NAPLÓK: K.Mária Legutóbbi olvasó: 2020-12-02 16:32 Összes olvasás: 1666| 11. | [tulajdonos]: 2019-es vers-dal -ról | 2020-02-04 12:45 | A 2019-es "vers-dal "versei közül választottam a nekem legjobban tetszőt
Korponai Szilvia:
A hegedűkészítő
A sanda fák között bolyongott
kilesve belső titkait
az évgyűrűknek. Íves trónusára
húrként feszült fel, mint akit
lanka formára vág a fűrész
s beléje lélekfát helyez.
A műhely mély, poros homálya
elfedte. Mágikus hely ez!
Hol fában, húrban, feszülésben
és ősi, titkos lakkokon,
s "f" rések karcsú áttűnésén
az üdv és a kárhozat rokon.
Beatríce szőke, szép, sudár
alakja, emléke fába nő,
bőre a titkos máz, a teste
ében és ős-nemes fenyő.
Keze kitartó, csontszikár, az
arcán évszázados derű.
Teste Cremona földje lett,
s lelke: egy míves hegedű.
-------------
Megnyekken egy redőny - ehhez még korán van -
foghíjakat ásít a szemközti házra,
indokolatlanul vastag harisnyában
kontyos nő bukkan fel s lépked szaporázva.
Mögötte vén bakancs csoszog céltalanul,
imbolygó árnyéka elnyúlik a járdán,
egy bokor tövében fáradt macska lapul,
portyáról érkezett, padlásokon járt tán.
Túloldalt a piac boltívébe nézve
bezárt kaput látni. Lóg rajta a lakat.
A kandeláberek ma sem veszik észre
kirakatban látszó, karcsú alakjukat.
A csendbe belevág (mint csontba a törés)
két nő sipítása, szitkaikat ontják,
nem tudni, miért, de az egyikük köp, és
nyakon veri közben üvöltő porontyát.
Két melós megáll, majd csikket nyom a sárba,
sörhab színű felhőt oszlat szét a hőség,
puha mokaszin jön, a nyaksála sárga,
lázasan keresi új regénye hősét.
Ugróiskolát lép egy kis szandál, számol,
szeplős orra tövén csodálkozás libben,
káposztaszag lép le egy busz peronjáról
cekkerektől vásott, bütykös lábbelikben.
Megáll beszélgetni. Szája csupa panasz.
Túl a sarkon lányok ácsorognak hárman,
velük szemben éppen egy méretes kamasz
tornacsuka botlik nagyot zavarában.
Lajtos kocsi fordul az utcába, gázt ad,
vizet locsol körbe, gőzölög az aszfalt,
a nagy platán törzsén harkály kaparászgat,
ücsörgök egy padon, ami ott marasztalt.
Harang kondul messzebb, hangja nyújtózkodva
ül a háztetőkön, levél lebben lágyan.
Autók araszolnak, egy befordul jobbra.
Minden éppen így jó. Szerda délután van.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
