NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 05:26 Összes olvasás: 399874| 2747. | [tulajdonos]: Helyzet | 2025-09-15 17:55 | | Én csak várom a verseket, de hiába. Még mindig 3+1-nél tartunk. Holnap szeretnék zárni. /Kati | |
| 2746. | [tulajdonos]: Helyzet | 2025-09-14 02:54 | Kedves Játékosok!
Három vers érkezett eddig és egy jó megfejtés. Várom a többit is. Írjatok! | |
| 2745. | [tulajdonos]: Szavak | 2025-09-07 23:04 | Köszönöm szépen a szavazatokat. Hozom is az új forduló szavait.
didereg, eltévedt, tó, ránc, kihűlő, fehér, jó
Egy hét múlva jó lenne zárni, természetesen, hosszabbíthatunk is. Jó versírást minden játékosnak! | |
| 2744. | [tulajdonos]: eredmény | 2025-09-07 18:54 | Kedves Játszótársak!
Az eredmény is megszületett. Nem kétséges, hogy Szilasi Katié a staféta. Gratulálok az eredményhez, és mindenkinek köszönöm a játékot! Annuska
A hét szó: láng, sír, kocsma, kék, fehér, fekete, hang
Az eredeti vers: Juhász Gyula: Ódon ballada
1. Francesco de Orellana: tudom de már nem fontos...
kék macska sír
a kocsma hallgat
fekete hang
de fehér a láng
holnap majd újra kezdjük...
2. Szilasi K.: Forduló: 3 pont (Fran, ÖNE, A)
A láng lohadni látszik,
nyomában fekete pernye száll.
Ránk borul a szürkeség,
csak csöppnyi kék
fejünk fölött az ég.
Fehér lepel a csönd, feszül
hangtalan a hosszú várakozás.
Majd fölsír az első
őszi eső.
A csatorna tátog, s elnyeli.
Messze egy apró, sárga fény,
talán a kocsma ablaka, valami
ember-meleg int felém.
3. Simf: Sic mutatur
Fehér és fekete.
Melyik erősebb?
Mindkettő elfújt több
százmilliónyi lángot.
A fekete a sötétbe taszította
a fél világot,
a fehér lepedékbe fojtotta.
S miért sír e mai kocsma?
A kéket rettegő milliárdok?
Persze, nincs is ennél
gyorsabb halál.
4. Ötvös Németh Edit: dráma
a kocsmából tért haza este
csizmája sarkig tárta az ajtót
fehér lepedő villant
fekete testek estek kétségbe
a hang meghasította a falat
a láng felfalt minden ehetőt
sírt amikor a kék autó elvitte
5. Annuska: színfejtő – 2 pont (SzK, Simf)
fekete: apám fogason porosodó kalapja
fehér: hópelyhek a koporsója fedelén
sárga: a kocsma fala, ahová be-betért
vörös: anyám hajnalra kisírt szeme
kék: hangtalan léptek, szerelem
| |
| 2743. | [tulajdonos]: szavazzatok | 2025-09-07 14:35 | Kedves Játszótársak!
Íme a versek, és még lehet megfejtést küldeni a versre, amelyből a hét szó származik:
láng, sír, kocsma, kék, fehér, fekete, hang
1. tudom de már nem fontos...
kék macska sír
a kocsma hallgat
fekete hang
de fehér a láng
holnap majd újra kezdjük...
2. Forduló
A láng lohadni látszik,
nyomában fekete pernye száll.
Ránk borul a szürkeség,
csak csöppnyi kék
fejünk fölött az ég.
Fehér lepel a csönd, feszül
hangtalan a hosszú várakozás.
Majd fölsír az első
őszi eső.
A csatorna tátog, s elnyeli.
Messze egy apró, sárga fény,
talán a kocsma ablaka, valami
ember-meleg int felém.
3. Sic mutatur
Fehér és fekete.
Melyik erősebb?
Mindkettő elfújt több
százmilliónyi lángot.
A fekete a sötétbe taszította
a fél világot,
a fehér lepedékbe fojtotta.
S miért sír e mai kocsma?
A kéket rettegő milliárdok?
Persze, nincs is ennél
gyorsabb halál.
4. dráma
a kocsmából tért haza este
csizmája sarkig tárta az ajtót
fehér lepedő villant
fekete testek estek kétségbe
a hang meghasította a falat
a láng felfalt minden ehetőt
sírt amikor a kék autó elvitte
5. színfejtő
fekete: apám fogason porosodó kalapja
fehér: hópelyhek a koporsója fedelén
sárga: a kocsma fala, ahová be-betért
vörös: anyám hajnalra kisírt szeme
kék: hangtalan léptek, szerelem
| |
| 2742. | [tulajdonos]: szavak | 2025-08-28 06:20 | Sziasztok!
Kutyafuttában, a szavak: láng, sír, kocsma, kék, fehér, fekete, hang
Majd Jövök, amint tudok.
Üdv: A. | |
| 2741. | [tulajdonos]: Eredmény | [tulajdonos]: Játék | 2025-08-26 22:57 | Kedves Játékosok!
Megszületett a végeredmény!
A következő fordulót Annuska vezetheti, gratulálok!
A pontok alakulása:
Simf: 3
Annuska: 1,5
Moha: 1
Szilasi Kati: 0,5
Emlékeztetőül a szavak:
Valamikor, élek, óceán, ragyogás, keres, vissza, száj
melyek Pablo Neruda verséből valók:
Visszatérek
Valamikor, vándor, légy férfi vagy nő,
akkor, ha már nem élek,
itt keress, itt keress csak engem,
a kő s az óceán közt,
a tajték
viharzó ragyogásán.
Itt keress, itt keress, csak engem,
mert ide térek vissza, szót se ejtve,
hang nélkül, száj nélkül, ragyogva,
ide térek majd vissza, hogy a hullám
szilaj szívének
dobogása legyek,
itt leszek elveszendő s itt találsz rám:
itt leszek tán majd kővé s néma csönddé.
(Somlyó György fordítása)
A szavak eredetére is Annuska lelt rá, neki jár a pirospont!
Köszönöm a részvételt, köszönöm a szavazatokat, és külön köszönöm Moha gratulációját!
Következő fordulóra fel!
És lenne még egy speciális kérdésem, Annuskához, vajon lenne-e kedve lefordítani ezt a verset, újra, a saját szavaival? Nagyon kíváncsi lennék rá!
Simf
1. Ötvös Németh Edit szavazott:
a régvolt tornaórák emlékére
valamikor
nem tudtam magasat ugrani
a léc folyton leesett
kerestem a technikát
amikor én is nevetek
sok kereplő szájat láttam
ez már megint elesett !
most egy óceánban élek
ragyog a zöld üvegfal
visszanézni az álmom félek
hátha megtalál újra az a dal
2. Simf szavazott: Annuska, Szilasi Kati, Moha
Élek
Vagyok az örök visszatérés,
pernye és humusz gyermeke.
Vagyok az axonok kapcsolódása,
izmok összehúzódása.
Vagyok a száj, mi csecset rág,
majd keblet csókol.
Vagyok a nyomtató ló,
a zabolátlan paripa.
Vagyok a kibomló tavasz,
az olvadó nyár, a vacogó tél.
Vagyok a kilincs, az ajtó,
s a terem, ahová nyílik.
Vagyok a semmitől
duzzadó mindenség.
Vagyok a keresés,
végzetek sodródó Ulyssese.
Vagyok a ma,
és minden tegnapom.
Vagyok az óceán,
fogyó sejtjeim tengere.
Vagyok a metamorfózis,
az egyszerűből a bonyolultba,
és vissz.
De ha nem vagyok,
leszek-e valamikor ragyogás,
bármilyen csillag, bárki egén is?
3. Francesco de Orellana szavazott:
holnap kora reggel
elmúlt a ragyogás
már senki sem keres
vissza adom ne félj
picit már visszeres
valamikor tudtam
hol van az óceán
míg élek elkísér
egy nagy vigyorgó száj
4. Szilasi Katalin szavazott: ÖNE 0,5
Ne keress...
Ne keress engem
se az óceán mélyén,
se a nyirkos föld alatt.
Visszaidézném
valamikori csodás
életünk, de nem szabad.
A fény szememben
túlvilági ragyogás,
s fogynak számból a szavak.
5. Moha szavazott: ÖNE 0,5
[Valamikor könnyebb]
Valamikor könnyebb, élek, vagyok,
lassan mosom ki sziklazátonyom,
a nap megeste óceán ragyog,
a vén kujon elfér egy lábnyomon.
Valamikor rosszabb, keress meg, élek,
nem lépek vissza éjsötét vizekbe,
retteg, ki látta már száját a légnek,
a jelzőfény is partra fut sietve.
6. Annuska szavazott: Fran, Simf 0,5
Vissza
Mindegy, mi nyeli el a fényt,
óceán mélye vagy éjszaka szája,
ki a ragyogást belül hordja,
és szilárd pontot keres, a sivatag
közepéről is visszatalál valamikori
önmagához, a sziklaélek közé.
| |
| 2740. | [tulajdonos]: Játék | [tulajdonos]: Játék | 2025-08-26 21:45 | Kedves Játékosok!
Egyik játékosunk még nem szavazott, de bármely erre járó olvasó is szavazhat!
Simf | |
| 2739. | [tulajdonos]: Játék | Simf: Játék | 2025-08-25 22:38 | Kedves Játékosok!
Végül csak befutott az annyira várt hatodik!
Íme, olvassátok őket, szavazzatok!
A forrásra még mindig lehet tippelni!
Simf
Emlékeztetőül a szavak:
Valamikor, élek, óceán, ragyogás, keres, vissza, száj
1.
a régvolt tornaórák emlékére
valamikor
nem tudtam magasat ugrani
a léc folyton leesett
kerestem a technikát
amikor én is nevetek
sok kereplő szájat láttam
ez már megint elesett !
most egy óceánban élek
ragyog a zöld üvegfal
visszanézni az álmom félek
hátha megtalál újra az a dal
2.
Élek
Vagyok az örök visszatérés,
pernye és humusz gyermeke.
Vagyok az axonok kapcsolódása,
izmok összehúzódása.
Vagyok a száj, mi csecset rág,
majd keblet csókol.
Vagyok a nyomtató ló,
a zabolátlan paripa.
Vagyok a kibomló tavasz,
az olvadó nyár, a vacogó tél.
Vagyok a kilincs, az ajtó,
s a terem, ahová nyílik.
Vagyok a semmitől
duzzadó mindenség,
Vagyok a keresés,
végzetek sodródó Ulyssese.
Vagyok a ma,
és minden tegnapom.
Vagyok az óceán,
fogyó sejtjeim tengere.
Vagyok a metamorfózis,
az egyszerűből a bonyolultba,
és vissza,
De ha nem vagyok,
leszek-e valamikor ragyogás,
bármilyen csillag, bárki egén is?
3.
holnap kora reggel
elmúlt a ragyogás
már senki sem keres
vissza adom ne félj
picit már visszeres
valamikor tudtam
hol van az óceán
míg élek elkísér
egy nagy vigyorgó száj
4.
Ne keress...
Ne keress engem
se az óceán mélyén,
se a nyirkos föld alatt.
Visszaidézném
valamikori csodás
életünk, de nem szabad.
A fény szememben
túlvilági ragyogás,
s fogynak számból a szavak.
5.
[Valamikor könnyebb]
Valamikor könnyebb, élek, vagyok,
lassan mosom ki sziklazátonyom,
a nap megeste óceán ragyog,
a vén kujon elfér egy lábnyomon.
Valamikor rosszabb, keress meg, élek,
nem lépek vissza éjsötét vizekbe,
retteg, ki látta már száját a légnek,
a jelzőfény is partra fut sietve.
6.
Vissza
Mindegy, mi nyeli el a fényt,
óceán mélye vagy éjszaka szája,
ki a ragyogást belül hordja,
és szilárd pontot keres, a sivatag
közepéről is visszatalál valamikori
önmagához, a sziklaélek közé.
| |
| 2738. | [tulajdonos]: Játék | 2025-08-23 09:36 | Kedves Játékosok!
Csak négy versünk van (+1), legalább még egyet nagyon várnék!
Jó lenne ma zárni, de szívesen hosszabbítok még holnapig.
Simf | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
