NAPLÓK: Janus naplója
Legutóbbi olvasó: 2026-01-19 06:44 Összes olvasás: 17476| 148. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-01-01 00:31 |
Janus: Úgy volt (Évbúcsúztató)
Úgy volt, hogy nem lesz, ami van,
véres kabátját ledobja a világ,
s nem talál magának gyermeket
a korgó hasú fájdalmas árvaság.
Avarrá lett ezernyi ígéret,
benne dőzsöl, rág a hazugság ,
s az elszáradt remény ágán
öngyilkossá lett az emberi jóság.
Arany sugarát szórja a Hold,
de tudom, hogy ez a fény hamis,
már nem hiszek az esti fénynek,
oly sokszor voltam becsapva magam is.
Megfogja a fagy vénülő kezem,
s együtt állunk szótlanul az udvaron,
halott rózsabimbót ölel leheletem,
s ébren apró tavaszról álmodom.
Néhány óra még, s az évnek vége,
tűzijátékok festenek csillagot,
sípszó kerget hangos durranásokat,
s én a kertben apró szitokszót hagyok.
Csendre vágyom, melyben béke van
béke, ki mindenkit egyformán szeret,
mindegy, hogy mit gondolsz a világról,
a béke rád néz, átölel, s nevet.
Mit kívánhat az év utolsó perce
mielőtt rálép az idő bakancsos lába?
Legyen egészség az újévben,
s becsület fertőzzön széles e világba’!
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
