NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis
Legutóbbi olvasó: 2025-11-04 13:06 Összes olvasás: 1877| 4. | [tulajdonos]: negyedik bejegyzés | 2025-10-11 15:00 |
4.-
Az éjszakai égről lekapargatott korom illatos és hideg. Alvás előtt felszippantva hatásos, csillagraj vetül a koponyánk kupolájára belülről, mintha húrik raknák fel az álmok mozaikját az agyöl boltozatára. Mindannyian száműzetésben élünk. És jobb valami csendes helyen fogságba esni, mint a zajokból szerkesztett városok egyikében elbújni a számüzetés észlelése elől. A bolt melletti réten tevék legelésznek. Zempléni tevék. Merje valaki azt mondani, hogy nem őshonos állat itt a teve. Jak is van, meg lovak. Utazó cirkusz. Pont mint a mindenség. Pont mint én. Pont mint a teve. Vagy a boltban a halvány lila ciklámen. Minden utazó cirkusz. Kifordított bohócok volnánk, ha nem tévedik Mia, a szösz, aki mindig körülöttünk kereng mint szíve körül a dervis. Az volna a dolgunk, hogy megríkassuk végre az örök tanút. Ez azonban képtelenség. Olyan sok minden megesett már velünk, de onnan, ahonnan szeretnénk nem fakadt egyetlen csepp könny sem. Nehéz elfogadni. De ez a mi szerencsénk. Amikor a nagyapám nagyokat szippantott a lakást elöntő gázból, az örök tanú szelíden bólintott és nevetet: "Na, ez felettébb vidám volt!"
-4. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
