NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-07-01 11:43 Összes olvasás: 88449| 420. | [tulajdonos]: javított | 2019-08-16 19:25 | 2019. augusztus 16.
Szerette azt a házat, a térre néző ablakaival, félig behúzott függönyeivel, amelynek résein át a napfény reggelente úgy köszönt be, mint egy régimódi tejesember, adj’isten, esténként meg a Hold, mint egy vén lámpagyújtogató, jóccakát – így képzelte, nem tehetett róla, tele volt a feje hasonlatokkal. Szerette az ilyen beköszönős pillanatokat, most, hogy jobbára odalent tartózkodott a ház legalsó pincéjében a többi nővel és a gyerekekkel együtt, talán jobban is, mint azelőtt, amikor nem csak a képzeletében, de a valóságban is még léteztek olyan dolgok, mint reggeli napfény, felkelő Hold, tér és ház. Hideg volt odalent, és az idő nagyobb részében sötét; takarékoskodniuk kellett a gyertyákkal, a hideg ellen meg magukra kellett szedniük a teljes ruhatárukat, a gyapjúharisnya fölé még egyet, a ruhájukra még két másikat, mellényt, kötött kardigánt, mindent, amit odafent találtak, és még időben lehoztak, plusz a halott katonákról leszedett kabátokat, amelyek félig fekhelyül, félig takaróul szolgáltak. Késő este volt, mindenki aludt már, csak egy kisbaba nyöszörgött, akit egész nap cukros vízbe áztatott kenyérrel etettek, mert az anyjának elapadt a teje. A mai napot átvészelte így, de a végtelenségig nem bírná tovább. Tápszert és cumisüveget kell szerezni valahonnan. Még vár egy kicsit. Megvárja, amíg a Hold bedugja a fejét a ciszterna vízébe: jóccakát, aztán elindul a pincéből kivezető Z-alakú folyosón át a város alatti labirintusba, amelynek kijáratát rajta kívül nem ismeri senki, mert csak a képzeletében létezik, mint a reggeli napfény, a felkelő Hold, a tér és a ház.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
