NAPLÓK: Lángoló Könyvtár Legutóbbi olvasó: 2025-12-01 19:11 Összes olvasás: 7684| 68. | [tulajdonos]: Nem az | 2025-12-01 17:27 | Ajánlom mindenki figyelmébe, bár nem jut eszembe a szerző:
"Nem az a költő, akinek ihlete van, hanem az , aki másokat megihlet." | |
| 67. | [tulajdonos]: Rába György | 2025-11-01 19:32 | Szomorúság órája
A csendet akarom
a robbanás előtti öntudatlan
anyagok boldog némaságát
a lüktető nem-lóduló szivet
Szavak előtti ősrengetegek
anyaölébe vágyom
a névtelenség krónikátlan
sztyeppéin maradjak el
A mindennapi a mesebeli
lapulevél alatt
akarom a test örök szunnyadását
holt nyelvnek az én üzenetemet
megfejtetlen kőtábla-dacnak | |
| 66. | [tulajdonos]: Bukowski | 2025-11-01 15:47 | szóval író akarsz lenni?
ha nem kiszakad belőled
dacolva mindennel,
ne tedd.
hacsak nem jön magától,
szívedből, lelkedből, szádból
és zsigereidből,
ne tedd.
ha órákon át kell ülnöd
a képernyőt bámulva,
vagy írógéped fölött hosszan
görnyedsz,
míg keresgéled a szavakat,
ne tedd.
ha pénzért teszed vagy
dicsőségért,
ne tedd.
ha azért teszed, mert
nőket akarsz ágyadba,
ne tedd.
ha ott kell gubbasztanod, és
folyton átírod az egészet,
ne tedd.
ha csak rágondolsz, és máris robot,
ne tedd.
ha próbálsz úgy írni, mint valaki
más,
felejtsd el.
ha várnod kell arra, hogy felüvöltsön
benned,
várj türelmesen.
ha soha nem üvölt fel,
csinálj valami mást.
ha fel kell olvasnod feleségednek,
vagy barátnődnek, barátodnak,
szüleidnek, vagy bárkinek,
akkor még nem vagy kész.
ne légy olyan, mint sok más író,
ne hasonlíts azokhoz,
akik csak gondolják magukról,
ne légy szürke, unalmas és
kérkedő sem, ne süppedj bele az ön-
imádatba.
a könyvtárak
üresen ásítoznak
ettől
a fajtától.
ne légy ilyen.
ne tedd.
hacsak nem lő ki
lelkedből rakéta módjára, hacsak a hallgatás
meg nem őrjítene, vagy
öngyilkossá, gyilkossá nem tenne, ne tedd.
hacsak sugárzó napod
nem gyújtja fel bensődet, ne tedd.
ha valóban eljön az ideje,
s ha kiválasztott vagy,
majd jön
magától, és veled marad.
amíg bele nem halsz, vagy benned nem hal.
nincs más mód.
és soha nem is volt.
(N. Ullrich Katalin fordítása) | |
| 65. | [tulajdonos]: Christine Busta | 2025-11-01 15:32 | Felvilágosítás versekről
Olykor a vers
bátortalan kéz,
melyet a sötétben kinyújtunk
egyik felebarátunk felé.
Te, itt vagyok.
Örülök, szenvedek.
Töprengek miként te is.
Fáradt vagyok
és én is rosszul alszom.
(Hajnal Gábor fordítása) | |
| 64. | [tulajdonos]: Jancsi | 2025-10-31 17:23 | Az ólak véres melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?
Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindíg akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörü arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?
Ki tud
nyugodt szívvel belesimúlni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emel | |
| 63. | [tulajdonos]: lennék | 2025-10-24 17:34 | | A katalán tengerparton Gala, Nush, Dalí, Éluard és Char. Szeretném, ha a sziklák árnyéka lennék. | |
| 62. | [tulajdonos]: Sámuel Beckett | 2025-10-24 13:45 | A. D. halálára
és itt-lenni itt-lenni még mindig
a vakon összezúzott napok és éjek sötétje által
himlőhelyessé vált vén asztallapomhoz kötve
az itt-létet eltűrni és mégis menekülni
és mégis itt-lenni az önön-ürügyén halódó időtől
kivallásra hajtva lenni ami ő volt, tenni amit ő tett
belőlem tegnap fénylő szememből halt barát
lázasan lihegni
szentek éltét nyelve naponta egy éltet
éjjen te felidézni fekete bűnöket
meghalva tegnap mialatt éltem
és itt-lenni viharban kortyantva
a megbocsáthatatlan idő vétkét
menés és jövés tanúja
vén asztallapomhoz kötve
Naschitz Frigyes fordítása | |
| 61. | [tulajdonos]: versprózaprózavers | 2025-10-24 12:42 | | A posztmodern irodalomban, a huszonegyedik évszázadban tkp. lassan lehetetlen megkülönböztetni a verset a prózától. Jól van ez így. Én már hajlok arra, hogy az adóbevallást, a telefonkönyvet, a jogi paragrafusokat stb. tekintsem prózának. Mindig is volt egy ilyen sejtésem. | |
| 60. | [tulajdonos]: Guillevic | 2025-10-23 21:02 | Ha egy nap észrevennéd,
Hogy egy kő rádmosolygott,
Elmondanád-e? | |
| 59. | [tulajdonos]: Ágh István: Holtidő | 2025-10-23 20:00 | Még el sem kezdte, már kisült az évi fű,
s az összekúszált évszakban oly tétován
viselkedünk, az akácszirmok celofán
vagy avar őszi lepkeszárnyán, egyremegy,
mit törődik az Isten ilyen emberi
apróságokkal, mióta vasárnapoz,
végtére mindegy nyárelő vagy nyárutó,
és utolsónak képzeli-e önmagát
az első vendég? úgy se fontos hol vagyunk,
s mikor vagyunk itt, délelőtt vagy délután?
Vérmes rózsák vakbottal álló ház előtt,
tavaszra szánt szív összehangolt párosa
dibdábol bennünk, míg a hegyi viperák
fejüket lassú avartűzből fölvetik,
alul pedig a régi rémtragédiák
kara túlélvén Medeiákat, söpröget,
mi látjuk egymás szemében az ékkövet,
utolsó fényünk könnycseppjében önmagunk
metaforáját, cédrusokkal kötözött
fehér kápolnánk keresztjének istenét.
Most éppen délben! Úgy szólt rám a virradat,
ahogy tünődni szoktam álmos estikén,
majd ráaludva az idegen fekhelyen,
s rágörbülve, mint kiskutya a grádicson
fölszusszantok, hogy törődjön már emberi
apróságunkkal, mióta vasárnapol,
ne csak kagylóhéj-gyöngyű hexaméterét
csördítse ránk a messzi múló habokon
ölünkbe döntve, amit egyből visszahúz,
utolsó fényünk könnycseppjében önmagunk | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
