NAPLÓK: Mátyus Attila Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 23:27 Összes olvasás: 30217| 18. | [tulajdonos]: re:Attila | 2007-02-10 11:20 | Gyulám! Tisztelem az álláspontodat, de nem fogadom el. Még akkor sem, ha el kell ismernem azt, hogy vannak alkotók, akik saját művészeti águkban szakrálissá tudnak válni. De a népdalokon kívül, mely viszont a vershez szorosan kötődik, a többi művészet réges-régen kommerszionálódott. Ez a folyamat pld a zenében mondhatnám, (ha ez nem lenne képzavar), hogy kézzel fogható. A vers nem azért az utolsó szakralitás, mert mások nem hozhatnak létre ma is ilyen műveket egyéb művészi tevékenységgel, hanem azért, mert olyan „alapanyaggal” dolgozik mely minden ember számára ismert mindennap használt, maga a nyelv, a szó. A költő ugyan azt az eszközt használja, mint Isten, és ebből teremt ha nem is kézzelfogható új világot, de olyan műveket, melyek köznapi-ember számára megismételhetetlenek, ugyanakkor a lelkük legmélyéig hatolhat, a költők ugyanis ismerik a szavak mágiáját.
A vers sem mindig szakrális, egyre inkább nem az, mert az európai civilizáció jó háromszáz éve harcol minden szakralitás ellen, az egyenlőség és a szabadság nevében, mely hangzatos jelszavak semmi mást nem takarnak, mint minden „másság” elpusztítását.
Ha figyelsz láthatod, a költészet is kurválódik és maholnap felbukkannak majd itt is a kreált sztárocskák, (illetve már itt is vannak) akik a büdös életben nem fognak soha leírni egy olyan sort sem mely megérinthetné egy másik ember lelkét, erre képtelenek és nem is akarják, hiszen akkor átlépnék azt a határt melyet kreátoraik kijelöltek számukra, a nép pedig minden „moslékot” megeszik, ha elég sokat és jól reklámozzák.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
