NAPLÓK: Misinszki Hanna: ferenc Legutóbbi olvasó: 2025-07-01 13:27 Összes olvasás: 5776| 6. | [tulajdonos]: ferenc és laokón | 2016-02-07 10:01 | ferenc olykor, megszabadulva rendes-és alkalmi tanítványaitól,
magányos sétára indul az őszi alkonyatban.
Ez egy különösen sétára termett koraeste-állapítja meg kedélyesen,
és elindul a láthatatlanok sétányán.
A hárfázó utcalány és a piti zsebtolvaj mellett,
aki már vagy harminc éve Godot-ra vár, szó nélkül elsétál,
figyelmét annyira megragadja egy különös kis embercsoport.
Egy idős úr ül középen a padon. ( Mindenhol máshol bélabácsi,
de a láthatatlanok sétányán laokoón a neve.)
Vele van a két fia is, jobbról és balról. ferenc udvarias ember,
kifinomultsága nem engedi észrevenni, hogy laokon fiai
kartonpapírból vannak.
Miután bélabácsit megkérdezi, hogy van, alig észrevehető zavar
és köhécselés után a kartonfiúkat is megkérdi, hogy vannak.
Udvariasan megvárja a választ, bólint, mintha hallott volna bármit is.
Ön igazi úriember-dicséri meg laokoón ferencet,
majd sugdolózásba kezd a kartonfiakkal.
(Biztosíthatom, kedves uram, a fiaim véleménye is ez.)
ferenc erőt vesz kíváncsiságán, és nem kérdez semmit.
Ehelyett újra biccent a kartonfiak felé.
A láthatatlan sétány laokoónjának vagy művészettörténeti ismerete,
vagy az eszköztára hiányos, mert a csoport negyedik tagja
-kígyó helyett- egy korcs kiskutya. Róla ferenc rögtön tudja, hogy sánta.
(Bár járni soha nem látta.) Bal szeme pedig, amit ferencre emel,
egy szenvedő gyermekére emlékeztet, akinek szenvedése
pillanatról pillanatra fokozódik.
ferenc a tekintet elviselhetetlenségétől feljajdulva hirtelen mozdulattal
megfordítja a kutyát, melynek most jobb szeme látszik. A tekintet, melyet
ebből a szeméből vet, több, mint elviselhető. ferenc megnyugszik.
Uram, szól laokoón megindultan, ön több, mint jó ember, ön szent!
Önnek elárulom, hogy ezek itt, mellettem csak papírból vannak.-suttogja,
mintha a kartonfiaknak füle is volna.
ferenc megszorítja a kezét, nem engedi laokoónt tovább beszélni,
mindent ért.
Mert látja azt is, amit más nem. A gyermekkönnyet síró kutyaszemet,
és látja laokoónt gyökérszálakkal kötődni a földhöz.
Évek óta nem hagytam el ezt a helyet. Ezek a szálak nem engednek-sír fel laokoón.
Ferenc még ifjan, kicsapongásait követve, undorodott az ilyen
koszlott, penészes emberektől. De most úgy gondolja,
megérett az idő.
Megszabadítalak a gyökerektől, megszabadítalak a kartonfiaktól
és a gyermekkönnyet síró kutyádtól is-szól ferenc, és homlokon csókolja laokoónt.
Erre a csókra a láthatatlanok sétányának minden fája zúgni kezd,
a kis utcalány kiejti kezéből a hárfát, a piti zsebtolvaj harminc év óta
először, pár pillanatra elfelejt Godot-ra várni, mindannyian a lassan emelkedő
boldog és szabad laokoónt nézik,
hogyan tűnik el hajlott alakja (egyre magasabbra jutva)
a tiszteletére összeverődött bárányfelhők között.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
