Megültették véle…
Tuggyák kendtek, hogy régen hogy büntették meg a tolvajokot? Nem? No elmesélek egy történetet errül.
Eccer régen kézre került egy fertelmesen elvetemült tolvaj, ki még az annya alól es kilopta vóna a lepedőt álmába, ha odahaza lakott vóna nálla. Mivel nem nálla lakott, így menekült meg az a szerencsétlen asszony a nagyobb szégyentül, hogy meglopta a fija.
No, hogy szavamat ne feleggyem, abba az üdőbe a vót a szokás, hogy az ilyen elvetemült bitangokat felkötték egy falúra, s kiültették a vásár közepire, hogy kedvükre sziggyák, szapulják, köpköggyék a népek. Ezt es kitették a falovon a vásár közepire, joól odakötték a nyereghe, hogy le ne dobja a lú a hátárul, el ne szökgyön, hát köpkötték es aztat, de csak a bátrabbak, mer közbe fogát vicsorgatta az emberekre, kajabált nékik, még tántán ű es visszapökött néhányszor. Véget ért a jóság, megunta a tömeg a köpdösést, a szapulást, mindenki ment a maga dógára. Csak egy fijatal, eszes legénke maratt csodálnyi a falovas katonát, igaz, annak es inkább a falú teccett, hejj, de szívessen hazavitte vóna öccsejinek, húgajinak! Meg persze magának. Nézte, csak nézte a kikötött tolvajt, mire az megdühödött s rejákijáltott a legénkére:
-Takarocc te es hazafele a többi után! Ne bámujj itten, mer nem es tudom, mit es csányok véled!
Eszes vót a legén mint mán mondottam vala, nem szarta az öszve magát a hangos szóra, visszaválaszolt a tolvajnak izibe:
-Ha nem akarja kigyelmed, hogy bámujjam a lovát, hát nyargajjon el más uccába maga!
No, ez a történet es megmutassa, hogy a legvadabb oroszlány bajusszát es meg tuggya húzogatnyi egy kislegény es, csak előtte vagy el kell altatnyi a vadat, vagy le kell kötöznyi őkelmét.
Hát mosmán tuggyák maguk es, hogy mi vót a tolvajok jutalma régente. Máma mán nem így vagyon, máma a tolvaj nagyobb úr még a börtönybe es, mint a kit meglopott. De ezér ma es mongya a magyar arra, ki büntetve vagyon, hogy:
„Meg ültették vele a fa lovat.”
|
