Hetedíziglen: játék

Hetedíziglen bloggernek 4 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-09-14 21:54 Összes olvasás: 398485

Korábbi hozzászólások:

6462.	[tulajdonos]: játék	2023-06-07 21:31
Várom a szavazatokat! 1. Tudat alatt Álmot csúsztat az éjjel a párna alá. Beleborzong mind, ki előtt feltárul az ösztöne. Fél, hisz annyi a lélek bugyraiban megbújt gyönyör és kín. Sok mindent cipelünk, tán hagyni is kellene végre másnak a pálcatörést. Minek is vallatni magunkat? Bűntelenül van-e ember? Vagy csak képzeli, hogy van? 2. Menetelés Ahogy bábját a hangya, magasra tartva, cipelem. Csúsztatva igazítom, szájam beszívom. Idegen, anyám, ellen, ne szánja vagyok ha nyárfa hagyjanak. Minek, ha annyit hordasz, ösvényre torlasz félszavak. 3. filó... élni és élni hagyni a macskának kilenc van de nekem minek annyi lecsúsztatom ami jár maradt abból még egy fél a többit cipelje más 4. van aki fél gyere ülj ide mellém imádkozzunk együtt ! - mondja a színész a darabban és az össze-vissza tologatott díszlethez invitálja társát a színész már ott ücsörög a sötétre pácolt padban a nő leül kicsit távolabb tőle figyeli a penészes beázott falakat nézi csak csendben minek mindig beszélni ? hagyni kell az embert néha a saját templomában annyi a csúsztatás annyi súlyt cipelünk hogy lassan földig ér a kezünk -biztos van bűnöd ! - mondja a színész a nőnek a színész aki maga sem patyolatszín inget visel nap mint nap kávéval foltozza csupa rozsda már a gallér alatt -látszik ahogy leülsz -mondja a színész- mintha kocsmában lennél nézd én bezzeg milyen szépen foglaltam helyet a nő ahogy vizslatja eszébe jut : a látszat néha csal 5. Fázom Mondhatnád, vegyek fel egy pulóvert, vagy azt, tekerjem feljebb a fűtést. De ez nem az a fajta hideg, ami ellen ilyen egyszerű lenne védekezni. Ez egy globális lehűlés, és nem a klímaváltozás hajtja, hanem mi magunk, emberek. A humánum, mit annyi évszázada cipelünk, egyre nehezebb teherré válik, s be könnyű is hagyni, hogy lepotyogjon vállainkról. Mintha az én, én, én világa lehetne akárcsak egy pillanatra is előrébbvaló a mi világunknál. Mintha a ne lopj, ne ölj egy pillanatra is elvesztette volna örök érvényét. Mintha a fél valaha is kiteljesedhetne a másik fele nélkül. Romba dőlt templomok, -egzisztenciák, -nemes eszmék. Az erőszak kultusz és alantas ösztönök mindent meggyalázó diadala. És csak árad, és árad, mint a túlcsordult pöcegödör, már a nyakunkig ér, már a szánkig ér, már az orrunkig ér, és belefulladunk, hisz a szemünkig és fülünkig nem ér el. Csúsztatások, féligazságok, hazugságok, és ezek csak a szavak, hisz a tettek azok, mik igazán az égre kiáltanak. Vajon minek vannak az érzékszervek, ha a hiszékeny agy felülír minden észlelést? Vajon meddig tűri a test, hogy a fej egyre mélyebbre taszítsa? Fázom! Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!