NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-11-01 01:31 Összes olvasás: 78367| 286. | [tulajdonos]: hímzett-kert | 2018-11-27 14:29 | Egyetlen helyiségben volt fűtés, a mi egykori konyhánkban. Egy hónapja a vaskályhán kívül még nem volt benne más, csak egy ágy és a „szoba” közepén egy televízió, valami üldözős filmet néztek rajta éppen a kislányok (hat-kilenc–tizenkét éves formájúak), hallottam a kiabálást, a fékek csikorgását – még hogy ingerszegény a környezet. Akkor még volt köztük egy teljesen fehér bőrű, abszolút nem roma kinézetű öt év körüli kisfiú is, állami gondozottnak gondoltam, őt most nem láttam sehol. A mi egykori konyhánkba, az ő jelenlegi nappalijukba egy hónap alatt konyhabútor került, szék, asztal, egyéb berendezési és használati tárgyak, elektromos kávéfőző például, színes kendő az ablakon. T., a szomszédasszony, aki a családsegítőben dolgozik, azt mondja, muszáj volt berendezniük legalább egy helyiséget a rendszeresen kiszálló környezettanulmányisok miatt, pár napja intézték el ugyanis, hogy a fogyatékos kamasz fiú után, aki most a szomszéd helyiségben (a mi egykori kamránkban) ücsörgött maga elé bámulva egy keskeny ágyon, havi harminkét ezer forintot felvehessenek. Sok pénz az, állandó forrást biztosít, direkt jó, ha valakinek sikerül egy Down-kórost gyereket szülnie, azok elég jámborak, az autisták zűrösebbek. A fiú egy hónapja még kint ült a családtól teljesen elkülönülve az udvaron, ugyanolyan magatehetetlenül, mint most, csak egy pillanatra láttam, azt hittem részeg, vagy drog hatása alatt áll. Nem olyan volt az arca, mint a downosoké, lehet, hogy mégis autista.
El fogod sírni magad, készülj fel a legrosszabbra, ezt hajtogatta mindenki, ez zúgott a fülemben a ház felé haladván, mint egy ugyanarra a témára variálódó, egyszólamú zene. Nem tudom elmagyarázni azóta sem senkinek, miért nem sírtam, miért nem szorult még csak össze a szívem, amikor megláttam, mi lett a valaha virágzó gyerekkori birodalomból, hogyan is tudnám megértetni bárkivel, hogy nincs miért sajnálom a kivágott gyümölcsfákat, az eltüzelt málna-, szőlő- és szederbokrokat, a rózsát, a gazdasági épületeket, a fürdőszobát, hogyan magyarázzam el bárkinek, akinek az otthon fejlesztése, az újabb és újabb bútorok vásárlása az egyik fő motivációja az életben, hogy jobb sorsot el sem tudok képzelni az egykori háznak, mint hogy egy arra rászoruló családnak fedelet biztosítson a feje felé. Hogy ember nagyságú a gaz a kertben? Hát, istenem!
Szépek voltak a kislányok, Hajnalka, Amanda, Aranka, a legkisebb már unoka, nem tudtam kihez tartozik, nem volt idő minden szálat kibogozni, Aranka, a legnagyobb egy füzetlapot szorongatott, Jézus, ez volt ráírva színes betűkkel egy nyíllal átlőtt szív mellett, nem tudom, hogy került a kezébe, amikor be akartunk menni, még arról volt szó, hogy ő mosakszik, talán azt hitte, mi is a családsegítő hatóság tagjai vagyunk, látnunk kell, hogy van színes ceruza a háznál, és neki nincs jobb dolga szombat délelőtt, mint hogy Jézus Krisztus vérző szívéről ábrándozzon. A tévének, ami egy hónapja még a „nappali” közepén állt, nyomát se láttam. Az áramot egy szinte láthatatlan, burkolat nélküli vezetéken át egyenesen a villanyoszlopokkal alátámasztott utcai huzalról vezetik be a házba. Lehet kávét főzni az elektromos kávéfőzőn.
Szépek voltak a kislányok, nemsokára elég nagyok lesznek ahhoz, hogy a szomszéd utcából egy szemfüles vállalkozó kocsiba ültesse és kivigye őket a debreceni Nagyerdőre. Ez most a leggyorsabban és legjobban fizető foglalkozás a környéken. Családokat lehet belőle télen melegen tartani, egész évben langallóval etetni, ha van otthon egy kis liszt és olaj, és az van, mert folyamatosan jönnek fentről a csomagok. A langalló receptje: lisztet vízzel és sóval jól összegyúrunk, ökölnyi gombócokat formálunk, széthúzogatjuk, mint a lángost, a vaskályhán mindkét oldalát megpirítjuk, használt olajba mártogatva laktatós eledel. Vannak vidékek, ahol lánynak születni érték.
Álmomban újra láttam a régi kertet fával, szőlővel és virággal tele, olyan volt, mint egy hímzett muszlimkendő, mögötte a valóságos, az üres kert. Egy kéz összefogta előttem a látványt, és az ölembe ejtette: ezt hazaviheted. Haza?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
