NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2021-02-26 20:20 Összes olvasás: 98069| 3463. | [tulajdonos]: Játék | [tulajdonos]: Játék | 2021-01-24 22:51 | Íme a termés, lehet szavazni:
(A szavak, emlékeztetőül: újra, kéreg, gyűrődik, terep, közé, talán, helyes)
1. Az én bűnöm
Terepszínű újra a reggel,
az ég épp, hogy csak kék
kicsit. Nyakadon
göndör szőrök az álompihék.
A gyűrött takarót
magamra csavarom,
ahogy kérge őrzi a fát.
Óvom tőled a megszokott,
kényelmes magányt.
Közénk képzelek
gyűrődő utat,
helytelen szót,
mi fönnakad
a vékonyka fonalon,
mely talán még minket
összeköt.
Lásd, mea culpa lenne ez,
hiszen pálcát török
önmagam fölött.
2. Csillagágyon
Az elszürkült tereptárgyak között
fészket rakott az este,
lökdösődnek az árnyak,
maguknak helyet keresve.
Az éj kérges tenyerén ülnek a csillagok,
a tejfehér köd rajzol közéjük
gyűrt mintázatot.
Újragondolt álmok üresen vacognak,
múlik az idő, renyhül az izomzat.
Lassan kúszik előre a hajnal,
talán karddal aprít majdan rendet,
vagy mosollyal ápolja a kertet.
Helyes lesz az irány, ki tudja előre,
szegényes a holnap,
egész teste pőre.
3. Egy ingre
Franc bele! Gyűrődik! Vasalást követően azonnal.
Hogy tegyem így el a többi közé? Ha talán legalúlra?
Nem helyes, ezt sugdossa a lelki izém, de elég volt!
Mert hamarabb ér majd el az aggkor, s visz terepére,
és hamarabb lesz a fülcimpám is kérges a kortól,
mintsem hogy rohadék rongyát én újra vasaljam.
4. érintő
újra ujjaim közé
gyűrődik a bőröd
ismerős a terep
a bizsergés helyes
kéreg mögött őrzöd
talán bebújok közéd
5. Fausztató
Gyűrődik százéves kéreg
rám a bőr,
ma újra semmit sem érek,
meggyötör,
talán egy helyes kis rozé,
- friss terep -
szagát köpik szemem közé
az istenek.
6. Jamais vu
Olyan idegen ma ez a jól ismert
terep: itt egy helyes kis ránc
gyűrődik épp’ a dombok közé,
ott már vékonyodik a kéreg.
Mintha először járnék itt újra.
7. Kő
Kő. Sima, hűvös kő. És közénk állna.
„Nincs soha tél, csak nyár neked…”
énekelted mindig, amikor kellett.
Sokat fájt a fülem, hát sokszor dúdoltad.
Emlékszem az első cicánkra,
„Annyira sírt, nem hagyhattam ott.”
És a régi nyarak Ráckevén,
a kisház, az volt a mindened.
Versenyt úsztunk, ki ér át előbb
Angyali szigetre. Sokáig Te nyertél.
De jó is lenne újra megpróbálni.
Talán lehagynál, most hagynám.
Lám, Te értél előbb az angyali szigetre.
Azt mondják, ez így helyes. No persze.
Ingoványos terep a múlt, mi az,
ami emlék, mi az, ami csak álom?
Kő. Sima, hűvös kő. Az utolsó kéreg,
amit magadra gyűrtél az élet ellen.
Mégsem tud elrejteni előlem,
hiába is viseli magán a nevedet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
