gondolatok a kertben

ahonnan jöttem soha nem volt
megnyugtató idill
csak rettegéssel teli némaság
bizonytalanságot billegető szótlanság
mellett sarjadt a gőg
párosan járt a megerősítés
mert egyedül senki nem tudta
mi is a dolga
a győzelem csírája mindig
az utolsó pillanatban pusztult ki
legalábbis ezt mondta az erdőkerülő
aki soha nem ott volt
ahol vízmértéket használtak az egyeneshez
és Pitagorasz tudományát a derékszöghöz
ott ahol a számjegyeket kifújta a szél az ablakon
a térerő szétterült az éterben
és semmivé vált
ahonnan jöttem soha nem volt megnyugtató idill
inkább zavaros tócsákból iszogató galambok
a pázsitot lángszóróval terítették egyenletesre
a felettünk lebegő angyalok





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-07-13 20:40:08
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-13 20:41:54