NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-10-22 19:12 Összes olvasás: 94253| 702. | [tulajdonos]: divat | 2025-10-11 12:22 | | Divatba jött a nyílt vízi úszás, hangzik el valaki szájából a fülem hallatára immár másodjára. Első hallásra is zavart, de most kifejezetten idegesít ez a mondat. Divatos dolog tóban, folyóban úszni? Friss levegőt szívni? Gyalog járni? Egyáltalán: saját lábunkon járni? Saját eszünket használni? Monitorok, képernyők helyett a másik szemébe nézve beszélgetni? Élni? Lassan meghalni is csak azért fogunk, mert éppen trendi? Csak születni nem divat? | |
| 701. | [tulajdonos]: saját-levében | 2025-10-11 11:52 | 2025. 10. 11.
Hívd a rendőrséget, hulla van a kertben, szóltam a nagyobbik fiamnak, aki hogy-hogy nem itthon volt velünk, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Hogy felesége van, és Varsóban él, ez álmomban fel sem merült. Hűha, mondta a fiam, és már vette is elő a telefonját. Az erkélyen álltunk, először csak én egyedül -- a fiam a semmiből termett ott, amikor az álom menete úgy kívánta. Újra lepillantottam a kertbe, ahol korábban egy levágott emberfej éktelenkedett, most viszont már csak egy doboz darálthús állt az eperágyásban. Nem kellett volna kihívni a rendőrséget, szégyenkeztem, de akkor már vonaton ültem a férjemmel, és világos volt, hogy hosszú útra indulunk -- talán éppen Varsóba, de ez csak most, ébren jut eszembe. Te hagytad ott a kertben a húst?, kérdeztem a férjemet. Ő nem szólt, még csak nem is bólintott, én mégis tudtam, hogy ő volt az, és, hogy nem lát a dologban semmi kivetni valót. Meg fog romlani, néztem rá értetlenül, és majd jönnek rá a vaddisznók. Ám akkor már újra Budakeszin voltunk a Gábor Áron utcában, hazafelé tartottunk. Az út közepén egy fehérszőrű, pirinyó kutya gubbasztott nagyon elgyengült állapotban. Akkora volt, mint egy veréb, vagy még annál is kisebb. Nem hagyhatjuk itt, mondtam a férjemnek, muszáj befogadnunk. És már emeltem is fel nagyon gyöngéden az alig lélegző, parányi lényt. Elfért egy konzervdobozban, ami – ugyanúgy, mint a korábban a fiam – a semmiből termett ott. A doboz alján lévő meleg folyadékba ültettem a kiskutyát. A saját levében ül, magyaráztam a férjemnek, az melegíti.
| |
| 700. | [tulajdonos]: olé | 2025-10-05 22:35 | Elküldtem az Európa Könyvkiadónak a fordítást. Két perce.
És most mégis érzek valamiféle győzelmi mámort.
Tájkép csata után -- ez lehetne a festmény címe, ami a lelkem domborzatáról készülhetne most, ha a nagy munka után kedvem támadna ecsetet ragadni. De csak úgy járnék, mint Mr. Bean Whistler anyjá-val. Ecset helyett ecettel mázolnám össze a képet.
| |
| 699. | [tulajdonos]: levélváltás | 2025-10-05 13:31 | Európa Kiadó: Kijössz a Bálnába? Nézzek fordítandót?
Vajdics Anikó: Kedves ...!
Imádok fordítani, ezt most így, hogy már a "saját" szövegemet olvasom, bizton merem állítani, de augusztus 21-e óta egy középiskolában dolgozom, ami nem biztos, hogy jó döntés volt, mert embertelenül sok munka szakadt a nyakamba. Tanmenetírás, elképesztő és szerintem felesleges mennyiségű adminisztráció, teljesítményértékelési marhaságok, plusz rögtön megtettek osztályfőnök-helyettesnek. A házik, a dolgozatok javításáról, könyveléséről nem is beszélek. A diákság nagy része motiválatlan, kis kamaszkorát újraélő tanulókból áll. A közhiedelemmel ellentétben, nem három hónapos nyarunk van, csak másfél. Nem tudok ilyen körülmények között fordítást vállalni. Jó tanuló voltam világéletemben, most az a dolgom, hogy tanárként is megálljam a helyem, és ne pusztuljak bele.
Még négy évem van nyugdíjig, utána feltétlenül jelentkezem, ha addig nem tör ránk valami nagy córesz, és lesz még értelme az AI-invázió mellett is fordítani.
Üdv.: A. | |
| 698. | [tulajdonos]: ferdítési | 2025-09-28 23:01 | „Nemcsak mulatt volt, de meglehetősen molett is.” Át kell olvasnom a fordításomat, és most itt tartok. A szójáték természetesen nem volt benne az eredetiben, és döntenem kell bevállalom-e, vagy elengedem, ne kelljen gyanakodva felkapnia a fejét az olvasónak: csak nem a fordító játszadozik itt? Tisztességesebb (alázatosabb hozzáállás) lenne kihagyni, és egy észrevétlenebb megoldást választani. De akkor meg Klaudy Kinga javaslata nem érvényesül: hogy a lefordíthatatlan eredeti szójátékokért cserébe máshol kell becsempészni a szövegbe egy-egy frappáns megoldást, ha arra a szöveg lehetőséget teremt.
Emlékszem, a Szél árnyéká-ban az „El otoño había llegado a París a traición”- mondatot, ami szó szerint azt jelenti, hogy Párizsba lopva érkezett meg az ősz, vagyis belopakodott, úgy fordítottam, hogy „Párizsba beszökött az ősz”. Többen is jelezték, hogy ez merész húzás volt a részemről, de elismerték, hogy kihagyhatlan kacsintásként élték meg a magyar olvasó felé.
Karinthy menyétje is eszembe jut, aki magával vitte a menyét. Fel is szokták neki róni újabban a szabadosságot.
A Makrancos Kata eredeti címe Taming the shrew. Nádasdy szerint Arany János fordítása túl eufemisztikus. Így lett a darab új címe A hárpia megzabolázása.
| |
| 697. | [tulajdonos]: János | 2025-09-27 22:52 | 2025. 09. 27.
Szépet álmodtam. Igazi Freud-i csemegét.
Szerettük egymást a férjemmel, finoman, boldogan, előbb Nyírmihálydiban a gyerekkori ágyamon. aztán kézen fogva sétáltunk Budakeszin a Prohászka Ottokár Gimnázium felé vezető járdán, meg-megálltunk, és egymáshoz bújtunk, mint az újdonsült szerelmesek. Olyan jó, mondtam az egyik ilyen összebújás után, hogy János elvált tőlem, így szabadok lehetünk. Ugye, beszélhetek veled ilyesmiről, kérdeztem aggódva, mert egy pillanatra úgy éreztem, jobb lett volna, ha nem szólalok meg; féltem, hogy túl törékeny a boldogságunk ahhoz, hogy ilyen „kibeszélésekkel” terheljük. De ő tök nyugodtan azt választolta, hát, persze. Erős volt és fiatal, magabiztos, mint a Robert Redford a Távol Afrikától-ban; nyugodtan rábízhattam magam. Aztán mintha egy asztal mellett ültünk volna, még mindig édes kettesben, amikor hirtelen belém hasított a felismerés: de hiszen János az apám.
| |
| 696. | [tulajdonos]: itt-a-vége | 2025-09-26 22:09 | 2025. 09. 25.
Végére értem Sonsoles Ónega A szolgáló lányai (vagy Don Gustavo lányai, majd elválik) című regénye fordításának. Végére értem – használhattam volna más kifejezést is (befejeztem, lefordítottam), de ez a legpontosabb. El akartam jutni a végéig, az utolsó szóig, az utolsó pontig. És szerettem volna felszabadultan, győzelemittasan élvezni a küzdelmem eredményét: ezt a csatát is megvívtam. De az történt, mint mindig: nem érzek sem diadalt, sem felszbadultságot, csak mérhetetlen fáradtságot, és azt az elidegenedettséget, ami mindig elfog egy nagyobb munka végén. A vizsgákkal voltam hasonlóképpen mindig, alig vártam, hogy megérjem a napot, amikor nem kell hajnalban kelnem, hogy tanuljak, és amikor elérkezett a nap, nem tudtam mit kezdeni a szabadságommal. Csak ürességet éreztem. Mint most. Évek telnek el, mire újra szeretni tudom majd, amin most túl vagyok
| |
| 695. | [tulajdonos]: legyen | 2025-09-07 23:00 | Tegnap délelőtt írtam:
2025. 09. 06.
Háy János első (nagysikerű) drámája, a Géza gyerek (én Debrecenben láttam először, és azt gondolom, joggal nagysikerű), eredetileg novellaként született meg. (Lásd itt: https://www.es.hu/old/9951-52/hay.htm)
Már írás közben éreztem, hogy a tartalma más formát kíván, mesélte Janó, biztosan nem pont ezekkel a szavakkal, ezért nem teszem idézőjelbe. Erdélybe utaztunk a szokásos húsvét előtti kirándulásunkra, írók, költők, tanárok és mi a férjemmel, meg a nagyobbik gyermekünk, én akkor talán éppen a Szél árnyéká-t fordítottam, épp Janónak köszönhetően, ő ajánlott a Palatinus Kiadónak, amikor spanyolos műfordítót kerestek. Hallottam a szereplők hangját, miközben a novellát írtam, maguktól kezdtek el dialógusokban beszélni, nem én akartam így, folytatta Janó, természetesen megint nem pont ezekkel a szavakkal. Egy benzinkút előtt álltunk a peronon, amely mellett a kiránduló busz megállt. Ott mesélte el J. azt is, hogy őt már a szerelem is csak annyiban érdekli, hogy utána megírhassa. (Nem így mondta. Nem mondhatta így.)
Olyan jó lenne, ha a DOKK megújuló felülete lehetőséget teremtene a prózaírásra, arra az esetre pl., ha egy „vers” elbeszélő formában kívánkozna ki a költőből. (Vagy, ha eleve novellát, regényrészletet, ne adj’isten esszét, tárcát stb. akarna valaki feltenni.)
És ha lenne (gombnyomással működtethető) felület a különböző versformák gyakorlására (nem csak hexameterből áll a világ!), úgy érezném, hogy még szerény, földi életemben boldoggá „avattak”. Ű
A harmadik kívánságomat egyelőre nem árulom el. Még ki kell találnom.
| |
| 694. | [tulajdonos]: haza | 2025-08-31 21:31 | 2025. 08. 30.
1) Valami bulin voltam egy számomra ismeretlen társaságban, ágyak, székek, mindenféle göncök szanaszét, talán étel, ital is, amikor megjelent egy hórihorgas, szakállas alak kalapban, köpönyben – már-már olyan volt (jut eszembe most, hogy írok róla), mint a Tim Daly által alakított fejvadász az Outsider-ben (magyarul: Kirekesztve), aki félholtan megérkezik egy szigorú vallási előírások szerint élő, özvegy amish asszony (Naomi Wats) birtokára, és amikor hetek múlva (miután a nő a közössége akaratával szembeszálllva ápolja, és közben természetesen egymásba szeretnek) felépül, kiderül, hogy bárhonnan elő tud rántani egy pisztolyt a talpig érő fekete köpönyege alól: a hátáról, a bal és jobb csípőjéről, mindkét csizmája szárából stb. Hát, egy ilyen kinézetű, cserzett bőrű, cigányos külsejű férfi jelent meg álmomban a szobában, csak sokkal idősebb volt, mint az „outsider”, és abban a pillanatban, hogy megláttam, tudtam, hogy értem jött. Megállt mellettem, akkor láttam, milyen magas, két és fél méter legalább. „Hazamegyünk”, mondta, és hozzátette: ”A feleségem már megint elszökött”. Hitetlenkedve néztem körül, ugye nem gondolja senki, hogy ehhez az ijesztő idegenhez tartozom. „Ne engedjétek, hogy elvigyen”, könyörögtem, „nem is ismerem”. A férfi elnézően mosolygott, a többiek szemén láttam, hogy nem tudják, eldönteni, kinek van igaza. Közben megjelent egy másik, ugyanolyan magas, hasonló öltözetű, fiatalabb férfi. Akkor jöttem rá, miről van szó. „Hatalmas vagyont örököltem”, kiáltottam, „azt akarják megszerezni”, de a többiek csak álltak ott távolságtartóan, látszott rajtuk, hogy kényelmetlenül érzik magukat, nem kellemes egy családi perpatvar közepébe csöppenni. Nem volt segítség, csak magamra számíthattam. Akkor jutott eszembe a titkos lépcső. És már láttam is, ahogy az épület oldalában kanyarog. És már rohantam is rajta, felfelé.
2) Kedvenc tájaimat csücsküknél fogva, akár egy abroszt, hányszor próbáltam hazahozni, hiába. Nem bírják ki a vízek a rázós útvonalat. Tó, tengerszem, láp, tócsa, mocsár, patak, ér. Mire megjövök, kiürül medrük. Szomorú, de kilötykölöm őket.
| |
| 693. | [tulajdonos]: startvonal | 2025-08-24 18:41 | 2025. 08. 24.
Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem,
szemeim sem láttak magasra,
és nem jártam nagy dolgok után,
erőmet haladó csodadolgok után;
Sőt, lecsendesítém és elnémítám lelkemet.
A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál;
mint az elválasztott gyermek,
olyan bennem az én lelkem.
(Grádicsok éneke, Zsolt. 131, 1-2)
Madárcsontú idős hölgy ül előttem istentiszteleten lila blézerben. Olykor áll, amikor a liturgia úgy kívánja. Állok én is olyankor. Az Igére kellene figyelnem teljes lelkemmel, de nem tudok. A fél figyelmemet a hölgy válltömése köti le. Ki találta ki, hogy egy nőnek úgy kell kinéznie, mint egy izmos vállú dandártábornoknak? Miért próbálja elhitetni velem az a két szivacsbetét, hogy erőt sugároz az a két gyönge váll?
Nagyméretű női ruhák – hírdeti egy oldal. A ruháhat barbie-baba vékonyságú manőkenek viselik.
„Amúgy a gondolkodás mindig onnét startol, hogy belátom: esendő vagyok. Az esendőségem, a világban való sérültségem késztet arra, hogy gondolkodjak. Az esendőségem az, ami képessé tesz arra, hogy a másik ember szemébe merjek nézni. Az esendőségünk teszi lehetővé, hogy megszólítsuk egymást. Ha a másik ember kompakt, ha a saját tökéletességével kérkedik, akkor nincs miről beszélni, olyan, mint egy tökéletes golyó, nem tudom megfogni, mert kicsúszik a kezemből, meg persze félek is tőle, hisz én hozzá képest sérülékeny vagyok. Akit szeretni lehet, akit meg lehet szólítani, az sérült felület, tele van a teste horpadásokkal, kidudorodásokkal.” (Háy János)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
