NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2025-06-27 21:02 Összes olvasás: 12330| 101. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-25 22:38 | Janus: Kellékek
Fülembe fészkel a rigófüttye,
búzamező ring íriszem vizén,
hársfa illat jár lelkemből ki-be,
pillangó táncol, a légi szirén.
Gondolat heve, lustán nyújtózik,
nem bántja jelen, sem a holnapok,
valami furcsa boldogság ölel,
két karja között szinte meghalok.
Egy más világban ma gránát fütyül,
a búzamezőn vér fest pipacsot,
harcigáz tépi a lélegzetet,
a halál keze fogja a kulacsot.
Lánctalpak jönnek házfalakon át,
összetaposva otthon és emlék,
sírok közt kúszó síró katonák,
mind egy hatalom számára kellék.
| |
| 100. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-24 22:45 | Janus: Pipacs
Felüti tüzes fejét
kéklő búzavirágtengeren,
rohanok felé ,
de szél verte hullámok közt
nem lelem.
Éget a nap, s ég a szám,
lábam előtt kóró zátonyok,
kutatom izzó szirmait,
de eljutni hozzá
nem tudok.
Bogáncs kérlel,
kapaszkodna belém,
de mezítelen lábam
elengedi, s szúrós tekintettel
csak bámul utánam.
Térdem porladó rögre,
tekintetem csonka
sziromra hull,
elkéstem,
a búzavirágtenger reményem nyeli,
s hulláma elcsitul.
| |
| 99. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-24 20:18 | Janus: Szóközök (Üresjárat)
Egymás sarkára szóközök lépnek,
csendet írok láthatatlanul,
ha véletlenül egy vessző betéved,
a delete gomb ujjamhoz simul.
Egymás sarkára szóközök lépnek,
de nincs fájdalom szülte szisszenés,
ma megint csak írni támad kedvem,
de látod, ez a vershez oly kevés.
Egymás sarkára szóközök lépnek,
pont úgy, mint a rohanó percek,
és egyszer a szóközök megállnak,
s már nem lesznek verset író tervek.
| |
| 98. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-21 22:58 | Janus: Csillagszegek
Csillagszegekkel bandukol az este
nagy sötét ponyvát üt a mennyezetre,
ahol a sóhajok fellegekké válnak,
bennük a fájdalmak villámként cikáznak.
Búsul az ég, a föld keseregve gyászol,
pedig micsoda reményt őrzött az a jászol,
s hogy ragyogott felette az a fénylő csillag,
ami már csak szeg ,s reményből nincs írmag.
Csillagszegekkel bandukol az este,
nagy fekete zászlót üt a nemzetekre,
nehéz felhők lesznek a csordult könnyek,
bakancsok lépnek, gyilkosaink jönnek,
bombatölcsért készít a rakétavető,
s elmúlik benne az ember és a jövő.
Csillagszegekkel bandukol az este
sápadt hold réved a koporsószegekre.
| |
| 97. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-16 22:25 | Alkonyi kohó /Reflexvers/
Izzó fém az ég,
olvadó arany,
fellegek falán
elfolyó folyam,
narancsosra hűl
lesz majd szürke kék,
és mint két galamb,
bújik föld s az ég. | |
| 96. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-05-25 17:14 | Maszlag
Nagyjaink, itt az irodalom gyepén
hevernek, bámulnak a csenddel,
szólni, írni mind csak addig rest,
míg egy apró ama csenddel cserfel.
Ilyenkor nagyjaink tettre készen
jönnek okítani magas lovon,
de míg ők elbújtak a csenddel,
mi aprók, nem féltük, hogy jön a pofon.
Kritikához bátor, és tettre kész
tolla vadul vési az okító jelet,
csak mikor a nemzetünket lopták,
hol marad a bátor versüzenet?
Na, igen, ez is rímes maszlag
régi idők, megunt csökevénye,
úgy mint mások bátorsága,
mi már ki se les a fényre.
| |
| 95. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-04-17 22:10 | Janus: Hárslocsoló
Egyszer majd nem jövök,
s nem megyek,
elfeled a táj ,
az is, akit ismerek,
lépteim alól nem szökik
se koppanás, se por,
talán egy elbújt csend
őriz meg valahol.
Egyszer a hársfám
majd nagyra nő,
s virágot bont
a locsolóból ráöntött idő,
és száll a virágillat, a kert felett lebeg,
egy locsoló felleget a kezembe veszek,
és bő esővel a hársfám öntözöm,
és a langy cseppek között lesz némi könny.
Mert egyszer, majd nem jövök
s nem megyek,
elfeled a táj, s az emberek,
verseim, szavaim, s bennük, ami én,
semmivé lesz mind,
mint az útvégi remény.
| |
| 94. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-04-10 22:27 | Janus: József Attila
Megszülte őt a mama,
keserűségből édes,
két tenyér az otthona,
még minden lehetséges.
Hol nagy vagyon a fillér,
és lakótárs az éhség ,
hol fizetnek a nincsér’
ott nem hál a reménység.
Maszatos emlék apa,
körötte szürke sajog,
ó jaj Amerika,
oly árvák az angyalok!
A padláson senki nincs
földön a néma kosár,
anyai öl drága kincs,
szomorú gyermek leltár.
Betűk nevelték lelkét,
mely tanítani vágyott,
bár tudott minden leckét,
a tiszta szív mást bántott.
Könyvről könyvre lépve jut
magasságba menetel,
tudás tárta nagy kaput,
és ő mindent fölemel.
Szíve bontja vágyait,
benne gyönyörű terem,
vörös pipacs szirmait
vonat vitte síneken.
Talpfa, kő és vasalat
lépcső lett az ég felé,
elment , mégis itt maradt,
élő holt a nemzeté.
| |
| 93. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-04-07 20:09 | Janus: Tavaszi mementó
Gyönyörű, de gyönge volt
árok partján kóborolt,
lépte alatt pocsolyák,
alig kinyílt ibolyák.
Gyönge volt, de kacagott,
tulipánt is mutatott,
mosolyában szállt a fény,
tavasz volt ő, tünemény.
Űzték hideg vad szelek,
siratták a rügyszemek,
földre borult fűszálak
súgtak érte imákat.
Lassult lépte, elesett
menedéket keresett,
befagyott a pocsolya,
jégbe zárva mosolya.
Így haltál meg kikelet,
lelkem szívembe temet,
dobbanás a harangszó,
szakadt sóhaj mementó.
Gyönyörű szép tavaszom,
leszel-e még vigaszom,
ha az időm tovaszáll,
fagyot fúj rám a halál?
| |
| 92. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-04-06 18:18 | Janus: Április
Nézd, hogy dacol a széllel
a vörös tulipán kehely,
a tél jégleheletével
hull, pörög a könnyű hópehely,
reszketnek a nárciszok
és borzong a galagonyaág,
fehér szirmon fagypiszok,
jajongva sírnak az orgonák;
felhőkbe törik a fény,
az égről sötétszürke szitál,
bimbó bölcső a remény,
fagyos széllel ringat a halál.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
