NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 10:29 Összes olvasás: 92358| 7. | [tulajdonos]: nem mozdul | 2018-06-13 22:02 | 2018. május 10.
Mamánál vagyunk álmomban a körösújfalui házban -- többen. Kik? Nincs lebontva személyenként. A család egy-egy személyben testesül meg, mint egy gyűjtőfogalomban, egyszer Ibolyában, az unokatestvéremben, másszor a nagynénémben, Marikában, mikor kit rángat elő a tudattalanom. Egyikük sem körvonalazódik tisztán, csak érzem, hogy ott vannak.
Valakinek teát akarok adni. A konyhaszekrény vitrinjébe nyúlok, egy fémedény kerül a kezembe, olyan, mint egy bogrács, furcsa, hogy ott találom a poharak közt. Nem baj, most már ebben adok teát, kinek, nem tudom. Aztán tudom. Egy férfi ül az asztalnál, valahonnan ismerem, nem rokon. Vendég.
A bográcsszerű fémedényről, mire a teát beleönteném, kiderül, hogy koszos. Sűrű, sárga színű, folyékony mosószert kenek rá egy másik edényből, és megpróbálom elmosogatni, de rájövök, hogy zsírt kentem az edényre, kolbászzsírt. Addigra más mosogatni való edények is előkerülnek. Egy egész vájdlingnyi edény. Dohogva mondom a többieknek, hogy valaki itt felejtette a mosatlant, és mire ezt kimondom, már tudom, hogy évek óta áll a mosogatólé az edényekkel a vájdlingban. Mondom is elrettenve a többieknek, ez „azóta” áll itt, és az „azóta” azt jelenti, hogy amióta a Mama és a Papa nem él. Nem egyszerre haltak meg, és mire a Mama meghalt, ő már régen nem a körösújfalui házban lakott, de ez álmomban egyáltalán nem zavar.
A kezem az évekkel ezelőtt ott felejtett mosogatólében. Poharak és evőeszközök között kotorászok. Mit rendezkedek én itt, gondolom, az a férfi engem vár, miattam van itt. De ő addigra már fekete ruhában fekszik az ágyban. Nem mozdul, amikor mellé fekszem. Halott.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
