Hetedíziglen: Szavazás


 
2841 szerző 39152 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 1 órája
Tóth János Janus 7 órája
Kiss-Teleki Rita 7 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Ötvös Németh Edit 8 órája
Tímea Lantos 9 órája
DOKK_FAQ 9 órája
Tóth Gabriella 15 órája
Bara Anna 22 órája
Nagyító 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Serfőző Attila 2 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Vadas Tibor 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Duma György 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 7 órája
Janus naplója 7 órája
Hetedíziglen 9 órája
Ötvös Németh Edit naplója 9 órája
különc 14 órája
Baltazar 18 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 19 órája
útinapló 20 órája
az univerzum szélén 21 órája
Sin 21 órája
Conquistadores 1 napja
nélküled 2 napja
Cortázar macskái 3 napja
Dokk-verspályázat 3 napja
Gyurcsi 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
Hetedíziglen bloggernek 7 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-07-10 06:39 Összes olvasás: 375822

Korábbi hozzászólások:  
591. [tulajdonos]: Szavazás2019-09-11 22:12
Jöjjenek akkor a versek, aztán a szavazataitok

1.
zárókép

a napkörök egyre rövidebbek
a szemedben megmarad a hideg
zúgó csend a újra a füleimben
már sokadik kávé sem segít
az erdő nagy sötét fái közé
még egyszer becsap a jeges hullám


2.
vízkörök

kávé szemedben
újra (és újra) zúgó
hideg napkörök
idéznek fel
barnuló erdőt
hullám hajad becsapott
szertetört tükreit


3.
emlék

napkörökből fűzött nyakláncon
pihen a hold látszat ívén szemed
csengeted rám újra lágyan majd
erősen ismétled imád hamarosan
elmész- mondod és nem tűrsz vitát

kávéd kihűlt tested fagyott hideg
a szó is mi reményt adott
csókolnád még a múló jövőt
zúgó hullámok közt vergődve
elérted az égi kikötőt

becsapott a nap nem ébreszt többet
tó ölébe fagyasztotta könnyed
te írj csak akárhol is vagy
mennynek vagy pokolnak
is szüksége van rád


4.
Napkörök

A szót talán elhiszed,
újra és megint.

Ezt a reggeli
kávéd okán.

Azt pedig este a
a szentjános bogarak miatt.

Még nem tudod,
hogy a két szemed,

az újra és megint
mennyire számít.

Nyilván semennyire.
Fázol ebben az erdőben,

Pedig a napkörök
épp körbevesznek.

De benned hideg már
ez a furcsa táj.

Mintha elmenne
a magány valahová,

És vissza se akarna
jönni többé,

így hullámzik és hasad szét
a zúgók hegyén.

A nyár hadonászik,
hogy megállj, te ősz!

S te tél - ne csapj be!
Aztán meghalunk mi is.

Már kopog a há, az i, a té - az ajtón,
hogy mitőlünk is örökös

búcsúcédulát vegyen.


5.
DUPLA-DUPLA

hideg a kávénk
és keserű mint a halál
olyan ’dupla-dupla minden
nélküli’ ahogyan te szereted
mert az aromája ’csak így
élvezhető igazán’
isszuk hát cukor és hab
nélkül hidegen

de nem fogy

a szemünk most még
az emberek között keres
és már-már azt hisszük
hogy újra láthatunk amint
felgyűrt ingujjal nekifutsz
a felbőszült tömegnek
aztán hirtelen becsapva
érezzük magunkat mert
eszünkbe jut hogy neked
itt már nincs miért küzdened

és akkor hiányozni kezdesz

pedig te az vagy most is
ami eddig voltál
zúgó patak
hullám mosta kő
erdő mélyi villám sújtotta fa
és egy madár fölötted évek óta
csak azt lesi hogyan gyűlnek
a törzsedben évgyűrűkbe a napkörök


6.
Gyász-induló

Lásd, elindultam hát.
Itt hagyva a panelek
makacs szürkeségét,
már újra repülök feléd.
Fel, vagy épp le, mindegy,
ha hozzád visz az út.

Csak szólj, s én hallgatok
rád, csak hallgass, s így
leszel vezérszólamommá.
Emeld rám szemed,
hadd lássam ismét e
napkörök izzó ragyogását.
Érints meg, zúgó hullám
sodorjon hajdan volt
ébredések partjaihoz.
De lám, erdőnk helyén
csupán üszkös halom,
a vágy, s az ész becsap.

Ez az űr-hideg, ez a végső tél.
Megdermedt nyarak
várakoznak megfagyott
tavaszok és őszök közt,
hiába. A jég konok,
nem enged.

Én sem engedek.
Kívánlak, mint kávé
a gőz nyomását,
hajnalpírt a vak, s a látó,
vihar tombolását
az unott megszokás.
Megyek utánad.



Mosónő tején nevelkedett
borít majd rám éjtakarót…
„Talán ma még meg is talállak”




Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-10 05:39   Új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-07-09 23:38   Napló: Bátai Tibor
2025-07-09 23:11   Napló: Janus naplója
2025-07-09 22:59   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-09 22:44   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2025-07-09 22:33   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-09 21:52   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-09 21:22   Napló: Hetedíziglen
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos