Ollram Csaba: 2018.07.17

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36728 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dunajcsik Mátyás
  Plein air
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: Krizantém
Petz György: Ég
Sági Ferenc Dénes: sajnálom Ferenc
Vajdics Anikó: Pessoa non grata (ante mortem)
Bara Anna: Kerestelek...
Kosztolányi Mária: nem gyereknek való
Kiss Anna Mária: Tudósítás a viharról
Sági Ferenc Dénes: generációs probléma
Bánfai Zsolt: Nehéz szívvel
Lantos Tímea: Kertek alatt
FRISS FÓRUMOK

VirágTamás 32 perce
DOKK_FAQ 6 órája
Lévai Attila 7 órája
Böröczki Mihály 11 órája
Tóth János Janus 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Busznyák Imre 2 napja
Nagyító 2 napja
Gulisio Tímea 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Misinszki Hanna 3 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Filip Tamás 4 napja
Jónásné Göncz Zsuzsánna 4 napja
Aranyi Gábor 5 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Szoboszlai Judit 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Zúzmara 5 órája
Sorrento 7 órája
Qui? 8 órája
Hetedíziglen 9 órája
Baltazar 9 órája
A VERS LEGYEN VELETEK 11 órája
mix 11 órája
nélküled 11 órája
Vendég 21 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
történések 1 napja
Játék backstage 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
Tapasztalatok 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Ollram Csaba
Legutóbbi olvasó: 2019-11-15 06:31 Összes olvasás: 18578

Korábbi hozzászólások:  
127. [tulajdonos]: 2018.07.172018-07-17 22:04
vajon lehet-e valaki annyira fontos saját maga számára, hogy mások fontosságáról nem vesz tudomást? létezhet-e olyan helyzet, amikor az egoizmus már irritálóan bántó, amikor a saját hangunktól nem halljuk meg másokéit, és egyedül kitöltjük a rendelkezésre álló összes teret?

a minap egy Balaton-parti településen beszélgettem egy kutyatulajdonossal, aki egy 16 éves pulinak a gazdája. a kutya eredetileg a feleségéé volt, de miután meghalt, rá maradt. a férfi külföldi üzleti útjaira is mindig magával viszi, mert nincs senki akire rá tudná-, vagy rá merné bízni. Európa, Amerika, Ázsia. az eb többet utazik, mint egy futballcsapat. de ugye ahogy az emberi élet véges, úgy az állatok sem élnek örökké. meséli a gazda, hogy tavaly, annyira leromlott a kutya állapota, hogy egy héten át infúziót kapott. minden nap négy órán keresztül tartotta az ölében, amíg a folyadék lecsorgott.
a puli egyébként meglepően fürge és éber volt. minden mozdulatunkat lereagált. szagmintát vett, érdeklődött. szóval úgy viselkedett, mint egy teljesen egészséges állat. álltunk a teraszon, alattunk a Balaton, és azt mondta az ember, hogy odaadná a házat a telket, (ami kb annyit ért mint az utca ahol lakom) ha azzal meghosszabbíthatná a kutyája életét. nem tudom miért, de elhittem, hogy komolyan gondolta.

a hétvégén meglátogattam egy jó barátomat. beszélgettünk, sétálgattunk, aztán régi fényképeket mutogatott a nagyszüleiről, a faluja elöljáróiról, régi épületekről. az egyik szobában egy páros portré az apai nagyszülőkről. fiatal pár simul össze magyar népviseletben. a barátom mosolyogva mondja, a nagypapa tót, a nagymama sváb. anyai öregapja akinek a képe egy másik szobában lóg, meg bolgár. a barátom ennek ellenére tősgyökeres magyarnak vallja magát. számára ez sohasem volt, és nem is lehet kérdés.

arra gondolok, hogy az én apai nagyapám is német anyanyelvű volt, az anyukája egy szót sem tudott magyarul. mégsem fordult meg soha a fejemben, hogy valaki is emiatt megkérdőjelezhetné a magyarságomat. aztán tovább haladtam e gondolat sor mentén. a nagy fiam most Németországban él, és valószínű, hogy ott megtalálta az új hazáját is. neki még erős magyar identitása van, a felesége is magyar. otthon kizárólag magyarul beszélnek, de a születendő gyermekei valószínű már magyar anyanyelvű német állampolgárok lesznek, és a következő generáció pedig nagy valószínűséggel már megint csak németül beszél. mint annak idején az én dédnagymamám.

vajon mi a barátommal, akkor csak átszálló jegyet váltottunk, és próba magyarok voltunk? nem hiszem. abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy Ő is és én is, jobban ismerjük a magyar történelmet, irodalmat, művészeteket, mint azok, akik előszeretettel bélyegeznek meg másokat a származásuk miatt, és vonják kétségbe magyarságukat, németségüket, franciaságukat.

életünk a kölcsönös (és kényszeres) bizalom alapjaira épül. megbízunk a tanárban, hogy csak jóra tanítja a gyerekeinket, az építészben és a kőművesben, hogy megtervezik és felépítik a házainkat. az orvosban, hogy gyógyít bennünket. a buszsofőrben, a mozdonyvezetőben, a pilótában, hogy elvisznek minket "A"-ból "B"-be. a pékben, hogy nem köp bele a kenyértésztába. a családunkban és a barátainkban, hogy vállalnak bennünket az összes hülyeségünkkel együtt. és természetesen bizalommal fordultunk a politikusaink felé is. egy ideig.

nagy kérdés viszont a továbbiakban az, ha nem tudunk megbízni abban, azokban, akik egy országot irányítanak, a hogyan bízhatunk meg egymásban? hiszen itt jóval többről van szó, mint az életünk. múltról, jelenről, jövőről. hazáról vagy hazátlanságról. békéről, vagy háborúról. emberségről vagy embertelenségről.

vannak dolgok, amiket csak megfelelő távolságból láthatunk igazán. hiába állunk a Kheopsz piramis vagy az Eiffel-torony lábánál, csak a hatalmasságukat érezzük, ami szinte agyon nyom bennünket, de ahhoz, hogy képesek legyünk befogadni a látványt is, és csodálni tudjuk őket, el kell távolodnunk tőlük. szükségünk van egy optimális látószögre, ahol a szemünk és az elménk is képes valós képet alkotni.
én egy ideje próbálok hátrálni, hogy megláthassam ennek a rendszernek, amit állítólag nekünk és értünk építenek, a nagyszerűségét, de ugyanúgy nem látok semmit, mint amikor ott álltam a közvetlen közelében. lehet, hogy bennem van a hiba?

u.i.
nekem nem az hiányzik, ami voltál, hanem az, ami lehettél volna...


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-11-15 06:47   Új fórumbejegyzés: VirágTamás
2019-11-15 01:19   Napló: Zúzmara
2019-11-15 01:19   Napló: Zúzmara
2019-11-15 01:19   Napló: Zúzmara
2019-11-15 00:15   új fórumbejegyzés: Lévai Attila
2019-11-15 00:03   új fórumbejegyzés: Lévai Attila
2019-11-14 23:27   Napló: Sorrento
2019-11-14 22:54   új fórumbejegyzés: VirágTamás
2019-11-14 22:25   Napló: Qui?
2019-11-14 22:11   Napló: Qui?