NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2026-03-08 03:16 Összes olvasás: 102666| 311. | [tulajdonos]: hogyha-nékem | 2018-12-07 15:58 |
Hogyha nékem tetkóm volna – feltételes mód (nyelvlecke magyaroknak magyarul)
Tanár: – Ha kedvet kapnál a testdíszítéshez, mit tetováltatnál magadra, és hova?
Diák: – Én az Országházat. A mellkasomra. A két mellbimbóm lenne egy-egy torony. Alatta a hasamon nemzetünk első számú embere mosolyogna. Szeretném, ha látszanának közben a fogai. Aztán fognék egy pasit, és gyorsan teherbe esnék – vagyis bocsánat, ezt tudnám szebben is mondani, nem lenne az teher, hiszen szülőnek, sőt, szülőnőnek lenni a legnagyobb áldás, csak nem jött jól az anyanyelvemre, írhattam volna (ez már múlt idejű feltételes mód!) azt is, hogy a hatalmas szerelemnek megemésztő tüzével, ezer ambróziacsókkal, kis- illetve nagyajakaim harmatozásával méhembe varázsoltatnék egy gyönyörű kis tulipántot – jaj, ezt meg most meg túlragoztam, nem akarom Csokonaira fogni, de sajnos ő tehet róla. Az a gyönyörű kis ’tulipánt’ egy fiúcska lenne, Viktorkának becézném már jó előre, és naphosszat a rám tetovált arcot simogatnám, boldogan, mert az az országos gondoktól ráncos homlok szépen kisimulna gömbölyödő hasamon, így készülnék az anyaszerepre, a legfőbb női princípiumom beteljesítésére – közben arra gondolnék, hogy az a magasztos fejfő az én kis Viktorom homloka; mondák elevenednének fel bennem, fejedelmi sátrak, párduckacagányos ifjak világa, ereimben szilaj paripák száguldoznának, megtelne kürtök szavával és harci kiáltásokkal az anyatejillatú puszta, rettenthetetlen vágyakat nevelne pocakomban a szárnyas idő.
Így volna (így járnék), ha egy ismeretlen mentális betegség folytán kedvet kapnék a testdíszítéshez.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
