NAPLÓK: Jó, ha a vége jó
Legutóbbi olvasó: 2024-11-15 12:53 Összes olvasás: 83254| 477. | [tulajdonos]: szavazásra bocsájtva | 2018-09-18 19:01 |
Isten árnyékába gyűlt az este,
asszony volt, és a teste követte.
Hátán egy súlyos, éneklő zsákkal,
beszélni akart az éjszakákkal.
Mert a terhet, mi az ő málhája,
elviszi a sodrás nemsokára.
Ment lassan, sokszor visszanézett,
..................................................
1.bölcső lett a víz, s ő belelépett.
2.könnyeivel keserítve mézet.
3.Míg nem látta, csak a sötétet
4.közelebb ért hozzá a végzet.
5.s a víz várta a hűlt meséket.
6.a csend ölében rakott fészket.
7.mint Lótnét, utolérte a végzet.
8.a bugyor hüppögése lassan elenyészett.
9.nyomában ott osont a végzet.
10.szemében többé nem gyùltak fények.
11.lemaradt-e már a batyu, a végzet?
12.oly szép volt a falu most, ahogy égett.
13.sírt a világ, mikor vízbe lépett.
14.majd bólintott, bár semmit nem értett.
15.De nem maradt mert nem tiszta. Még nem.
16.hátha képzelte csak az egészet
17.tisztes távolból követte a végzet.
Az extrákat is küldöm nemsokára, és ha beleegyeztek a változatokat is beleveszem. Mert érdekes látni, hogyna foglalkoztat minket egy indító gondolat. S bevallásom is van, az utolsó sort hatvanszor írtam át. Így nem az a kérdés, hogy eltaláltátok-e, hanem az, hogy melyik a legméltóbb befejezés. Jó szavazást! Mindjárt jövök az extrákkal. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
