NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-03-08 11:13 Összes olvasás: 102702| 652. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-24 18:55 | 2020. március 24.
Kedves Nap(lop)óm!
0) Anyu gépén még több hibát vétek, mint szoktam.
1) Emma Watsonra hasonlít. Ezt csak most vettem észre, amikor belenéztem legújabb (2017-es) Szépség és a Szörnyeteg-feldolgozásba. Szegény nagyobbik fiam, hiába reménykedett, nem töltheti a barátnőjével a karantén viszontagságos napjait, mire kiutazott volna már lezárták a lengyel határt. Szaporodnak az anyós-viccek a Facebookon. A legutóbbinál nem tudtam megállni, hozzászóltam. („Nekem még csak egy tüneményes menyjelöltem van. A négy férfi mellett, akikkel együtt élek, egyelőre a női szövetségest látom benne. Minden finomodik és lágyul, amikor megjelenik.”) Az illető végül törölte a posztot.
2) Megállapítom, hogy a köszönővírus nem ragályos. Igaz csak egy valakire köszöntem rá ma este futás közben a néptelen Jókai utcában: a szőke kutyás lányra. Nem reagált. Úgy tűnik, a világon egyedül én szenvedek ebben a betegségben, pedig igazán tovább adódhatna, hiszen nem halálos, én is élek még. Hacsak nem az van, hogy nálam tünetmentesen zajlik, és csak vírushordozó vagyok. Az is lehet, hogy elkapta már a kutyás lány, hiszen már tegnapelőtt is ráköszöntem (szegény, úgy összerezzent, mintha tüsszentettem volna), de benne még csak lappang a kór, és csak két hét múlva tör elő belőle egy „Jó estét!” formájában, amikor már nem is velem találkozik, hanem mással. Nem tudom, talán mégiscsak sikerül elterjesztenem.
3) Tudom, lelkem, nehéz, de meg kell próbálni kivonulni a mozdulat mögül, amivel valamire mutatunk. Hogy a néző ne a szép (és/vagy csúnya) mozdulatban gyönyörködjék („na, lám, ez itt milyen ügyesen mutogat”), hanem a dolgot magát lássa, a mutogatóról felejtkezzen el.
4) A hangok helyett a hangok közti szünetekre, a beálló csendekre helyezni a Hangsúlyt nem ellentmondás? Nem kellene a nyomatékot, a kitüntetett figyelmet másként nevezni? Csendsúlynak, például? Á, nem. Ez nem hangzik jól. Talán már a „súly” szó sem stimmel. A csend esetleg már a súlytalanság birodalmába tartozik. De az sem igaz, mert ismerünk számos helyzetet, amikor a csendnek igenis súlya van. És olyan is van, amikor üvölt a csend. De hogy itt most, mi érvényes, nem tudom. Csak azt sejtem (vagy inkább remélem), hogy néha, nagy ritkán ugyanazt a zenét hallgatjuk. És van, hogy ugyanazt a képet nézzük. A figurák jó esetben mindkettőnknek hol elődomborodnak, hol a háttérbe vonulnak, hogy az addigi hátteret domborítsák elő fő látnivalónak. Gyerekkoromban az orvosi rendelőben a soromra várakozva játszottam ezt a padlócsempével. Kovács Mártiék háza falán is volt egy ilyen figura-háttér minta. Márti apja volt a falu menő kőművese. Még javában ment az úttörősdi és a kisdobososdi, amikor ő már komoly vállalkozó volt. A családjának volt a faluban a legszebb háza, a felesége már akkor topp less napozott a kertben, amikor a faluban még csak oroszul lehetett tanulni, angolul vagy más nyugati nyelven semmiképpen nem. De térjünk vissza az elejtett szálra: a szünetjelek egy másik világban talán hangjegyek, és te már azt olvasod, azt a másik kottát. Hogyan is hihetném, hogy ami neked szól, ugyanaz a zene, amit én hallgatok.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
