NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-11-07 22:10 Összes olvasás: 95213| 472. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-07 14:17 | 2019. október 7.
Mindig akkor történik valami, ha felállok a székről. Mert pisilnem kell, vagy valami. Most például fáztam, és ahogy felálltam, hogy magamra vegyek még egy réteg ruhát, az ablak mögött egy madárcsapat repült el éppen akkor, amikor a jobb kezemmel belebújtam a sötétkék ingem egyik ujjába.
Szeretem ezt a sötétkék inget. Vastagon szőtt, puha vászonanyagból készítették, és fenék alá ér, olyan, mint egy kis kabát. A nagyfiamtól kaptam. Ki akarta dobni. Ne hülyéskedj, mondtam, ez egy szuper jó ing. De nekem nem kell, mondta. Ajánlgattam a két kisebbnek, őket sem érdekelte. Hát, jó, gondoltam, akkor az enyém lesz. Bekarcsúsítottam, de csak annyira, hogy akár két pulóver is aláférjen, ha fázom.
Nem fűthetek be annyira fordítás közben, amennyire az ízületeim igényelnék, mert elálmosodom. Kell a friss levegő az agyamnak. A fiúk folyton kinevetnek, pedig tudják, mi a helyzet: jó, hogy bundát fel nem veszel idebent. Van, hogy bundát veszek fel idebent. A szomszéd asszonyomtól kaptam pár éve egy szépen szabott, belül műszőrme, kívül velúr bundát. Kihízta, mondta, jóformán nem is hordta. Elfogadtam. Nekem bő egy kicsit, de itthonra jó így is. Sőt. Zsemleszínű. Olyan vagyok benne, mint egy golden retriver. Más néven labrador, ami spanyolul dolgozót jelent.
Azt olvastam az imént, hogy a metamfetamin-készítmények (kristály, speed) használói kényszeres cselekvéseket végezhetnek, mint például a takarítás, subickolás, tárgyak babrálása (szétszedése, összerakása). Ha-ha. Az ilyesmihez nekem nincs szükségem kábszerre.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
