NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-09-17 08:32 Összes olvasás: 92504| 415. | [tulajdonos]: ... | 2019-08-14 00:42 | 2019. augusztus. 13.
Olyan vagyok, mint a csiga, ha meg akarnak érinteni, visszabújok a házamba. Csak énekszóval lehet előcsalogatni. Talán. De nem azzal, hogy kerék alá tesznek
A „házam” pillanatnyilag egy székből és egy asztalból áll, rajta a gép, a gépben a könyv, amit fordítok, és a másik, amire fordítom. Az egyik gombolyodik le, mint egy kötött kabát, amin megrántottak egy szálat, a másik ugyanabból a szálból gyarapszik folyamatosan valami nyúlós, ragacsos kötőanyag segítségével, amit magamból húzok elő, mint a pók.
Ma egész nap főztem, takarítottam. Holnap reggel érkezik Balu és Alicia Heidelbergből. Először találkozunk. Mármint én és Alicia. Izgulok. Emlékszem, amikor megérkeztem a házba. Éppen annyi idős voltam, mint most ő. A fiúk is lázban vannak. A két kisebbik. Mintha az ő barátnőjük érkezne.
Egyébként meg tartozom egy vallomással: Mélyen tisztelt Publikum! Kedves újságírók, drága olvasók! Rájöttem, hogy Donáth Anna zaklatott. Nem ő, dehogy, ne értsék félre, nem ő a zaklatott – bár lehet, hogy most már ő is az, amióta róla is kiderült ugyanaz, ami az apjáról, hiába nem is esik messze az Anna a fájától –, de most rólam van szó: engem zaklattak. Vagyis zaklatott. Ő. Donáth Anna. Egy éve történt az eset Batchunsból hazafelé jövet a Feri-hegyi repülőtér parkolójában. Nagyon fáradt voltam, így történhetett meg a dolog. Egy négy napos konferencián vettem részt (14th European Bibliodrama Conference) a távoli alpesi településen a nevezett személy édesanyjával, Ildikóval. Túl voltunk a visszafelé vezető három órás nyakgyötrő repülőúton, begyűjtöttük a poggyászainkat, megtaláltuk és használtuk a mosdóhelyiséget, és már a repülőtér kijáratánál jártunk, ami egyben a bejárat is, az utazás kezdetekor legalábbis annak használtuk, na, szóval, a be- és kijáratnál egyszercsak elém lépett ez a Donáth Anna nevezetű fiatal lány, és minden tiltakozásom ellenére, megragadta a bőröndömet, majd a parkolóba cipelte, ahol is berakta az édesanyja autójának csomagtartójába. Nagyon felzaklatott a dolog, mert ez a lány nem csak fiatal volt, de szép is. Emiatt engem, kérem szépen, a sárga irigység környékezett. Ha valaki túl van az ötvenen, higgyék el, arra az ilyesmi nagyon is zaklatóan tud hatni. Az utastársam bőröndje is hasonló sorsa jutott, bekerült az is a csomagtartóba, de ez nem vigasztalt. Mindennek tetejébe, egyszer csak azon kaptam magam, hogy már én is ott vagyok az autó belsejében, ahol is kiderült, hogy Donáth Anna nem csak fiatal, nem csak szép, hanem okos is. Egész úton. Hazafelé. Mert hiába tiltakoztam, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy hazáig szállított az a fiatal, szép és okos lány. Azóta sem tudom kiverni őt a fejemből. Na nem úgy, ahogy gondolják, nem úgy, ne ijedjenek meg, csak, mint jelenséget. Hogy hiába tiltakoztam jót tett velem. Na, erről van szó. Ezért vagyok én zaklatott. Vagyis ő zaklatott. Fel. Vagyis le. Egészen Budakesziig.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
