Hajában virág helyett sárga lepkék, mellén a hivatásos álmodozók láthatatlan érdemkeresztje, hiába keresi a helyet, ahol végre önmaga lehetne, valakinek mindig láb alatt lesz, ezt be kell látnia, mint ahogyan azt is, hogy ha akarna, sem tudna lemondani a szerepről, amelyben arra kényszerül, hogy gazdátlan örömöket fogadjon örökbe nemi és nemzetiségi hovatartozásukra való tekintet nélkül. Pálcikaemberekkel vitatkozik. Úgy tesz, mintha nem zavarná, hogy csak arra kíváncsiak dugott-e már aznap. A lineáris ellentéte a felhőszerű, nem a ciklikus, vágják a fejéhez, amikor bizonyos kérdésekre nem úgy reagál, ahogyan ők szeretnék, és szavaik, mint a falhoz dobált labdák, lepattannak róla. Semmi baj.
Jól érzi magát. Csak a bőre ne hámlana jobban, mint a vakolat a házban, amely úgy látszik, együtt akar megöregedni vele. Vállai rozzant gerendák, erei kitágult vízcsövek, szemében kiégett villanykörték. Csak a keze lát. Hiába keresi a helyet, ahol egyszer majd önmaga lehet. Felemelt karral, mint a Száz év magány- banUrsula, meg kell tanulnia eligazodni a sötétben
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
