Hetedíziglen: Játék

Hetedíziglen bloggernek 8 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-07-14 09:23 Összes olvasás: 377619

Korábbi hozzászólások:

7256.	[tulajdonos]: Játék	[tulajdonos]: Játék	2024-05-29 09:37
Kedves Játékosok! Tegnap este még befutott egy nagyon várt résztvevő, de ennyi, csak a keménymag. (és egy újabb helyes megfejtés) Íme a termés, várom az erre járók szavazatait. 1. Fölfelé Felhőrongyokba bújt a hegy, vad vihar készül, pusztító. Mégis-mégiscsak menni kell! Elmarad mellőlem a tó, a völgyben a ház, a menedék, az örökké nyüzsgő emberek, s hogy mindig egyformán kék az ég... Korlátot, törvényt már nem ismerek, kőtáblám összetört valahol. Idelenn maradni nem lehet, odafenn a mindenség átkarol. 2. hátrafelé nézegetve... átkarol mintha ismerne pedig én már nem ismerem a mindenség egy kis szoba nyüzsgő aggyal ide-oda egyformán érzem mindennap a kőtábla rég nem alap a vihar még mindig tombol sarokban egy rongy dorombol 3. Mindenség és főnix Ha majd a mindent elsöprő vihar véget ér, s a sok nyüzsgő metropolisz és az utolsó kőtábla is egyformán porrá lett, Gaia kicsinosítja magát, rongyos, véráztatta ruháját levedli, s átkarolva magát, új szeretőt igéz. 4. Nyüzsgő hangyák a kőtáblák szegélyén, lombrongyolásban edzett szél követ, egyforma mindenség csendben, s viharban, átkarol, széttöret. 5. vihar előtt kőtáblába vésett törvények kísérnek egy lélekharang megkondul büntetnek a beidegződések a mindenség gyökere kifordul ázott rongy a bősz vihar sátra egyformán hull az évek levele rúgdalják a kóbor cipők a sárba kérges lett a világ tenyere nyüzsgő hangyák araszolnak sorban bizonytalan kar mi tétován átkarol nem ízlik a savanyú uborka remeg a lábam elinduláskor Extrák 1. élet len ez csak egy rongyos ponty és egy pontyos labda a viharból egy korty kivisz a szabadba mind egyformán nyüzsgő akár egy kőtábla a mindenség pezsgő átkarol a lába 2. Mit bánom én... Mit bánom én, hogyha rongyember a híre, egyformán be-betér templomba, kricsmibe. Sötét, borzas haját vadul hátraveti, veri a zongorát, lelke dallal teli. Kőtáblája törött, régen földhöz vágta: 'Magam ura vagyok, senki rabszolgája.' Mindenféle rimák átgázoltak rajta, hajnaltájt a vihar hazafelé hajtja. De mikor átkarol, velem a mindenség, Nyüzsögni kezd bennem bujaság és szentség. Emlékeztetőül a szavak (melyek forrására még lehet tippelni): rongy, vihar, átkarol, mindenség, egyformán, kőtábla, nyüzsgő Simf

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!