NAPLÓK: Johann Legutóbbi olvasó: 2024-05-19 03:00 Összes olvasás: 35232| 226. | [tulajdonos]: 2004márc10 | 2004-03-10 18:12 | Tegnap hajnalban ismét rémeset álmodtam. S. édesapja (ex), aki ismét elutazott pár hétre, álmomban hirtelen visszatért és egy közös kirándulást javasolt. Hosszas vívódás után elfogadtam az ötletet, elmentünk ötösben gyalogtúrázni, megittam vele egy sört, a kirándulás után azonban visszavackolta magát a lakásba.
Nem értettem, miért van ez így, míg meg nem találtam I. egy feljegyzését, amelyből kikombináltam, hogy néhány napja már járt idefent, sőt, ágyba is bújt I.-vel. Amikor aztán számon kértem I.-n a történteket, azt válaszolta, a férfi is itt fog lakni, mert kettejüket összeköti a szado-mazo szex, erről pedig nem bír és nem is akar lemondani.
Ekkor felébredtem és megnyugodtam.
Teljesen egyértelmű, hogy ez az álom a hétfőn olvasott levél következménye.
A férfi múlt héten küldött I.-nek egy e-mailt, amelyben tíz éves kapcsolatukat tévedésnek minősíti, és azt írja, sokkal jobban érzi magát, mint az utóbbi tíz évben valaha is. Merthogy a közös múltjuk szerinte a kölcsönös szivatás évtizede volt, és csak azt nem érti, miért próbálkoztak meg az együttéléssel az évek során újra meg újra. Ezek után elejt egy "talán szado-mazo énünk miatt?" című költői kérdést.
Úgy tűnik, ez indította be a fantáziámat.
Mivel I. szenvedélyes szeretkezéseink alkalmával olykor meglehetős vadmacskaságot tanúsít, hirtelen úgy gondoltam, talán egyfajta szado-mazo szexstílus- és rítus kötötte össze őket az évek folyamán. Ez aztán az álomban már mint egy megvalósult aktus kelt életre.
Bár megjegyzem, noha ez a szadomazo-dolog minden bizonnyal elsősorban lelki késztetést jelentett, elképzelhető - és ezt némely I.-ben lappangó elem illetve kapcsolatuk krónikája is igazolhatná - , hogy mindkettőjükben bujkált ilyesféle hajlam.
Még ha szexuálisan nem mindenkor és nem is mindig a pornófilmes technika jegyei szerint nyilvánult meg, akár fizikai, akár pszichés értelemben: talán e két alapösztön lehetett az egyik - kimondatlan - fő kapocs köztük.
Talán ezért tarthatott évekig ez a veszekedésekkel és verekedésekkel "tarkított" viszony. Pontosabban: talán ezért csapódott vissza újra és újra hozzá.
A nagy kérdés csak, hogy ez a kötődés miféle nyomokat hagyhatott kettejükben, létezhet-e még egyáltalán. Ha biztos lehetnék e szál végleges elszakadásában, akkor talán megszűnnének a rémálmaim.
(De akkor még mindig ott a másik kérdés: én vajon kielégítem-e I. efféle rejtélyes és rejtett ösztöneit?)
I. egyébként úgy kommentálta a levelet: a férfi feltehetőleg valóban jól érzi magát világ körüli útjain, és amíg velük volt, hiányolt egyfajta szabadságot, amelytől a családi élet így vagy úgy, óhatatlanul megfosztotta. Én persze kissé hamiskásnak vélem az üzenetét, tavaly ősz óta minden sora, mondata mögött más és más sorokat-mondatokat is látok. Leginkább szépelgő-rezignált stílusa taszít (tovatűnt Álom, első mail volt Kedvesemnek, stb. stb.). Volt ebben a levélben egy kis hamiskás "Szebb az élet nélküled"- féle fricska is, ez nyilvánvaló.
Voltaképp mindegy. A lényeg, hogy én mostantól többé nem fogok feszengeni a jelenlétében, és a némasága láttán együttérző szánalomra hajlani. Ha jól érzi magát, akkor rendben. Én is jól érzem magam és részemről az I.-vel való élet garantáltan tévedésmentes állapot.
Azt hiszem, kell még egy kis idő ahhoz, hogy megemésszem I. múltját és valóban az elmúlt idő ártalmatlan lomtelepének tartsam.
Péntek délután befejeződött a fürdőszoba és a konyha rendbehozatala. A lakásban szálldosott a por, egészen éjfélig takarítottunk, de végre már idehaza aludhatunk. B. az édesapjánál töltötte a hétvégét, S. a nagyszülőknél.
Apámnak szívrohama volt a napokban. Rokonaim értesítettek telefonon, hogy rosszul lett a munkahelyén, kórházba szállították, és csak egy gyors újraélesztés mentette meg a haláltól. Természetesen mindenki arra próbált rávenni, látogassam meg, de minimum hívjam fel és érdeklődjem a hogylétéről. Bár 12 éves korom óta nem foglalkozik velem és legutóbb három éve futottam vele össze az utcán, nyilván megérdemelne egy hívást, bennem azonban minderre semmifajta érzelmi késztetés nem indult meg.
Legnagyobb érvem csöndemre a következő: ha engem most új lakóhelyemen baleset érne és törött végtagokkal feküdnék a helyi kórházban, ő volna az utolsó, akihez hogylétem híre elérne, és a legutolsó, akinek eszébe jutna, hogy meglátogasson. Hiszen azt sem tudja, hol élek és mit csinálok, évek óta fogalma sincs, mi történik velem, soha egyetlenegyszer sem beszélgettem vele bizalmasan, az apa-fiú viszony csírája sem fejlődött ki köztünk, azt sem tudja, milyen ember vagyok, mi foglalkoztat, stb.
"Kapcsolatunk" annyiban merült ki, hogy ha véletlenül egymásba botlottunk az utcán, összezagyvált mindenfélét aktuális munkahelyéről, máskülönben le sem szart. Soha, egyetlen egyszer sem hívott fel, egyszer sem keresett meg az utóbbi tizenöt évben, minden üdvözlési és találkozási alkalmat kiaknázatlanul hagyva élte mindennapjait, tökéletesen megfeledkezve a létezésemről, amelyet mellesleg ő okozott egy hancúrozás közepette, és szerintem sajnos még élvezte is.
Kétszer kértem tőle pénzt, a lelkiismeretére hatva, ebből egyszer adott egy keveset, egyszer pedig nem. Semmi belső kényszer nem hajt és űz, felhívni őt. Mindez talán tisztességtelen viselkedés és nem is vall túl nagy intelligenciára, ám engem legkevésbé sem bosszúból hagy hidegen a sorsa, egyszerűen csak hiányzik belőlem bármifajta emocionális hajtóerő: a puszta közönyön túl semmit sem érzek iránta. Sajnálom őt, ahogy az újsághírekben szereplő balesetek és betegségek áldozatait is sajnálom. Apám azonban nincs. Ha meg fog halni, észre sem veszem majd a hiányát. Hiszen már régóta halott.
Szombaton kora délután kettesben hazalátogattunk. Hetek óta vártam ezt az utat, mert valami otthoni hangulatot, remek találkozókat és beszélgetéseket reméltem. A rokonokra nem is lehet panaszom, jól éreztem magam náluk, de a haverok-barátok részéről komoly csalódás ért.
G. füvesen érkezett a randevúra és buta bambaságba süppedve nézett a semmibe, amikor pedig többször is szóvá tettem neki, mennyire utálom a befüvezett énjét, agresszív, sértődékeny kis tinédzserré vált. Azt hiszem, félszavaiból és viselkedéséből ítélve - súlyos pszichés gondjai vannak. Képtelen volt bármiféle kommunikációra.
T. kifogástalan állapotban megjelent ugyan, de a maga kis semmitmondásával ismét lelohasztott.
L. el sem jött, bár napok óta készült a találkozóra, és fél órával a buli előtt még ígérkezett, aztán egy hányaveti sms-ben lemondott mindent. Válaszul elküldtem az anyjába, mert hiszen a nagy barátság-halandzsa ezúttal is megbukott.
Tán még egyedül D. hozta a formáját, vele szívesen dumáltam volna hosszabban, de későn érkezett, indulnunk kellett anyámhoz és a többiek már nagyon untattak-fárasztottak.
A másnap Á.-nál tett látogatás pedig tökéletes volt, csak sajnos szintén rövid.
Legfőbb tanulságom: a filmművészeti eseményeken kívül alig van olyan szelete az életemnek, amelyet kizárólag és feltétlenül velük szeretnék-tudnék megosztani. Minden barátom összegződött egyetlen személyben, I.-ben.
Egyébként épp jókor olvastam Kis A holtak enciklopédiáját.
Amikor vasárnap délután elbúcsúztunk nagyszüleimtől, beültünk az autóba és az ablakból integettem az utcakapuban árválkodó-mosolygó két öregnek, erős forróság öntötte el a mellkasom. Megértettem, hogy legfőképp ők fognak hiányozni nekem és hirtelenjében átzuhant rajtam egész náluk töltött kamaszkorom.
Nosztalgiám támadt egy visszahozhatatlan korszak után, és ebbe a nosztalgiába már a haláluk szele is belesípolt.
Utolsó éveikben hagyom őket egyedül, ebben van valami szomorú. Amikor csak lehet, meg kell látogatnom őket, mert pereg az idő. Hazafelé azon töprengtem, igazán jó volna műalkotássá szilárdítani őket.
Nagyaparegény: már számtalanszor megírták és meg is fogják írni helyettem, de az ő egyszeriségét kizárólag én tudnám szavakba szorítani.
Szívesen rábukkannék a halála után majd én is egy könyvre, amelyben mindent megtalálhatok erről a talpig becsületes, okos, jó humorú, a művészetekben ugyan járatlan, de nekem mégis oly sok tudást-élményt átadó emberről. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
