NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona Legutóbbi olvasó: 2025-11-28 12:03 Összes olvasás: 45551| 261. | [tulajdonos]: álomvalóság | 2019-10-30 23:33 | Én mindig hülyeséget álmodok, meg összefüggéstelen dolgokat, de néha úgy fennakadok egy -egy álomszikrán, mint amikor tényleg fennakadok valamin, s a ruhám által visszaránt a valami, én meg egy pillanatra kizökkenek, és egy pillanatra úgy maradok.
A minap ébredés után valami ilyesmi történt.
Tudom, hogy Istentől álmot kérni épp olyan komolytalan dolog, mint találomra felütni a Szentírást, és találomra rábökni egy sorra, és azt a sort úgy olvasni, mint Isten épp nekem szóló konkrét üzenetét. Én tudom. De aznap este mégis kértem egy álmot. Valami megerősítőt, valami útmutatót, valami mit tudom én milyet, amiből majd kiolvasom, hogy Isten megerősíti a köztünk levő szövetséget.
Ébredés után aztán első gondolatom az volt, hogy na ez most nem jött össze. Rögtön utána meg az, hogy dehogynem! Igaz, nem úgy, ahogy képzeltem, de az agyam vagy Isten tökéletes képpel mutatta meg az aktuális istenkapcsolatomat: álmomban odajött hozzám (az utcán mentem valakikkel) egy magas szőke férfi, a két kezével átfogta az arcomat, és szeretettel kimondta a nevem. Aztán tovább is sodródott az utcán levő emberekkel. Engem nagy nyugtalanság fogott el: ki lehet ez, aki ismer és szeret, és én nem tudok visszaemlékezni rá. Otthagytam, akikkel addig mentem, és a férfi után szaladtam, hogy szóra bírjam, honnan ismerjük egymást, de hiába kérdeztem, nem kaptam választ. Magam jöttem rá, mikor felébredtem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
