NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2025-10-15 15:28 Összes olvasás: 14391| 124. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-10-13 22:37 | Janus: Rigó
Pók leng pókfonálon
hársfán az alsó ágon,
a lomb, mint egy óra,
várok a kakukkszóra.
Zaj ül csend hintába
föl és le lendül lába,
nevet, suhan talpa,
egy bukfenc az avarba.
Est jön, keze korom
simít fákon, bokrokon,
és befed a grafit
mindent, csak egy valakit
nem tud, feketére,
fütyül rá csőre vége,
neki jó így, de jó,
ő a feketerigó.
| |
| 123. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-10-09 18:28 | Janus: Egyformára
Mint lezuhant, összetört szivárvány,
olyan az erdőszél fedte avar,
egy furcsán kirakott mozaik,
véres narancs zöldre takar.
Bámulom az erdőt, s tűnődöm,
hogy tavasszal zöld volt minden fája,
egy nagy egész, egy nagycsalád
benne öreg tölgy, s egy hárs kis unokája.
Jött a nyár, fény a nagynak, aprónak árnyék
szél tépte szélek, s benn védett ajándék,
a vizet egymás elől itták, nyelték
s kinek se fény ,se víz, azt az árnyékok eltemették.
Így megy ez hazámban is az ember fákkal,
az egyik elsorvad, lásd, a másik szárnyal,
de ha jön az ősz, halál lehel gallyra, ágra,
s tél csókolja mindet, mindet egyformára.
| |
| 122. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-10-05 19:19 | Janus: Manapság
Nagyra nőtt, terebélyes,
és egyre csak nő, és nő
az önzés, a gyűlölet,
s a közöny emberölő.
Oda a metszőolló,
mi rendre vágott, szépre,
csorba, rozsdás tisztelet
kidobva a szemétre.
| |
| 121. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-10-03 21:57 | Janus: Kopott szókincs az enyém
Itt van bennem, de nem csillog
kopott, örökölt szókincs az enyém,
próbálok csendben úgy írni,
hogy ne vers legyen, költemény
mit a szavaim a gondolattól lopva,
szépen ráillesztenek a hófehér lapokra.
Elek apó meséin nőttem,
majd hozzám ült Petőfi, Arany,
később Attila és Radnóti súgta
hogyan írjak, s legyek, legyek önmagam.
Apám, anyám s egy régi tanyavilág
szavai áztak belém, mint forró vízbe a hársfavirág.
Nagy költő sosem akartam lenni,
beérem, hogy szeretnek néhányan,
tehetségem tán volt némi apró,
kedvem nem volt, térdelni a tudományban.
Lettem az, akit a verseim mutatnak,
kinek lába kedves a régi, régi földes utaknak.
Néha szöknék, vissza két évszázadot
hol anyanyelvem szívem nyelve lenne
mert itt ez a huszonegyedik század
úgy néz rám, de úgy, mint egy idegenre,
mert nem divat a fantázia, itt meg kell felelni
szabálynak, trendnek, és nem magadnak, másnak kell lenni.
| |
| 120. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-09-25 23:46 | Janus: Őszi este
Kormos, fekete égre
kanyarog a görbe füst,
a színek ellopva mind,
csak hajamban ón, ezüst.
A lég, hűs nyirkos tenyér
rásimít homlokomra,
mintha csak beteg lennék,
s a lég, mintha anyám volna.
Égaljára lehever,
földhöz bújik a messze,
egy csillaggyerek szeme
néz a templom keresztre.
Utcákat járja az ősz,
elmúlásnak gyűjt ruhát,
ütött-kopott falevél
nesze súg melódiát.
Ősz van, múló, porladó
minden évben csöpp halál,
sóhajom görbe füstje
komor kérdőjelnek áll.
2025.
| |
| 119. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-09-21 16:49 | Janus: Élet
Ki vagyok én?
Kérdezed te, kérdezem én.
Mi van itt legbelül,
ami egyszer majd kihűl?
De ma még
ereimben föld s az ég
minden hangja,
szívdobogásom szavalja.
Lelkem csempe, mozaik
emlékek, mai ,tavalyik,
és valami más,
bennem túlvilági suttogás.
Sejtek, benne gének,
törtek, darabok, egészek
üzenetek sora, hada,
bennem őseim diadala.
Élet, ez vagyok én,
egy Föld írta költemény,
bennem örökségek
árnyékok, furcsa fények,
a történelem, mint verslábak,
menetelnek bennem, s majd megállnak
úgy mint falon az óra,
s leszek egy halott vers, tovatűnt metafora.
2025.
| |
| 118. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-09-21 09:08 | Janus: egyszer majd
elhitt hihetetlen kábít
kezemben a végtelen vége
nincs már mi nyugtat vagy lázít
mint levett ruhát terítem a székre
elszakadt vágyam fércelt lukas álmom
vissza se nézve veszem a kabátom
elindulok kihull kezemből a végtelen
újra éledő színek a múlt képeire szállnak
már sosem virrad az égi széleken
oda a fészke a lélekmadárnak
lustán semmik nőnek tetteim hűlt helyén
s egyszer majd senki sem tudja hogy voltam…. voltam én
2021. | |
| 117. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-09-15 22:01 | Szuverén (Utcai harcos) Viktor: Haza, csak az enyém (Nem Magyaré)
Feketére festett bárányfelhők,
elhiszed-e hogy farkasok?
Nem dolgoztam sohasem még,
így születnek a gazdagok.
Kicsi a fogyasztás, nagy a számla,
csökkentve a rezsi,
dehogyis lopok, én nem ,csak
Gyurcsány meg a Magyar Peti.
Ajándékba adtam állami javakat,
alapítvány, egyház nyelte,
kiürítve az államkincstár,
de nőtt a nemzet vagyona? Hát persze!
Fizetésem dupla, a tiéd meg ennyi?
Annyit is érsz,
nem is értem, hisz kapsz ezer hitelt,
többet miért remélsz?
Szabad vagy, azt mondhatod amit,
de ha nem vagy velem,
állásod oda, lejáratlak gyorsan
ez demokrácia, kétségtelen!
NATO, unió egy a zászlónk bizony,
de értek még oroszul,
szuverén a hazánk, senkitől sem függ,
hazudom pimaszul.
Nekem minden a zsebben, hatalom,
vagyon és a közmédia,
szavazzatok ahogyan akartok, de ha ő jön,
nem Kárpát-medence lesz , Levédia,
hisz visszavisz titeket, ősidőkbe
nyereg alatt lesz a hús,
hát nem látjátok micsoda veszedelem,
már a neve is gyanús!
Országot jár, de golyóálló mellényre se futja,
csak az elégedetlenség hangja,
mi bajom lehet, ha tömeg nő mögötte,
hisz népemnek nincs haragja?!.
| |
| 116. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-09-13 20:06 | Janus: Hazát szeretnék
Hazát szeretnék szülőföldem köré,
nem ezt a rideg, magyar államot,
hazát, ami viszont szeret, szeret!
S nem kezel úgy, mint egy állatot!
Mert nézd csak, mik vagyunk ma
fogyóeszközök, lélegző gépek,
a GDP, a gazdaság alkatrészei,
és ha elromlok? Beszerelnek téged!
Mit sem ér az ember, ha magyar,
mind az állam szolgája, fogja,
egy vár, egy kastély fala többet ér,
mert arra költenek,de fillér az ember sorsa.
Hazát szeretnék szülőföldem köré,
melyben emberség, jóság terem,
hol a becsület természetes dolog,
hol nem halálig dolgozunk az életen.
Hazát szeretnék, határokig nőtt otthont,
hol rokonok, barátok ismerősök élnek,
kik egy nemzet, fiai ,lányai,
kik együtt örülnek és félnek!
Szeretnék egy hazát, szíven köré!
Hol a dobogás édes visszhangja,
úgy járja át e magyar földeket,
hogy ne legyen szolga, ki meghallja!
| |
| 115. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-09-10 21:34 | Janus: Hogyha
Hogyha lenne, lenne még is
mennyországgal átszőtt ég is,
hol a világ és a lélek
földön túl, de tovább élnek.
előbújna minden emlék,
halál után újra lennék,
odalenne árvaságom
haja között hársvirágom
szirma bújna, s rám nevetne,
édesapám karba venne.
Hogyha lenne, lenne Isten,
s nem azért hogy megsegítsen,
nem kívánnék könnyű létet,
gazdagságot, mentességet,
egyet kérnék, egyet tőle
mennyországból le a földre
nézzen le, és embert lásson,
tiszta szívet bordarácson,
becsületet, igazságot,
nem könnyűt, de jó világot!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
