NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2025-08-23 09:38 Összes olvasás: 13262| 111. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-08-22 19:56 | Janus: Holdfélék (Diktátorok)
Mint a Hold olyanok vagytok
égre emelt nagy kövek,
de tudjátok-e azt,
a kövek nem belülről fénylenek?
A lopott ragyogás hamis,
kápráztat félrevisz,
bevallom, hisz igaz,
így jártam veletek magam is.
Mint a Hold olyanok vagytok,
ha kell dicsőn szép kerek,
máskor csak soványka,
kiért harcolnak, kit féltenek.
Tengernyi népet vonzotok,
és ha kész a lelkes nagy tömeg,
trónotokról pökhendin szóltok,
apály ínségével menjetek!
Mint a Hold olyanok vagytok,
növésben ígérve fényes,
de mikor kikerekedtek
udvarotok vérünktől véres.
2021-25
| |
| 110. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-08-20 18:36 | Janus: Madáritató /Gyerkőc/
Verébsereg cseveg, csacsog,
rigók jönnek feketék,
szerény király galambpár száll,
követőik cinegék.
Itatóra mikor csend ül,
rozsdafarkú közeleg,
és amit már alig látok,
darázs piheg, két gyerek.
Nincs szomjazó, vizet hozok,
nem kell hozzá nagy erő,
apróság ez, piciny dolog,
de ettől nő a jövő.
Végy kezedbe ma még vizet,
ha jő a tél eledelt,
szárnycsattogók boldog hada,
kártevőket tizedelt.
| |
| 109. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-08-17 11:37 | Janus: Vérvörös szirom /Nyárvég/
Bágyadt rózsafej a hőség tenyerén
lassan halálba szendereg,
a tegnap még hófehér szirom,
ma könnyű rozsdaként pereg.
Guggol a szél az orgona alatt,
szaladni, futni nincs kedve,
fonnyadt levélről pókfonál leng,
s bámulok a nyolclábú keresztre.
Pakol az augusztus, vége a nyárnak,
az idővel csak a mirtuszom dacol,
fiatal vérvörös szirmai égnek,
halom a szívét is, ahogy zakatol.
| |
| 108. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-08-13 22:15 | Janus: A semmi kapuja
Bíztam a bizonytalanságban,
hittem a hitetleneknek,
könnyeim a pillapárkányról
csak befelé, magamba peregtek.
Oly sokszor adtam a nincsből is,
sajgó lábbal segíteni mentem,
cipelve veszteségeim, s a hiányt,
de harag, ritkán lobbant bennem.
Gyermekkor, ifjúság már oda,
arcomon a ránc semmibe fut,
talán holnap a lelkem is szalad
átugorva a nagy semmi kaput.
| |
| 107. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-08-03 23:18 | Janus: Helyben járás
Egy furcsa, imbolygó létra
a remény,
nincs egyensúly, így meginog,
sovány fény
járja be az embert és a
bús fejét,
hogy a holnap, már kidobott
múlt szemét.
Csak bámulsz érthetetlenül,
hogy mi van,
betűkön át lépked hozzád
a szavam,
nem magyaráz, nem fejt ki tényt
csak mutat,
az emberiség nem járt be
nagy utat,
mert a kőbaltát az atom
vette át,
ember öli az embert az
ostobát.
| |
| 106. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-07-28 16:40 | Csend hajnalban
Csobog a csend, a partján
guggoló hallgatás köveken
lusta fény sétál lassan,
mint ébredő szemen az értelem.
Suttogó árnyék vetül,
a közelben felröppen egy zaj,
és fények villannak messziről,
közelít a város, a hangos zivatar.
| |
| 105. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-07-13 00:17 | Janus: Aszály, napelem csemetékkel
Egyre szárazabb földbe
szórjuk a jövő magjait,
az eső magyar vonat,
késik vagy nem érkezik,
csatornákat ígértek,
elérhető vizet,
de hazudtak százszor,
igazat talán tízet
szóltak évek óta,
a költő túlzással él,
hisz igazat talán soha
nem sodort felénk a szél.
Az értelem kőre ült,
hosszan elmerengve,
s míg a távolba révedt,
ez lett nagy szerencse
a tolvajnak, az őrültnek
hisz gyümölcsfákat téptek,
s lett szent helye e föld
napelemnek s gépnek.
Alma és barack helyett
voltok, amperek érnek,
és száll a por kötetlen
sara lesz a vérnek,
a levegő szegény
mint a magyar zsebe,
mert ritkul az oxigén
tágul az urak szeme,
és egyre szárazabb földbe
szórjuk a jövő magjait,
s ha kikopna az élet?
Majd a ChatGPT
generál valamit,
ami olyan, mintha élne,
mintha ember lenne,
de aztán mégse.
| |
| 104. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-07-09 23:11 | Janus: Munkás-sokk
Megannyi keselyűt nevel
a tőzsdék dollártollas fészke,
vaskarmok szorítanak
a cincogó munkásbérre,
nem menekülhet a forint,
mert hátán a súlyos ÁFA,
így vánszorogva préda lesz
s a keselyű csőre járja.
Korok múlnak, korok jönnek
a világ arcokat cserél,
a munkáskéz nem változik,
a váll fölött a fej sem remél,
sorsa ma is reménytelen
úgy, mint Attila idején,
újra fegyverek dörögnek,
reszketve bújik el a fény.
Parlamentbe mulatni jár,
a két barát, törvény s a jog
kordon mögött kirekesztve
a megvert igazság nyafog,
becsületnek nyoma veszett
és már nincs, ki megkeresse,
a hazugság hoz kék plakátot,
hogy a valóságot fedje.
Jogszabályok tekeregnek
lábra, kézre fel a nyakra,
sziszegésük csendre intő,
nemet súgnak a panaszra.
Az alkotmány alaptörvény
már a fedőlap is gránit,
beleírnak férfit és nőt
és még ákombákom bármit.
| |
| 103. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-28 18:58 | Janus: Archimédesz /Üzenet a hatalomnak/
Lásd, hiába minden, a víz az úr,
medrébe bár talicskázod a törvénykövet,
tudod, a vízbe mártott test
kiszorítása, valami magasabb törvényt követ,
hisz minél több a kő, annál szűkebb a meder,
és a kilépő ár már semmitől nem fél, de mer!
| |
| 102. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-27 23:34 | Janus: Zuhog
Zuhog az eső, mosdat az élet,
hogy mossa le rólam a percet, az évet?
Miképpen lehetne lelkem újra tiszta,
mint mikor kezemből szállt a parittya
a hársillatos kastélykert gyepén,
mikor kicsi volt a világ, de én álltam közepén?
Zuhog az eső, az esti por sár
belerepül egy fekete madár,
csőre üt vízbe, folyó sárba,
micsoda boldogság van e pocsolyába!
Zuhog az eső, a villám kékel,
s elbánik a fával, az egésszel
a dörgés a csattanás, ha elül,
évgyűrűk a halál ujján, a zivatar szelídül.
Pára mászik a fára,
ágra, eltört derekára,
s megcsillan az alkony fénye,
vöröslő könnyben ázik a kérge.
Zuhog az eső, szivárvány ível
itt állok lüktető, sajgó szívvel,
rajtam a percek, rajtam az évek
mosdtat az élet, szöknek a fények,
pillantás réved a halott ágra,
lelkem zuhan sárba, langy pocsolyába.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
