Hetedíziglen: eredmény

Hetedíziglen bloggernek 6 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-06-03 22:49 Összes olvasás: 486246

Korábbi hozzászólások:

23.	[tulajdonos]: eredmény	2019-03-28 12:38
Köszönöm a játékot! Szilasi Kataliné itt is a staféta! Gtatulálok! 1. Hepp Béla: Hetedhét Megírtak engem sötétbe bújó hajnalok, húsokkal terhes kamramélyek éhe, - kamraméhek éje - most visszabújva majd-odúmba megfagyok a túlvilágra megszületni. Mért' ne? Szavazat: Szilasi Kati 2. Duma: in/verz Belém szorult a dolgozó. Benne nagy asztal, nálam ül. Bámul rám az ernyő, rendületlenül. Billentyűk nyomkodnak, sajog az ujjbegyem. Zokonnak nem hagyom, magára vegyen. Értelmem száll se, de mellőzve tollat, papírt, belőlem ez a firka cirka engem írt. 3. Francesco: B oldal: Van benne inverzió de nem úgy Inverzió perverzió Álljak fejre vagy elég lesz Ha a világ áll a feje tetején Megbolondult viszont én Még normális vagyok Megmondták a hangok is Ez meg itt a legfeljebb a hetedik A oldal: Ebben meg nincs inverzió de pont úgy ahogy kell A nap reggel lenyugszik Este meg felkel Az öröklét elmúlik Amúgy is unalmas Le is rágtam a körmömet Már nem kaphatok körmöst Dicséret helyett 4. Szilasi Katalin: Haiku Torkon ragadta, s fütyülni tanította a rigót a dal. Szavazat: Francesco, Gyurcsi 5. gyurcsi: Gyerekfilmek engem nem nézhetnek soha. Villamosra vár a pápák hosszú sora. Addig jár a kút, míg korsón törik széjjel. Nappal is aludjon, ki legény volt éjjel. Hazudik a sánta, beérik az ebek. Hagyom, hogy az úton vakok vezessenek. A vak ló a bátor, átmegy a piroson. A fűfoltos ruhát csapvízzel kimosom. A kiselefánton hátul van az ormány. Minden szót elhiszek, amit mond a kormány. Szavazat: Hepp Béla EXTRA: Vajdics Anikó: Úszólecke csillagoknak (kezdő) Van, hogy fellázad ellenem a rend, és nincs, ami talpára állítsa bennem a világot. Ilyenkor lépcsők rohangásznak rajtam, gödrök zuhannak belém, ajtók és ablakok lesnek ki belőlem félig behúzott függönyök mögül, rám fordít ezer kulcsot a zár, a falon az óra tőlem várja, hogy elüssem az éjfélt vagy a delet, elütöm hát, elütöm én bárhol, bármikor, bármivel az időt, csak nehogy belehaljon szegény, de nem fog, az ilyen baleseteket jobb esetben túl lehet élni, túl éli bennem is mindig valami makacs macskaság az összes ütközést, a mázlista, a talpára esik, amíg én a fejemen állva mindent fordítva látok; látom, ahogy a Föld kanosszát jár a Hold körül, az égen repülni tanulnak a halak, a folyókban (még jó, hogy nem a fiókban) úszóleckét vesznek a csillagok, látom a mentőautók felé száguldozó kórházakat, ahogy a csecsemők sorra szülik bennük a magatehetetlen asszonyokat, látom a hiányos öltözékben magukat kellető utca- sarkokat, a járókelők tekintetében és mozdulataiban ácsorgó buszmegállókat, hallom a szomszéd nénit, ahogy minden kóbor kutyát megugat, hallom a csövik csontjaiban fagyoskodó hideget, a főterek harangjaiban hangot kolduló templomokat, és ilyenkor belém süketül a csend, félni kezd tőlem a sötét, a szennyes kitereget a ház elé, de a rend nem tágít, kemencét gyújt bennem, és rám üvölt, hogy reggelre haladéktalanul süssek ki valami egyszerűt és finomat, ha mást nem, a Napot, és hozzá az úszni már viszonylag jól tudó csillagokat. Szavazat: Duma Gyuri

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!