DOKK

 
2707 szerző 34006 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Rácz Sándor
  Legalább csütörtökönként szeress
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: Elkeseredett
Vajdics Anikó: Vonatablakok
Siska Péter: Tabula rasa
Endrey-Nagy Ágoston: Grafitszürke
Ványai Fehér József: Az elhantolt történelem fölött
Végh Mirtill: Gyász
Bátai Tibor: (változat:) képtelenség
Paál Marcell: Aki bújt, aki nem
Kiss Anna Mária: Anna szerint a közhelyek
Bátai Tibor: Reprezentatív mintavétel
FRISS FÓRUMOK

Duma György 59 mp
Gyors & Gyilkos 53 perce
Fűri Mária 1 órája
Tiszai P Imre 1 órája
Mészáros László 1 órája
Hepp Béla 1 órája
Bakkné Szentesi Csilla 1 órája
Z. Tóth Imre 2 órája
Szikora Erzsébet 2 órája
Morkuszt Tamás 3 órája
Kránicz Szilvia 3 órája
Gulisio Tímea 3 órája
Berta Gabriella 8 órája
Csapó Angéla 8 órája
Seres László 9 órája
Endrey-Nagy Ágoston 9 órája
Nagyító 11 órája
Paál Marcell 14 órája
DOKK_FAQ 16 órája
Kosztolányi Mária 16 órája
FRISS NAPLÓK

 Bölcs-i 10 órája
Minimal Planet 11 órája
OLvasatlanul 12 órája
Bátai Tibor 13 órája
nélküled 15 órája
P 16 órája
elfelejt 18 órája
mix 22 órája
útinapló 23 órája
akvamarin 1 napja
m.h 1 napja
Kicsi Ólomkatona 1 napja
Sorrento 1 napja
Bossi alkotásai 1 napja
Gyurcsi 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Más, és mégis ugyanaz
Legutóbbi olvasó: 2017-10-19 09:03 Összes olvasás: 3210

Korábbi hozzászólások:  
47. [tulajdonos]: Csoóri-vers.2017-09-24 16:48
Csoóri Sándor:
Tűz árnya, semmiség

Földrészem ez az idegen szoba;
hazám, mert veled alszom el benne.
Nyugodt vagyok: az ágy halotti ágyam is lehetne.
Tűz árnya, semmiség, szaloncukor-babák
s ott kint az elhagyott tél karácsonyfái –
szeretlek, mert eljöttél ide
csomagokkal, sírni és fázni,
enni velem húst, kenyeret, kalácsot
s eláztatni ünnepi hajadat a hóban –
szeretlek, mert itt múlt el az év,
mint a szerelmek egy szobasarokban,
mert faágak durrogtak kint a szélben, mint a pezsgősüvegek
s láncos botok valahol messze,
közeledve, majd távolodva.

46. [tulajdonos]: NÉZELŐDÉS2017-09-20 20:10
öRÜLÖK ENNEK WEINBERGER:) Remélem, hogy nem mész el végleg! !!!

Olvasói hozzászólások nélkül
45. weinberger: ül és figyel[tulajdonos]: elgondolkodom2017-09-20 09:43
Kedves Naplótárs, hadd pontosítsak: gondolkodom, szemlélődöm, figyelek, egyelőre csöndben maradok. Az új rendszer is majd "lakva ismerszik meg". Ha úgy döntök, hogy a használója és haszonélvezője szeretnék lenni, később is beléphetek.

44. [tulajdonos]: elgondolkodom2017-09-20 09:39
Ha a kicsi ólomkatona naplótulaj, és weinberger is elmegy, akkor mi keresnivalóm van nekem a dokkon, és egy kicsit vacillálok én is, jó-e ez a rendszer( már megbántam, hogy bereggeltem), de ők nagyon hiányoznának. Engem meg úgyis mindig újraíratnak, gyenge verselő vagyok. Erősségem a próza. Szerintem jobb lett volna, ha kaphattunk volna sima törlési lehetőséget....Imre, szerintem ezen, a törlési rendszeren is el kéne gondolkodni. Vagyis nekünk is kéne radír a kezünkbe szerintem!
Én most kezdek el félni, hogy a telefonszámomat, és a címemet is megadtam! már csak az ujjlenyomat-vétel hiányzik!

43. [tulajdonos]: Míró2017-09-15 17:23
Miró: Kék 2.
(Míró és a Tours-i püspök)

A kis Mirónak a szakkör olyan volt , mint egy vallási ceremónia. Mielőtt megérintette
volna a papírt vagy a ceruzákat, gondosan kezet mosott. A  szerszámai szent tárgyak voltak a szemében.
Már mindenki hozzáfogott a rajzoláshoz. Joan még nem, hosszan nézte a lapot, majd kajánul elvigyorodott. Rajzolt fekete lábnyomot, a sétáló szent Mártont, ahogy betéved egy udvarra, és az udvaron a ludak követik, kék minden, hogy ezzel is kiemelje Szent Márton alakját.
A ludak az ól felé kergetik, mikor Szent Márton püspök elesik.
Joan már asszociál, legyen a püspök csak egy bot, hiszen a  püspöksüvegét elfújta a novemberi szél. Szegény szent Márton, és a kék hóban totyogó ludak, az első különösen csípős, zavarja is rendesen az ól felé a püspököt, Joan felnevet, ahogy festi a nagy kékségben a ludak lábnyomát. Ezek a libák de süketek, hát ki hallott olyat, hogy bekergetik Mártont, és az szegény nem elbújik, hanem egy libafoson elcsúszva beleesik a ludak óljába! Hajjaj nevet fel Joan, most akkor csak egy remegő bot lettél, és a libák sem akarnak az istennek sem gágogni, hogy gágognának, ha a gazdaasszony most etette meg őket! Márton püspök a büdös ólban elkáromolja magát, nem baj, majd jön az a talpraesett asszony és kiszabadítja innen . Vár, a libák gágognak kis idő elteltével.
─ Front lesz anyjuk, ásít egyet az asszony ura, és leereszti az újságot.
─ Az előbb voltam lent a pincében piros bottal, és sáros cipővel, hoztam fel újbort!
Hát te is hozz fel egy lilbát, aztán tollazd le, egy angint tölts meg vele, a tavalyi már lapos, a tollak eltörtek benne! Juannak kispárnát tölts tollakból, ─ szól asszonya után az úr. Hozd gyorsan a libát , és én levágom, mondja Juan apja, mert aki Márton napján nem eszik, az egész évben éhezik!
( Joan,  amíg fest látja maga előtt a szüleit, és a püspököt, a tökfejet, a kék havat az elsőt novemberben.)
Juanita asszonyság közben kiveszi a ludat az ólból, és akkor látja meg a püspököt.
─ Ki maga?, de erősen fogja a lúd lábát, el ne engedje ijedtében!
─ Márton vagyok, ─ erre a Miró család legkisebb sarja elneveti magát.
Maga a püspök már szégyelli magát, hogy keveredhetett ilyen helyzetbe!
─ A lúdjai nagyon vigyáztak rám jóasszony, de már lelepleződtem, engedjen utamra!:)
A kis Joan már nyihogva nevet, ahogy elmeséli a tanárnak, hogy mit rajzolt a szakkörön.  
─ Ej, te gyerek, rajzolsz, festesz és történeteket találsz ki, azzal egy barackot nyom a tanár a kisfiú fejére.
(Évekkel később, halála előtt a nagy Miró kitekint a Cirkusz festményéből, néz maga elé, és eszébe jut a kacagó fekete szemű fiúcska. Elérzékenyül egy pillanatra, a rajzeszközeit kimossa, kezet mos. Ó, boldog gyermekkor, mikor még szakkörre járt! Már túl van mindenen
Spanyolország képzőművészeti aranyérmével tüntették ki. Ő rajzolta az 1982-es spanyolországi labdarúgó vb emblémáját, egy narancsember focistát. Hát mi jöhet még ezután. Észre sem veszi, hogy a Cirkusz képére közben odafestett egy libafost. Egy feketét.)

42. [tulajdonos]: Zalán Tibor2017-09-11 15:56
Azt hittem akar valamit tőlem
az Isten. Az ég alja előbb
halványpirosan felderengett, majd
haragosvörösre tágult, lilára; a
barna összes árnyalatát átélette
később velem. S akkor, amikor a legsötétebb
felhőcsík már feketére váltott, a hajnalcsillag
is megjelent.

Azt hittem, gyalog jössz majd elém, lassan
lépsz, hogy a háttérderengésben is
felismerjelek,
legyen az örömre időm, mígnem odaérsz
hozzám. Nem szólsz, hogy ne kelljen
válaszolnom, épp csak megérinted köszönés -
képpen a számat. Puhán nyúlsz értem és
továbbra sem mondasz semmit, hang nélkül
vezetsz.

Azt hittem, belépsz a házba, kenyeret szelsz, mert
látod, hogy éhezem, szégyenlősen levetkezel is,
de semmit se rejtve előlem, az ágyra dőlsz
és kínálod magad, gúny vagy könyörgés nélkül
: hogy vibrálsz ebben a fölkínálkozásban, és én
megértem, mennyit vártál és nem lesz fontos
hogy közben én is vártalak, s hogy időnk hol
tévedt el velünk.

Isten előbb, a felhőtömbök...
Azután Te és az út...
Végül a ház - az otthon álma...

Mostmár hagyjatok magamra mind!

41. [tulajdonos]: ...2017-09-08 18:44
Ház behavazott úttal

1.
Maurice ragaszkodott ahhoz, hogy ezen az útvonalon menjünk. Tegyünk egy kitérőt, kérte, mutatok neked valamit. Alig mentünk a hóban, lecövekelt egy ház előtt, kitekerte a vásznat, három fát láttam és egy kőházat a festményen és a barátomat, amint gesztikulál, eltartva magától a vásznat, és mosolyog!  Bolond! Miért festetted le ezt a házat?
─ Tudod, hogy ki lakik itt ? Egy öregember, meg a bónái.
Kockás ing, és odvas fogak, amikkel egész életében a dohányt rágta, a felesége, akinek évtizedekig merített a hajából az izületes kezeivel tavalyelőtt halt meg. Azóta morog, engem író úrnak hív, vagy piktornak, és kiröhög, érted? Egy nap, amikor a tűzre rakta a hasábfát , akkor mesélte el az életét, amire te biggyesztenéd a szádat, mert csak a küszködés jutott neki. Amikor elvette a mézszőke feleségét, rá egy évre megszületett a gyermek, aki betegségben meghalt. Hat gyereket nevelt fel az öreg és a felesége. Voltak kecskéi, birkái, volt neki gazdasága, lovai, és egy darabka földje. Ez a kockás inges ember a házamban fog lakni, én meg itt ebben a nagy parasztházban. Neki elég lesz az én házam, nekem szükségem van térre, gyere be, megérted, mondta nekem. Azzal egy rozsdás kulcsot vett elő, és megmutatta, hogy mekkora műtermet akar, hol lesz a konyha, a vendégszobák, a nappali. Itt lesz a fauve-ok nagy összeröffenése. Matisse irigykedni fog, lesz egy szobám , ahol írok is! És megnősülök. Egy mézszőke asszonyt veszek el, aki szül nekem három gyereket. Gauguin már jelezte, hogy ha kész lesz a ház, akkor ideköltözne rövid időre, míg megfesti a falut. Ide ne engedd, Gauguin és Van Gogh hírhedtek voltak együtt! Dehogy engedem ide, mondom, megnősülök, itt lesz az én házam, a kuckóm, a festőállványom, egy kutyám, itt lesznek a „vadak” Itt sír a gyermekem. Tudod mi lesz itt? Élet lesz itt. Kenyér lesz itt  fekete, gyereksírás, és én ezt lefestem mind!
Ember tervez, isten végez, rá egy évre már a barátom elvette feleségül Berthét, akitől két lánya született. A ház tényleg ricsajos volt, és az öreg visszaköltözött a  házába, mint „nagypapa”, ebben a bolond és bohém életben jól érezte magát, Maurice-t a fiának tekintette. Hatalmas fauve-ista viták folytak itt a  festészetről, megfordult itt, aki számított. Boldog élet jutott neki osztályrészül, de nehéz is. Imádott írni és nagyokat gyalogolni a környéken. Matisse jó barátja lett, a „vadak fellegvára” csak így nevezte a házát. Berthe jó asszonya volt, a két lány is csinossá serdült. Elégedett vagyok, mondta a halálos ágyán, most már megpihen- hetek. Lassan, lágyan engedte el Berthe kezét.          

40. [tulajdonos]: Enyanyáék megint.2017-08-28 11:22
Enyanya. egy néni pereszkéről, aki a szobában uralkodó kaotikus rendetlenségben, 12 gyermeket nevel. Az anyjuk magukra hagyta őket Enyanyának és Zsófinak, a legnagyobb lánynak. Ágy, ágy hátán a szobában, itt 6-an alszanak. Hat gyermek köztük Zsófi. Zsófi lázad, nem ezt látta az iskolában, szeretne két testvért csak, nem tizenkettőt. Enyanya legyint a lányára. Elment aztán itt hagyta őket. Zsófi sorolja a gyermekek tulajdonságait, ez vad, ő a szelídke, és így sorban. Enyanyát a múltkor már bemutattam. Enyanya koszos fügönyt varr. Egyre gyengébb, sokat kéne pihennie. Enyanya kék otthonkában van, és magas szárú kismamacipőben, ha még tudjátok mi az. Enyanya bodzaszörpöt készít nagy vájdlingokban úsznak a levelek, cukrot a falusiaktól kapnak, mert a bodzaszörpbe kell. A macskák hatan az udvaron, mind sovány kivan a bordájuk. valamit azért kapnak enni, száraz keyeret delikátos vízet megáztatva, meg csirkeszáyat, majdnem kéket már. Belefásultak, nekik ez a normális, meg az okostelefon, amit pár gyerek a suliban lecserélt.. és hármat kaptak tőlük. Zsófi tereget nincs öblítőszaguk a ruháknak. az első dekket már hajnalban szívta kávéval, mezítláb. Zsófi a gyereklány. Olyan vékony mint egy kis giliszta, a szemei gyönyörűek. Megkezdődik ez a nap is olyan lesz, mint a tegnapi. És a holnapi is. mély fekete tűzű, és fárasztó.

39. [tulajdonos]: Más és Ugyanaz2017-08-25 19:34
A vörös szoba

1.
A vörös szobában ténykedik Alíz, egy tálon rendezget gyümölcsöket. Fekete pulóverben és fehér szoknyában. Ő találta ki a vörös szobát, vörös a tapéta, kékek rajta a virágok, de ugyanez a színösszeállítás köszön vissza a terítőn is. Látszik, hogy ez a szoba a lakóival harmóniában áll.
Alíz nem is olyan régen jött haza szokásos sétájából, mindennap megtette ezt az utat Matisse kedvéért, akinek kecsketejet vitt, bizony ő a nagy Matisse testvére. Ma elfelejtette a kecskesajtot, és a túróért is úgy rohant vissza. A vörös szoba Henrié, ha hazajön a szülői házba, akkor a vörös szobában lakik. Matisse-nak 1890 nyarától vakbélgyulladás miatt egy évig kórházban kellett feküdnie. A szomszédos ágyon egy szövetgyáros fia tájképeket festett, és az ötlet, hogy ő is fessen, hamar ki is pattant a fejéből. Ez még húszéves korában történt, máig emlékszik a napra. Most viszont hazajön, és festeni fog. Alíz már alig várja, hiszen a nővére, és azt a szobát festi, amit ő rendezett be nagy gonddal. Kettejük közül Alíz az idősebb, de ez nem látszik meg rajta, sőt az sem, hogy vénlány. Gyermekkorukban mindig együtt játszottak a szomszéd 11 gyermekével. Karikáztak, felfedezték a kőbányát, Le Cateau-Cambrésisben, és az észak-franciaországi kis város kiapadhatatlan volt
a természeti kincsekben, reggeltől sötétedésig nyáron együtt játszott a csapatnyi gyerek. Matisse szülei nem voltak gazdagok, vetőmagot és festéket árultak kis vegyesboltjukban.
Tavasszal volt a szezon ilyenkor Alízt és Henrit is befogták  a szülők nevelési célzattal,
eladni ezt azt,  tudták, hogy gyermekeik fogják tovább vinni a boltot. Alíz akkor már az Üvöltő szeleket olvasta, és esze ágában nem volt boltoskisasszonyként leélnie az életét, elhatározta, hogy írni fog. Mindennap elővette a gyöngybetűkkel írt kéziratát, a regény már több mint a felénél tartott, most éppen elakadt, de nem  volt tehetségtelen Alíz, vele született ösztöne minden giccset és túlírást került. Regényfolyamot írt mindennap. Henri pedig festett, jól megértették egymást, hagyták egymást élni, azt a bizonyos magánszférát tiszteletben tartották, nem volt tabu köztük. Alíz szerette volna, ha Matisse megnősül, és most ez a vágya teljesült! Végre feleségül vette 4 éves kislánya anyját. Alíz ennek őszintén örült, most, hogy az asszonyt is megismeri személyesen, átadja Henri vörös szobáját nekik, amíg átutazóban nála szállnak meg. Londonba tartanak, hogy megnézzék William Turner festményeit.
Ekkor már Párizsban laktak Matissék, de nem jöttek vissza  Londonból Párizsba, inkább Korzikára utaztak tovább. Alíz mindig hosszú leveleket írt nekik. Tájképeket, csendéleteket, enteriőröket festett Matisse.
A Földközi-tenger fénye új ragyogással töltötte meg színeit. Ősszel aztán megszületett Henri Matisse fia Jean. Második fiúk a keresztségben a Pierre nevet kapta. Matisse asszonya divatáruüzletet vezetett, a jó Alíz  bizony sokat ingázott Franciaország és Korzika között, hogy valamelyik égetnivaló rosszcsontra vigyázzon. A könyvét kiadták,  írónő lett.
Gertrude Steinhez hasonlóan művészeti szalont hozott létre, és felesége lett Matisse festőbarátjának. A vörös szoba időközben Alíz dolgozószobája lett, irodalmi szalon ide, vagy oda. Később  Henri lánya örökölte meg 15 éves korában  ezt a fauve-ista szobát. A szoba valami nyugtalanító hatással bírt, mert Therese a költészetet választotta magának. Az  ablakon bekukucskáltam a Matisse család ősi házába, de ezt remélem, senki nem veszi zokon.
A vörös szoba időközben Alíz leányának szobája lett, ő is itt serdült gyönyörű nővé.
Matisse életét teljes mértékben a festésnek szentelte, idős korára elhízott, háklis lett. Mindenhol a "tiszta" színeket kereste. Az utolsó, aki birtokolta a vörös szobát, maga Henri Matisse lett, itt halt meg, éppen amikor a novemberi nap kis fénypászmája végigfutott a szobán.

38. [tulajdonos]: a komód titka2017-08-21 22:45
Gondolatok.

A komód teteje azokal a könyvekkel van tele amiket éppen olvasok, vagy csak belenézek. ezeknek a könyveknek lelkük van. A már ezerszer kiolvasott könyvem is itt van a komód tetején. A kis biblia, benne azokkal a cetlikkel amik olyan fontosak. Itt vannak azok a könyvek amiket kaptam a pályatársaimtól. Itt van valami ami a nagy polcon nincs.. A komód tetején gyakran cserélődnek a könyvek:) a lelkeim, a hangulataim. Van valami pozitív kisugárzás itt. Leveszek egy könyvet, elmosolyodom, a gazdájának kurta-furcsa recenziót írtam a könyvéről. A nagy komód belseje pedig emlékekkel van tele, régi-régi megfakult féyképekkel.
Aztán találok itt újságkívágásokat, az első copfomat, amit nem dobtak ki, hanem eltették. Itt szenderegnek nagymamám levelei amiket hármunk között osztott szét, hogy olvassuk el.
A fiam első cipője, kavicsok doverből, itt az ádventi koszorú is. Emlékszem, hogy nagyanyámnak is volt "komódja" csak az mind porcelánfigura volt, de gyakran megállt előtte, aztán odament a vakfoltos tükörhöz. a tükör fölött fényképek voltak, a gyermekei képei.Felnézett rájuk, és olyan titok mosollyal ment tovább. Most már tudatosan gyűjtöm a komód lelkeit. És valamiért ott por sincs...Olyan tisztának látok mident. Vagy csak én hiszem a komód titkát?

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: inbx  


Olvasói megjegyzés
Feladó: Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: 5civ  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-10-17 21:14 furim
2017-10-14 17:27 Vezsenyi Ildikó
2017-09-26 06:03 Kármin Lili
2017-09-20 19:19 Gyurcsi
2017-09-19 08:36 Tiszai P Imre
2017-09-14 16:09 Berta Gabriella
2017-09-01 12:16 Barna Ágota
2017-08-06 16:04 Takács Éva
2017-07-22 19:53 Belle
2017-07-16 14:46 Volt egy pillanat
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-10-19 09:12   új fórumbejegyzés: Duma György
2017-10-19 08:48   új fórumbejegyzés: Morkuszt Tamás
2017-10-19 08:19   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-10-19 08:11   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-10-19 08:11   új fórumbejegyzés: Fűri Mária
2017-10-19 08:09   új fórumbejegyzés: Duma György
2017-10-19 08:02   új fórumbejegyzés: Tiszai P Imre
2017-10-19 07:54   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-10-19 07:51   új fórumbejegyzés: Mészáros László
2017-10-19 07:34   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos