kezében egy Lipóti Pékség-feliratú barna papírzacskó, a másik kezében egy nagy falat kakaóscsiga (a belsejéből van kicsippentve – a legfinomabb rész!), a férfi keze, mint egy testet védelmező dárda keresztbe vetve a másikénak. A nő erősködik, megpróbálja a férfi szájába nyomni a kakaóscsigát, a férfi tovább hárít. Ezt sokszor megismétlik. Komoly testi küzdelem zajlik, mint egy lovagi tornán, bár a közönség elég gyér: rajtuk kívül mindössze hárman ülünk a buszon, és csak én figyelek: kíváncsian várom, ki kerül ki vesztesen a küzdelemből, kit illet a nézői szánalom. Nem akarok hinni a szememnek, amikor a férfi, ahelyett, hogy rácsapna a nő kezére, vagy elüvöltené magát, engedelmesen bekapja a szájába erőltetett falatot. És még nincs vége jelenetnek: a nő kezdi elölről. Nem értem, mi járhat a fejében. Így akar hatalmat gyakorolni a párja felett? Vagy mire megvette a kakaóscsigát, rájött, hogy ő tulajdonképpen fogyókúrázik, és ha egyedül eszi meg a szénhidrát-bombát, még jobban elhízik? Elég kövér, a férfi hozzá képest sovány keszeg, bár első ránézésre férfias látványt nyújt, sűrű, fekete szakálla van, egy rollert tart a bal kezében. A kakaóscsiga feletti küzdelmet már a megállóban elkezdték. A nő akkor még az egész süteményt tolta a férfi szájához. Na, egyél, mondja, olyan hangon, hogy felkapom rá a fejem a könyvből, amit olvasok. (H. G. Wells: A halhatatlan tűz – Száz forintért vettem a Budafoki úton, ahová kezelésre járok.)
"’Megöltem, mert az enyém volt’, hirdetik fennen bizonyos gyilkosok, mintha a józan ész, az igazságosság és a magántulajdonhoz való jog alapján a férfit valaha is megillethetné a nő birtoklása. De senki, senki, még a legmacsóbb szupermacsó sem meri bevallani, hogy félelemből ölt. Hogy a férfi a nő erőszaktól való félelmében a saját félelmét látja tükröződni, mert a félelem nélküli nő rettegéssel tölti el." -- Eduardo Galeano: La mujer sin miedo (A félelem nélküli nő).
National Geographic. Veszedelmes Afrika. Elefántcsorda. A vezér elefántbika szerepe többek között az, mondja a narrátor, hogy a bántalmazásmentes hatalmi helyzetet biztosítsa. A fiatal bikák a bennük tomboló hormonok hatására rendkívül nyughatatlanok. A tapasztalt bikák útmutatása nélkül nem tudnak mit kezdeni magukkal. A vezérbika a „tombolhatnék” első jeleinél, csírájában fojtja el a nyughatatlanok agresszív késztetéseit. Ha az orvvadászok az idősebb bikákat kilövik (ahogyan szokták), az erőszak (a szexuálisat is beleértve) elharapózhat a csordában, és egészen a szadizmusig fajulhat. Az egyik fiatal elefánt unalmában azzal szórakozik, hogy egy víziló bébit elszigetel az anyjától, és a tó iszapos részébe lökdösi. Az anyja a vízből megpróbál a fia segítségére sietni, mindhiába: a bébivíziló feje nem bukkan a felszínre. Egy másik felvételen egy magával mit kezdeni nem tudó fiatal bika az országúton feldönt egy autót, és az árokba forgatja.
A várni tudás képessége. Valamikor megvolt, most be kellene szereznünk valahol, talán egy erényboltban, ha már a stelázsinkról elfogyott. De nem kapható, hiánycikk lett belőle. Minden azonnal kell. Mindenre azonnali reakciót várunk. Ha a médián és a társas oldalakon múlna, már rég nem élnénk. A világháború, az a bizonyos „harmadik”, pár óra alatt lepörögne.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
