Hetedíziglen: Játék

Hetedíziglen bloggernek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-11-26 07:55 Összes olvasás: 423363

Korábbi hozzászólások:

3463.	[tulajdonos]: Játék	[tulajdonos]: Játék	2021-01-24 22:51
Íme a termés, lehet szavazni: (A szavak, emlékeztetőül: újra, kéreg, gyűrődik, terep, közé, talán, helyes) 1. Az én bűnöm Terepszínű újra a reggel, az ég épp, hogy csak kék kicsit. Nyakadon göndör szőrök az álompihék. A gyűrött takarót magamra csavarom, ahogy kérge őrzi a fát. Óvom tőled a megszokott, kényelmes magányt. Közénk képzelek gyűrődő utat, helytelen szót, mi fönnakad a vékonyka fonalon, mely talán még minket összeköt. Lásd, mea culpa lenne ez, hiszen pálcát török önmagam fölött. 2. Csillagágyon Az elszürkült tereptárgyak között fészket rakott az este, lökdösődnek az árnyak, maguknak helyet keresve. Az éj kérges tenyerén ülnek a csillagok, a tejfehér köd rajzol közéjük gyűrt mintázatot. Újragondolt álmok üresen vacognak, múlik az idő, renyhül az izomzat. Lassan kúszik előre a hajnal, talán karddal aprít majdan rendet, vagy mosollyal ápolja a kertet. Helyes lesz az irány, ki tudja előre, szegényes a holnap, egész teste pőre. 3. Egy ingre Franc bele! Gyűrődik! Vasalást követően azonnal. Hogy tegyem így el a többi közé? Ha talán legalúlra? Nem helyes, ezt sugdossa a lelki izém, de elég volt! Mert hamarabb ér majd el az aggkor, s visz terepére, és hamarabb lesz a fülcimpám is kérges a kortól, mintsem hogy rohadék rongyát én újra vasaljam. 4. érintő újra ujjaim közé gyűrődik a bőröd ismerős a terep a bizsergés helyes kéreg mögött őrzöd talán bebújok közéd 5. Fausztató Gyűrődik százéves kéreg rám a bőr, ma újra semmit sem érek, meggyötör, talán egy helyes kis rozé, - friss terep - szagát köpik szemem közé az istenek. 6. Jamais vu Olyan idegen ma ez a jól ismert terep: itt egy helyes kis ránc gyűrődik épp’ a dombok közé, ott már vékonyodik a kéreg. Mintha először járnék itt újra. 7. Kő Kő. Sima, hűvös kő. És közénk állna. „Nincs soha tél, csak nyár neked…” énekelted mindig, amikor kellett. Sokat fájt a fülem, hát sokszor dúdoltad. Emlékszem az első cicánkra, „Annyira sírt, nem hagyhattam ott.” És a régi nyarak Ráckevén, a kisház, az volt a mindened. Versenyt úsztunk, ki ér át előbb Angyali szigetre. Sokáig Te nyertél. De jó is lenne újra megpróbálni. Talán lehagynál, most hagynám. Lám, Te értél előbb az angyali szigetre. Azt mondják, ez így helyes. No persze. Ingoványos terep a múlt, mi az, ami emlék, mi az, ami csak álom? Kő. Sima, hűvös kő. Az utolsó kéreg, amit magadra gyűrtél az élet ellen. Mégsem tud elrejteni előlem, hiába is viseli magán a nevedet.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!