NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2026-06-09 20:53 Összes olvasás: 20605| 174. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-31 18:26 | Janus: Egy AI képre
A rakodópart alsó kövén ültem,
kezemben kenyér, épp egy fél karéj,
egy nagyot haraptam és megenyhültem,
bennem a harag, lásd már oly csekély!
Mesterséges lett képem, s a duma,
a tisztelet, apad, mint a Duna.
Mint az izmok, melyekre a légy rászáll,
úgy rezzen meg reflexből a lelkem,
és török el, mint egy fagyott nádszál,
hisz mi voltam én, és mivé is lettem?
Játszanak velünk, látod-e Mama?!
Mint a dinnyehéj, úszunk el tova.
| |
| 173. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-30 21:01 | Janus: Édesapám /árvamadár/
Harmincévnyi fájdalom,
harminc fekete madár,
harminc csőr és vaskarom,
harminc sebe fáj.
Harmincévnyi fájdalom,
harminc verdeső madár,
harminc árva hajnalon,
harminc új halál.
Harmincévnyi fájdalom,
harminc gubbasztó madár,
harminc éves bánatom,
újra rám talál.
| |
| 172. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-10 09:46 | Janus: Május 9.
„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni”
száz éves ez a sóhaj emberek!
De ma, mintha ezt a tüzet látnám,
melynek fényét tükrözik a szemek.
Lángra kap a parázson a gyűlölet,
a széthúzás, az uszítás is ég,
hazánk szívében nagy tüzet raktak,
s hevétől borzong, borzong a vidék.
Vessük e tűzre a csorba múltat,
kisiklott vágány talpfája égjen,
a ma lángja legyen tisztító tűz,
s hamujából újuljunk meg szépen!
Mert valami nagy-nagy tüzet raktunk,
a becsület, az igazság köréje ül,
és nem kell már félni, dideregni,
csak egymásban hinni ,és élni, emberül!
| |
| 171. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-09 19:07 | Janus: Május 9.
„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni”
száz éves ez a sóhaj emberek!
De ma, mintha ezt a tüzet látnám,
melynek fényét tükrözik a szemek.
Lángra kap a parázson a gyűlölet,
a széthúzást, az uszítást is ég,
hazánk szívében nagy tüzet raktak,
s hevétől borzong, borzong a vidék.
Vessük e tűzre a csorba múltat,
kisiklott vágány talpfája égjen,
a ma lángja legyen tisztító tűz,
s hamujából újuljunk meg szépen!
Mert valami nagy-nagy tüzet raktunk,
a becsület, az igazság köréje ül,
és nem kell már félni, dideregni,
csak egymásban hinni ,és élni, emberül!
| |
| 170. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-04-18 22:48 | Janus: Fáradt tintacsepp
De régen görgetek
kék tintacseppeket,
melyeknek nyoma fest
hó papírföldeket.
Betűk magjaiból
szavak szöktek szárba,
bennük feloldva én,
versmondatok tápja.
Túl régen görgetek
kék tintacseppeket,
írtam én arról is,
miről más: Nem lehet!
Völgyben kiáltó kő,
nagy hegyek bírája,
emelt fejű fűszál
kaszasuhogásba’,
voltam madár hangja
csendek erdejébe,
elszakadt gitárhúr
elképzelt zenéje.
Néha jósnak álltam,
volt, hogy térdre estem,
gyakran voltam semmi
hatalmas kezekben.
Csend nem tudtam lenni,
gyávák hallgatása,
ispánnak ,királynak,
lába alatt járda.
Görgetek még egyet,
egy utolsó cseppet,
vele üzenek is
hősök, bölcsek, nektek!
Gyertek bátran elő,
nagy harcosok, gyerünk,
elkészült, hát kész van,
szabadság levelünk!
Nem kell bujkálnotok,
beszélhettek nyíltan,
hol voltatok eddig?
Nem firtatják, jól van.
Kék tintacseppeket
nem görgetek mától,
arrébb ülök kicsit
papírtól, világtól,
de nem búcsúzom még,
pihentetem tollam,
de ha úgy adódik,
tudom, hogyan fogjam!
| |
| 169. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-04-12 12:14 | Janus: Vess ikszet, keresztet
A változás nem jön el,
el kell menni érte,
de hogyha elindulsz,
ne a kéklő égre,
fel a magasba nézz,
lásd meg saját sorsod!
Jól vagy rosszul élsz?
Így add oda voksod.
A szebb jövő nem jön el,
ma kell tenni érte,
vess ikszet vagy keresztet,
mint magot e vidékre,
mert aki rest s nem vet
azt kap, amit adnak,
és ha semmid sem lesz,
köszönd azt, magadnak!
| |
| 168. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-04-09 22:45 | Janus: Akarok-e ( reflexvers)
Hogy mit akarok, számít-e még?
Fontosak-e az álmok, vágyak,
s lesz-e még lelkemben tűz,
hogy bárhol, bármit játsszak?
Akarom-e vagy szeretném?
Már a kérdés se mindegy milyen,
néha az ember, csak élni szeretne,
és mindegy, hogy vízen vagy sziken.
A vágy dióhéja, ha széttörik,
alatta ott lapul az ember lelke,
melyet nagy kanállal az idő zabál,
vas fogai közül morzsaként pereg le.
De akarok játszani, akarok még,
valami egyszerű, őszinte zenét,
melyben a becsület az igazsággal dalol,
és talán apám is hallja, hallja ott, valahol….
| |
| 167. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-04-06 11:05 | Janus: Április
Orgona alól bújik az este,
fekete haját kibontja lassan,
árnyékhajszálak szállnak lebegve,
köztük csillag gyúl, fenn a magasban.
Nem is egy, kettő, ragyogó szempár,
kék szemsugárral rám néz az este,
olyan a kertem, akár egy oltár,
áhítat csillog barna szemembe’.
Lábamnál nárcisz, félhomály fedi
áttetsző könnyű tavasztakaró,
tört sóhajomat a csend felszedi,
elalszik a kert, szendereg a szó.
727x | |
| 166. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-04-03 23:06 | Janus: Kereszt, tövis, remény
Ács kezén az élet fája
levelét, a gallyát vágja,
kérget hánt és törzset vagdal,
kereszt készül diadallal.
Kereszt indul hegygerincre,
hogy testet megfeszítse,
tenyerébe, lábfejébe
szeget üssön, s legyen vége!
Koronája tövisfonat,
könny mossa az arcdombokat,
dárda szúrta égő seben,
lélek illan szélsebesen.
Lepel terül, testet fed el,
sírja előtt letérdepel,
anyai szív meg is szakad,
ajtó zárul, szikla szalad.
Fájdalmakat csend szorítja,
lakatlan lett az ő sírja,
lelke után ment a teste,
felleglépcsőn, fel a mennybe.
Értünk halt meg, de hiába,
tanítása Bibliába,
papírlapok közé zárva,
nincs ki tettekre beváltsa.
Itt az ember, ki keresztény,
elballag a sorok mentén,
kimondani könnyű a szót,
becsapni a mindenhatót.
Itt vagyok én, nem egyedül
kinek léte alámerül,
talán nem is olyan soká,
de lesz-e, aki megmondaná
mikor lesz az ember, ember,
aki szeret szeretettel,
aki feltámasztja Istent,
békét teremt földön és fent?
A Biblia leírt szavak,
betűt hordó futószalag,
ami vágy csak, ember álma
légy te az, ki tettre váltsa,
nem kell, hogy higgy, keresztet vess,
alkonyt, hajnalt imával fess,
elég ha van becsületed,
az járja be az életed!
Nézz csak szét, ma mi a kereszt,
tudatodat mának ereszd,
szegénység, és szolga élet
lásd meg ,hogy mind kereszté lett!
Szeg az éhség, szeg a rabság
tövisként szúr a hazugság,
mely az embert fel, keresztre
felemelve felszegelte.
Emberré kell válni még ma,
nem kell hozzá égi létra,
emberség kell, igazsággal,
ezt tudasd a nagyvilággal!
Ne szóval, mert az oly gyönge,
nem hint reményt e szép földre,
imád igaz tetted legyen,
melyből boldog élet terem!
| |
| 165. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-03-29 21:56 | Janus: Levegő, szél, vihar
Nézd csak, hogy hajlik, törik
a koronás faóriás,
a szél karja dönti le,
mi levegő csupán, semmi más!
Nézd csak, hogy remeg, inog
a hatalom magas fala,
és hidd el, összedől majd,
az igazaknak kell a szavazata!
Nézd, a levegő semmi,
de szél lehet, pusztító vihar,
az ember is erős tud lenni,
persze, csak akkor, ha akar!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
