DOKK

Janus naplója bloggernek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Janus naplója
Legutóbbi olvasó: 2025-03-29 02:11 Összes olvasás: 11149

90.	[tulajdonos]: majdnem versek	2025-03-22 15:24
Janus: Elnyomott csikk A nemzet egy doboz, te a cigaretta, a hatalom rágyújt, életedet szívja, csak övé a léted, ő épül, te romba, mire felismered, füstölögsz elnyomva.

89.	[tulajdonos]: majdnem versek	2025-03-18 19:54
Megmutatlak tollamra tűzve Itt benn, magamban sejtelek, mint éjszakában megbújt fényt, de mikor kíváncsian kerestelek, téged sem leltelek, úgy, mint a reményt. Itt benn, magamban rejtelek, ki tudja mért, de magam elől, de verseim őriznek, mint vízjelet, mert velem vagy, csak ma én vagyok elől. Furcsa két világunk összeér, s a szópatak a múltból átcsobog, itt is, ott is meghaltak semmiért, és az értelem balgán csak ácsorog. Itt benn, magamban őrizlek téged, s fázom, a húsom is kéken remeg, a félelem szövi, szövi a sötétséget, lábaim alatt az erőltetett menet. Lábam roggyan, szavadnak súlya van, visszhangot vet a sorozatlövés, a történelem körbe folyó folyam, az a víz ma itt folyik, nem tévedés! Törvényeket hánynak a másnapos hatalomra szomjazó diktátorok, de ott is, itt is a tömeg lusta álmos, de épülnek egyre a haláltáborok. Itt benn, magamban hordozlak, de ha kell, megmutatlak tollamra tűzve, hogyan kaptál bélyeget, s rajtad hogy mulattak, s miként mint az erdei vad lettél a halálba űzve. Furcsa két világunk összeér, itt is, ott is, megannyi baljós tetem, hát tanuljatok véreim az istenér’ mert sarkon fordult a történelem!

88.	[tulajdonos]: majdnem versek	2025-03-15 20:42
Janus: Lejárt idő Gyönge már, karja lóg, csak őrült monológ mi száját elhagyja, ez már a vég napja. Ígér, támad egyre szurony völgyre, hegyre és közben szól, béke, már nincs, ki ezt értse. A hazugság kazla füstöl, lángra kapva és a gaz benne égve, sóhajt a nép, vége! Új idő, új szele a hamut elvigye, és sarjadjon helyén jobb világ, benne fény! Gyönge már, karja lóg, csak őrült monológ mi száját elhagyja, ez már a vég napja.

87.	[tulajdonos]: majdnem versek	2025-03-06 08:27
Szeretnék Szeretnék egy istent, akit hinni nem kell, mert közöttünk járna, minden este, reggel, megölelné a jót, rosszat jóvátenné, csak boldogság lenne ,ma és mindörökké. Jó lenne egy isten, tényleg igazságos, mindig ébren járna, sosem lenne álmos, nem lenne kapzsiság, se telhetetlenség, ember lenne isten, nem csupán istenség. Szeretnék egy istent, ki csak békét hozna, nem alkotna vallást, csupán csak hit volna, nem lennének imák, csakis igaz tettek, nem lennének szegek, se súlyos keresztek. Szeretnék egy istent, egy boldog világot, végtelenből csöppnyit, a sötétben lángot, szeretnék emberként jó életet élni, és mikor meghalok, tudni s nem remélni! Szeretnék egy istent, ki viszont szeretne, gyönge gyermekeknek sose lenne veszte, nem volna háború, sem éhség sem ínség, nem volna hatalom, nem lenne betegség! Szeretnék egy istent, emberi lélekkel aki sosem játszik, emberi élettel!

86.	[tulajdonos]: majdnem versek	2025-02-28 20:36
Alkony után (Feketében) Ember! Nincs már igazság, ne keresd! Patkányok rágják fehér csontjait, a szivárványt feketére fesd, és tudd, Isten sehol sem lakik! Aki gyenge vagy csak gyengébb mára már kiszolgáltatott, mert kését az szúrja hátába, kivel tegnap még barátként ivott! Ember! Már ne kutasd, nincs értelem, érdek, a pénz, s a hatalom az úr, a hitvány hazug, változni képtelen s nyakadon szorításuk sohasem lazul! Ember! Hát lásd meg, nincs evolúció az ember maradt a legaljasabb állat, hiába a tűz, hiába a nyelv, a szó holnap embernek lenni már gyalázat! Ember! Lehettél volna akár isten is kezedben ott volt a szív, a tudás, de megvadult emberséged hamis, és az ember fog elpusztítani, senki más!

85.	[tulajdonos]: majdnem versek	2025-02-17 20:37
Embernek lenni (Kívánság vagy ima) Embernek lenni, egy emberi létben, apró kis kérés a nagy mindenségben! Nem kell értelem, mit keresni keljen, csak az életünk emberségben teljen! Ne legyen idő, csak tér, mi befogad, mindenki egyenlő, legyen tej ,csontfogad, ne legyen vagyon, templom és trónterem, ne tudjuk mi az, hogy halálfélelem! Embernek lenni a meggyógyult Földön, hová háború soha el ne jöjjön, kerüljön betegség, ne fogjon az átok, és akik élnek legyenek barátok! Embernek lenni ha van, ha nincs Isten, jóságnak jóság önzetlen segítsen, ne lásd a bőrét, hite legyen rejtve, úgy ítélj embert, amilyen a tette! Embernek lenni, egy emberi létben, apró kis kérés a nagy mindenségben, mindegy kik vagyunk lehessünk egyformák, mint halálunkban, ha hamvaink szórják!

84.	[tulajdonos]: majdnem versek	2025-02-15 22:15
Színes szalag Színes szalag az ígéret átkötött szavakon lobog, de ha soha ki nem bontod, csak egy haszontalan dolog! Gondolja meg, ki reményt fest szép betűkkel a vágynak, az álom lehet csodaszép, de ha nem áll valóságnak, csorbul a hit, majd eltörik szilánkon szisszen a lélek, s a csalódás, mint jeges ár fuldoklik benne az élet. Színes szalag az ígéret átkötött szavakon lobog, s ha kibontva tettet találsz, az a legnagyszerűbb dolog!

83.	[tulajdonos]: majdnem versek	2025-02-02 15:43
Március Március, te rongyosra várt remény, hol jársz, merre, és jössz-e már felém? Hóvirág, ibolya van-e tenyeredbe, melyeket ülteted a jégcsap sírta kertbe? Március, te rügy lelkem hajló ágán, fess pitypangot a fűbe, s légy ívelő szivárvány! Szóljon a „nyitni kék” s a szót lágy szellő vigye, nyíljon ki minden ember kalitkaszíve!

82.	[tulajdonos]: majdnem versek	2025-01-21 22:21
Bíborpocsolyák Borotvapenge mezőn mezítláb bolyongok, lépteim bíborpocsolyák, rongyos fellegek közül a sóhajok lezuhannak, vörös szirmú orchideák. Sápadt bőrömre hullva lesznek eleven sebek, melyekben fájdalom cikáz, az ég felnyög, zúg, dörög, és kéklő késvillámaiban halálos kacsintás tanyáz.

81.	[tulajdonos]: majdnem versek	2025-01-20 20:01
Borul és derül Kicsúszik a talaj az őrület alól, súlytalan lebeg, s remeg a hatalom, izzadt, nyirkos, beteg hazugságok nyúlós nyálként csorognak a várfalon. Ránk rohad a túlérett korrupció, üres kasszába markol a kapzsiság, a hatalom erős falakba ütközik, igazságra szomjazik egy új világ. Megreped és leomlik az ígéret, a jelen már halott romjai alatt, a kifosztott évtized fel sem fogja, hogy nem volt ő több,csak egy pillanat. Elveszett éveink nem adják vissza, így fölösleges bánkódni, sírni már, összekell törni a tegnapok bűnét, hogy a holnap lehessen könnyű madár! Kikell égetni gyökerét a gaznak, fölszántani a gyalázott földeket, s úgy kell a jövőt újra felnevelni, mint bölcsőben ringatott gyermeket.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!