NAPLÓK: Lángoló Könyvtár Legutóbbi olvasó: 2025-10-27 07:01 Összes olvasás: 6597| 63. | [tulajdonos]: lennék | 2025-10-24 17:34 | | A katalán tengerparton Gala, Nush, Dalí, Éluard és Char. Szeretném, ha a sziklák árnyéka lennék. | |
| 62. | [tulajdonos]: Sámuel Beckett | 2025-10-24 13:45 | A. D. halálára
és itt-lenni itt-lenni még mindig
a vakon összezúzott napok és éjek sötétje által
himlőhelyessé vált vén asztallapomhoz kötve
az itt-létet eltűrni és mégis menekülni
és mégis itt-lenni az önön-ürügyén halódó időtől
kivallásra hajtva lenni ami ő volt, tenni amit ő tett
belőlem tegnap fénylő szememből halt barát
lázasan lihegni
szentek éltét nyelve naponta egy éltet
éjjen te felidézni fekete bűnöket
meghalva tegnap mialatt éltem
és itt-lenni viharban kortyantva
a megbocsáthatatlan idő vétkét
menés és jövés tanúja
vén asztallapomhoz kötve
Naschitz Frigyes fordítása | |
| 61. | [tulajdonos]: versprózaprózavers | 2025-10-24 12:42 | | A posztmodern irodalomban, a huszonegyedik évszázadban tkp. lassan lehetetlen megkülönböztetni a verset a prózától. Jól van ez így. Én már hajlok arra, hogy az adóbevallást, a telefonkönyvet, a jogi paragrafusokat stb. tekintsem prózának. Mindig is volt egy ilyen sejtésem. | |
| 60. | [tulajdonos]: Guillevic | 2025-10-23 21:02 | Ha egy nap észrevennéd,
Hogy egy kő rádmosolygott,
Elmondanád-e? | |
| 59. | [tulajdonos]: Ágh István: Holtidő | 2025-10-23 20:00 | Még el sem kezdte, már kisült az évi fű,
s az összekúszált évszakban oly tétován
viselkedünk, az akácszirmok celofán
vagy avar őszi lepkeszárnyán, egyremegy,
mit törődik az Isten ilyen emberi
apróságokkal, mióta vasárnapoz,
végtére mindegy nyárelő vagy nyárutó,
és utolsónak képzeli-e önmagát
az első vendég? úgy se fontos hol vagyunk,
s mikor vagyunk itt, délelőtt vagy délután?
Vérmes rózsák vakbottal álló ház előtt,
tavaszra szánt szív összehangolt párosa
dibdábol bennünk, míg a hegyi viperák
fejüket lassú avartűzből fölvetik,
alul pedig a régi rémtragédiák
kara túlélvén Medeiákat, söpröget,
mi látjuk egymás szemében az ékkövet,
utolsó fényünk könnycseppjében önmagunk
metaforáját, cédrusokkal kötözött
fehér kápolnánk keresztjének istenét.
Most éppen délben! Úgy szólt rám a virradat,
ahogy tünődni szoktam álmos estikén,
majd ráaludva az idegen fekhelyen,
s rágörbülve, mint kiskutya a grádicson
fölszusszantok, hogy törődjön már emberi
apróságunkkal, mióta vasárnapol,
ne csak kagylóhéj-gyöngyű hexaméterét
csördítse ránk a messzi múló habokon
ölünkbe döntve, amit egyből visszahúz,
utolsó fényünk könnycseppjében önmagunk | |
| 58. | [tulajdonos]: Doctorow | 2025-10-23 19:37 | Az egyik kedvenc könyvem E. L. Doctorow, magyarul A költők élete címmel megjelent, 1 kisregényt és 6 novellát tartalmazó kötete.
Egy másik pedig, Danilo Kis A holtak enciklopédiája című kötete.
És egy harmadik, ami nagyon meghatározó volt számomra: Jorge Luis Borges Körkörös romok című könyve.
És még sorolhatnám napestig... | |
| 57. | [tulajdonos]: 433 | 2025-10-18 20:21 | Egy érdekesség.
T. S. Eliot ikonikus verse, az Átokföldje, máshol A puszta ország, 433 sorból áll.
John Cage, legendás amerikai "avantgarde" zeneszerző egyik műve ("a csönd zenéje") a 4'33" címet viseli.
Mindkét mű korszakalkotó. Eliot versét csak Eliot írhatta meg, Cage művét bárki "eljátszhatja", bármilyen hangszeren. Tessenek utánaolvasni. | |
| 56. | [tulajdonos]: Halmai Tamás | 2025-10-16 18:23 | Karmadimenziók
A jövendő nem „lesz”, hanem van. Együtt
velünk. Az angyalok is párhuzamból
tekintenek be létünkbe, tekintünk
emide magunk, leendő asztrálok.
Kiborgok talán? Szárnyas hibridek?
A lélekrabló alkonyok elől
hajnalig fut a foszthatatlan lélek.
| |
| 55. | [tulajdonos]: Kálnoky László | 2025-10-14 17:59 | A FÉNY FONÁKJA
A fáradt szél kékes foszlányai,
merev mozdulatok egyformasága.
Egy molyrágta arc megmerül
a szürkület mosdóvizében.
Alig felfogható hang:
egy ág hullása az emlékezetben.
Terasz, hol sárga fű tenyészik
a nagy kőasztalon.
Ki hinné, hogy itt egyszer vacsoráztak,
s megszelték a nyöszörgő kenyeret.
Inas, szikár árnyékok járnak erre,
a rég halottak képei,
s félresiklanak a kinyújtott kéz elől.
Ha jönne végre egy,
kinek hajában hullócsillagok,
s tekintetében egy sereg hal el,
nyomában a sötétség
az elszivárgó fény fonákja lenne. | |
| 54. | [tulajdonos]: Éluard | 2025-10-13 18:48 |
A föld oly kék mint egy narancs
Nincs tévedés a szavak nem hazudnak
Nem engednek dalolni többé
A csókoknak kell megegyezniük
A bolondoknak a szerelemmel
Az ő jegygyűrű-szája
Minden titok minden mosoly
S megbocsájtás milyen ruhája kell
Hogy meztelennek lássuk őt.
Zölden virítanak a darazsak
Ablakok gyöngysorát
Fűzi nyaka köré a hajnal
Szárnyak födik a lombokat
Tiéd a napfény minden gyönyöre
Minden napsütés a földön
Szépséged útjain.
Somlyó György fordítása | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
