| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-04-25 00:50 Összes olvasás: 468145Olvasói hozzászólások nélkül| 3719. | Simf: Játék | [tulajdonos]: versek | 2021-03-17 17:59 | Simf:
IM
Nem a kongó levélszekrény hiábavalósága,
az üres szemetes nagyra tátott szájú ásítása,
az elnéptelenedett, kovácsoltvas virágállvány,
a kiszáradt földű, csupa gyom balkonládák,
az édes terhüket vesztett, árva könyvespolcok,
a mosdó szélén heverő, csonttá száradt,
összevissza repedezett babaszappan,
a búgni is elfelejtett, vonalát vesztett telefon,
az egy éve nyelvét lenyelte televízió,
és nem is a hétről hétre gyengülő levendula illat,
a morzsák nélkül pöffeszkedő szőnyegek,
a már biztosan nyeremény nélkül maradó,
kitöltetlen lottószelvények négyzetrácsai,
az immár áttetsző, a karácsonyi ebédlő asztalt
soha többé nem uraló libamájas jénai tál,
de még csak nem is az alakodat őrző karosszék,
vagy az ágy, a csontig hatoló fájdalmak,
és megannyi álmatlan vergődés melegágya,
hanem a minden nesztől mentes, embertelen,
nincs is rá szó csend, és az elvetemedett
tengelyén csupán egy irányban pörögni képes idő.
És akkor átölel a hiány, és szemérmesen
fülembe súgja: - Most már veled maradok,
mindörökre.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
